A német politikai diskurzust 1968 óta a baloldaliak uralják. A közbeszédet témáról témára formálták át, legyen szó atomenergiáról, környezetvédelemről, bevándorlásról vagy a szexuális kisebbségek jogairól. Hosszú ideig egyértelmű volt, hogy aki haladónak és erkölcsösnek akart látszani, az balra húzott, azonban ez a korszak egyre inkább a végéhez közeledik – írja a Die Welt című német lap.
A portál felidézi, hogy Nicole német énekesnő 1982-es Eurovíziós Dalfesztiválon aratott győzelme az Ein bisschen Frieden című békehimnusszal nemcsak zenei siker volt, hanem politikai üzenet is arról, hogy a hidegháborús szólamok ideje lejárt. A fiatal generáció, de még a konzervatív ifjúság is áttért a kevesebb fegyverrel is teremtsünk békét típusú retorikára.
Az 1980-as években még az egység kancellárjaként ismert Helmut Kohl is felismerte a hazug szavak és a szimbolikus tettek erejét. Amikor a csernobili atomerőmű 1986-ban felrobbant, Kohl megalapította a szövetségi környezetvédelmi minisztériumot, hogy érzékenynek tűnjön a közhangulatra.
A kulturális hegemónia működésbe lép
A baloldal nemcsak politikai, hanem kulturális befolyást is szerzett, pontosabban ezt tette az elsődleges céljává. Antonio Gramsci, az Olasz Kommunista Párt társalapítója volt az első, aki megértette a társadalmi diskurzus fontosságát. A marxista filozófus felismerte, hogy a hatalomhoz vezető út a közgondolkodás átalakításán át vezet, amit a német baloldal is kiválóan megtanult.
Mire a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa bekövetkezett, még a CDU-s Merkel-kormány is beállt az atomerőművek leállítása mögé, amellyel a Zöldek és az atomellenes mozgalom évtizedes munkája is célba ért.
A bevándorláspolitikában szintén hasonló volt a fordulat: miközben a jobboldal remigrációs javaslatai botrányt keltenek napjainkban, addig a Kohl-kormány 1983-ban törvényesen ösztönözte a török, tunéziai és marokkói vendégmunkások hazatérését, amelyet magas pénzjutalommal is támogattak.
A történet jól mutatja, hogy ami egykor rutinszerű intézkedés volt, napjainkban morális vörös vonallá változott. A lap szerint a kulturális fölény képes volt eltolni a társadalmi fősodort, képes volt új, intellektuális légkört teremteni, majd teljesen megalapozni az eltérő politikai döntések lehetőségét.
Mint írták, ebben a tekintetben a nyugatnémet baloldal története 1968 óta igazi diadalmenet volt. Hosszú ideig könnyű győzelmeket arattak, hiszen mögöttük állt a fiatal generáció túlnyomó része, az 1970-ig született, népes baby boomer generáció. A „multikulti” frissnek és színesnek tűnt, különösen a zenében és az ételek világában. A meleg fiatalok és a vendégmunkások gyermekei szintén örömmel fogadták, hogy több jogot és társadalmi elismerést kaphatnak.
A grohndei atomerőmű előtt tüntetnek a nukleáris energia felhasználását ellenzők a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa 25. évfordulója előtti napon (Fotó: MTI/EPA/Peter Steffen)Elöregedett német baloldal
A 1968 utáni nemzedékek automatikusan balra húztak, míg a jobboldal a múlt poros világát képviselte: a háborús veteránokat, vaskalapos erkölcsöt és az unalmas vasárnapi ebédeket. A baloldal ezzel szemben szexuális szabadságot, multikulturalizmust, popkultúrát és pekingi kacsát kínált. Sokak számára ez inkább életstílus volt, mint politikai állásfoglalás, Lennon egyre közelebb állt hozzájuk, mint Lenin.
A baloldal imidzsén még az olyan szélsőséges jelenségek sem rontottak sokat, mint a Vörös Hadsereg Frakció terrortámadásai vagy a maoista csoportok Pol Pot tömeggyilkosnak szóló dicsőítő eszméi. A baloldalnak továbbra is sikerült megőriznie az erkölcsi fölényét. A CDU például 1976-ban hiába próbálkozott a „Gyere ki a bal sarokból” kampánnyal, a fiatalok maradtak ott, ahol voltak.
A nagy fordulat az 1989–1990-es rendszerváltás után következett be. A baloldal nem omlott össze a kommunizmus bukásával, mivel gyorsan barátságot kötött a kapitalizmussal. Tony Blair, Gerhard Schröder és Bill Clinton egy új, harmadik utas világképet képviseltek, miszerint a klasszikus osztályharc véget ért, és már csak a méltányos elosztás számított. Az antikapitalizmus helyét fokozatosan átvette a posztkolonializmus és az identitáspolitika.
Izrael lett a woke-mozgalom zsákutcája
Edward Said a posztkolonializmus elméletével megalapozta, hogy a baloldalnak már nem a saját munkásosztályukat kellett felszabadítani, hanem azokat az embereket, akik az egykori gyarmatokon éltek vagy onnan érkeztek, és még mindig ki vannak zsákmányolva. A woke-ideológia hamar divatos lett, ám Izrael esetében már nem volt egyszerű elnyomókra és elnyomottakra osztani a világnézetet. Egy államot, amelyet holokauszttúlélők alapítottak, elnyomóként beállítani már erőteljes erkölcsi zsonglőrködést kívánt. Mégis, sok baloldali ezt teszi, gyakran azzal a logikával, hogy „a barátaim ellenségei a barátaim”.
A portál szerint így történhetett meg, hogy a baloldal egy része már látványosan szövetkezik az iszlamista csoportokkal. Janine Wissler, a német Baloldali Párt korábbi vezetője például egy Izrael-ellenes tüntetésen egy iráni zászló előtt pózolt, miközben az általa támogatott rezsim nőket ver meg a hajviseletük miatt és melegeket végez ki. A szélsőséges megnyilvánulások ellen a baloldali értelmiségek, Jutta Ditfurth vagy Jens Balzer is felemelik a szavukat.
A baloldal ismét megosztott lett, csakhogy ezúttal a vita nem zárt, mikro körben zajlik, hanem a nyilvánosság teljes figyelme mellett. Az antiszemitizmus vádja olyan súlyos bélyeg, amely lerombolja a baloldal eddigi legnagyobb ütőkártyáját, a morális fölényt. A klímavédő mozgalmak, például a Fridays for Future már most érzik ezt.
Greta Thunberg svéd klímaaktivista palesztinbarát posztjai sokak számára tették vállalhatatlanná a korábban széles körben támogatott mozgalmat.
A baloldal váratlanul sebezhetővé vált, amit a konzervatívoknak mindenképp észre kell venniük. A lap szerint a történelmi irónia éppen az, hogy most a baloldalt vádolják azzal, amit egykor ők vetettek a jobboldal szemére: elveszítették az erkölcsi iránytűjüket. Mint írták, ez már nem az első alkalom lenne, hogy a történelem fordítottan ismétli önmagát.
Kiemelt kép: Greta Thunberg svéd klímaaktivistát ábrázoló gúnyfigura a düsseldorfi karneváli felvonulás előtt 2020. február 24-én (Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach)