Mint előzőleg írtuk, Nikol Pasinján örmény miniszterelnök múlt hét szerdán azt közölte, hogy a bűnüldöző szervek meghiúsítottak egy helyi örmény ortodox főpap, ellenzéki aktivista vezetésével készülő puccskísérletet. Később az ortodox egyház legnagyobb helyi katedrálisában is összecsaptak a hívők a rendőrökkel, miközben utóbbiak őrizetbe akarták venni a helyi érseket.

A feszültség azóta valamelyest mérséklődött, de a múlt heti események mindenképp az instabilitás jeleit mutatják Örményországban – és vannak arra utaló tünetek is, hogy a háttérben Oroszország állhat.

Ezért állhat Oroszország a kísérlet mögött

A Robert Lansing Institute elemzésében arról arról írtak, hogy

a mostani puccskísérlet a 2020-as hegyi-karabahi háború óta a legsúlyosabb fenyegetést jelenti Nikol Pasinján örmény kormányfő hatalmára.

Értékelésük szerint valójában már 2020 óta fennáll egy oroszpárti puccs veszélye az országban (az örmények például 2024 őszén is azt állították, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatuk munkatársai elfogtak több olyan orosz személyt, akik egy puccsot készíthettek elő az országban). A mostani kísérlet azt jelzi, hogy az örmény elit egyes részein oroszbarátsága, az elégtelen biztonsági struktúrák, valamint az Örményország geopolitikai hovatartozását érintő, Oroszország és a nyugati államok közti rivalizálás milyen következményekkel járhat az országra nézve. „Bár a puccs kudarcot vallott, az Örményország demokratikus intézményeit és szuverenitását fenyegető kockázatok továbbra is akutak” – fogalmaztak.

Elemzésükben részletezték, hogy a puccskísérlet mögött álló kulcsszereplők közt korábbi katonatisztek, például olyan nyugalmazott tábornokok is megtalálhatók, akik nyilvánosan bírálták az örmény miniszterelnököt a karabahi konfliktus kezelése és a Nyugathoz való közeledés miatt, valamint úgy tudni, hogy a Hayrenik (Haza) nevű örmény párttal kapcsolatban álló személyek is feltűntek a kísérlet mögött – ez utóbbiról tudni lehet, hogy jó viszonya van az orosz kormánypárttal, Egységes Oroszországgal.

Ráadásul a jelentések szerint az ország nemzetbiztonsági szolgálatának, illetve a hírszerzésnek is voltak olyan, a nyugati orientációt ellenző tisztjei, akik részt vettek a puccsban.

Számos résztvevőt személyes kapcsolat fűz az orosz katonai akadémiákhoz, az ortodox vallási hálózatokkal és az orosz biztonsági szolgálathoz (FSZB) kötődő „katonai testvériségekhez” – írták. A puccskísérlet finanszírozásával az orosz pénzpiachoz is kötődő üzleti elitet gyanúsítják. Ezek a körök Pasinján átláthatósági programja alatt elvesztették politikai befolyásukat, és a rezsimváltásban látják a hatalomhoz való visszatérés lehetőségét – tette hozzá a Robert Lansing Institute.

Emellett utaltak arra is, hogy Oroszországnak is stratégiai érdeke fűződhetne az örményországi puccshoz, miután a Kreml az utóbbi időben elvesztette bizalmát az örmény kormányfővel szemben. Ennek hátterében az áll, hogy az Örményország mérsékelte részvételét az (oroszok befolyási köréhez köthető) Független Államok Közösségében, és elkezdte mélyíteni kapcsolatait az EU-val és az Egyesült Államokkal, miközben egyre több nyugati megfigyelő és NATO-tisztviselő is érkezett az országba.

„Noha nincs egyértelmű bizonyíték a közvetlen orosz irányításra, az ideológiai igazodás, a koordinációs minták és a propaganda szinkronizálása a Kreml narratíváival legalább hallgatólagos jóváhagyásra vagy elősegítésre utal” Oroszország részéről

– fogalmazott az intézet a puccskísérlettel kapcsolatban.

Arra is kitértek, hogy több tényező miatt lehetett a mostani alkalom a kedvező időzítés a puccshoz – a már említetteken kívül ezek közé tartozik az, hogy a Nyugat vonakodik biztonsági garanciát vállalni Örményországért, és hogy a nemzetközi közvélemény figyelme más konfliktusokra (pl. Ukrajna, gázai háború, Izrael és Irán harca) irányul.

A lehetséges orosz beavatkozást illetően az elemzés szerint elsősorban az orosz katonai hírszerzés (GRU) lehetett érintett közvetlen vagy közvetett támogatásban, de rajtuk kívül az FSZB és a orosz külső hírszerzés (SZVR) is támogathatta a puccsistákat a befolyásolásban, toborzásban és a koordinációban. Ezek közül mindháromról elmondható az intézet szerint, hogy szerepet játszottak különféle orosz politikai befolyásolási kísérletekben, puccskísérletekben az utóbbi években.

Oroszország először azt mondta, hogy semmi köze hozzá – aztán mégis állást foglalt az ügyben

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a múlt héten az örményországi puccskísérlet meghiúsulásáról szóló első híreket kommentálva kijelentette: ők abban érdekeltek, hogy a dél-kaukázusi országban fennmaradjon a törvényes rend, de az ottani események Jereván belügyét képezik. A Reuters szerint Dmitrij Peszkov reményét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy nem lesznek újabb feszültségek Örményország és Azerbajdzsán között, mivel a két fél közel áll a békeszerződés aláírásához.

Ehhez képest viszont több orosz politikai vezető és közszereplő hangnemet ütött meg az ügyben, amely az örmény kormányzatot kritizálta a puccsistákkal szemben való fellépés miatt.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter például pár nappal később ugyancsak belügynek nevezte az örmény kormányzat és az örmény egyház közötti vitát, de azt is hozzátette, hogy az „ezeréves örmény apostoli egyház elleni támadások komoly aggodalomra adnak okot” – vagyis a kormányzatot hibáztatta a történtek miatt. „Az egyház mindig is az örmény társadalom egyik legfontosabb pillére volt, és nagyon nem szeretnénk, ha ez az egyház bármilyen komoly indok nélkül jogtalan támadásoknak lenne kitéve” – fogalmazott Lavrov.

Erre a kritikára e hét hétfőn Ararat Mirzojan örmény külügyminiszter válaszolt is, és azt üzente Lavrovnak: „Tartózkodjon az Örményország belügyeibe és belpolitikájába való beavatkozástól”. Emellett elutasította az orosz politikusnak a felvetését, hangsúlyozva, hogy „Örményországban a hatóságok nem az egyház ellen harcolnak.”

„Talán Lavrov úr arra utalt, hogy bizonyos egyházi személyek beavatkoznak az örmény politikába, vagy arra, hogy feltételezhetően – a mi bűnüldöző szerveink szerint – megpróbálják túllépni a törvényt, esetleg puccskísérletekben részt vesznek”

– vágott vissza Mirzojan, aki az orosz külügyminiszter mellett az orosz parlamenti képviselőket és az orosz médiát is felszólította, hogy tartózkodjanak az Örményország belügyeibe való beavatkozástól.

Korábban egyébként a Vlagyimir Putyinnal jó viszonyt ápoló újságíró, Vlagyimir Szolovjov korruptnak, aljasnak, értéktelennek nevezte az örmény kormányt, és azzal vádolta, hogy elárulta Örményország történelmét, miután letartóztattak egy olyan orosz–örmény milliárdost, Szamvel Karapetjant, aki nyilvánosan puccsra szólította fel az örményeket júniusban. Margarita Szimonjan, a Russia Today örmény származású főszerkesztője (aki Örményországban persona non grata) szintén azt írta egy közösségi médiás posztban, hogy az örmény kormányfő rágalmak, házkutatások és fenyegetések kampányát indította el az örmény apostoli egyház és annak vezetője ellen.

A konfliktusnak még a héten is voltak újabb fejleményei: Alen Szimonjan, az örmény parlament házelnöke például felvetette, hogy a hatóságoknak komolyan meg kellene fontolniuk az orosz televíziós csatornák sugárzásának betiltását Örményországban. „Ha vannak olyan csatornák, amelyek megengedik maguknak, hogy beavatkozzanak Örményország belügyeibe, talán nekünk is hasonlóképpen kellene válaszolnunk, legalább megtiltva nekik azt, hogy belépjenek társadalmunk otthonaiba” – fogalmazott a házelnök, miközben arra is utalt, hogy a Karapetjanhoz hasonló személyek finanszírozhatják az örmény belügyekbe történő orosz beavatkozást.

Mindeközben az Európai Unió is úgy nyilvánult meg egy állásfoglalásban, hogy orosz beavatkozás állhat a puccskísérlet hátterében.

Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hétfői jereváni látogatásán arra biztatta Örményországot, hogy védje meg demokratikus értékeit. Oroszország hibrid fenyegetései közepette.

Ha ez nem lenne elég, Oroszországnak még Örményország történelmi riválisával is vannak problémái mostanság

Az utóbbi napokban azt is látni lehetett, hogy Oroszország és Azerbajdzsán viszonya sem a legjobb irányba halad.

Ugyanis a hét elején több orosz médium munkatársát is letartóztatták Azerbajdzsánban, azt követően, hogy múlt hét pénteken azerieket vettek őrizetbe az oroszok Jekatyerinburgban egy 2001-es gyilkosság ügyében.

Az esetről részletesen írtunk ebben a cikkünkben.

Később tovább nőtt a feszültség a felek közt, ugyanis az őrizetbe vett személyek közül egy testvérpár meg is halt a vizsgálati fogságban. Az orosz hatóságok szerint az egyik férfi szívrohamban halt meg, a másik halálának okát nem közölték. Azerbajdzsán viszont azt állítja, hogy mindkét férfit megkínozták, agyonverték, amit állításuk szerint az is bizonyíték, hogy orvosszakértői jelentések szerint a testükön súlyos bántalmazás nyomait találták.

A két azeri halála miatt Azerbajdzsánban országszerte, határozatlan időre betiltották az összes orosz kulturális rendezvényt is.  Az azerbajdzsáni kulturális minisztérium szerint koncerteket, kiállításokat, fesztiválokat és előadásokat mondtak le „az orosz rendvédelmi szervek által Jekatyerinburgban az azeriek ellen etnikai alapon elkövetett gyilkosságok és más erőszakos cselekmények miatt”. Közlésük szerint „az utóbbi időben az ilyen esetek rendszeressé váltak”.

Az azeri gép lelövésével kezdődhetett a kapcsolatok megromlása

A The New York Times a történtekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani konfliktus mögött egy mélyebb diplomáciai szakadék lehet. A Deutsche Welle pedig a saját elemzésben azt írta, hogy

a két fél egymással szembeni retorikája azóta változott észlelhetően, hogy az oroszok tavaly decemberben véletlenül lelőtték az azeriek egyik utasszállítóját, amely Kazahsztánban zuhant le.

Ezzel kapcsolatban idézték Arif Yunusov azerbajdzsáni politológust, aki úgy fogalmazott: a két ország médiájában azóta megjelent kemény retorika nem véletlen. Véleménye szerint mind Oroszországban, mind Azerbajdzsánban a kormányzati szervek koordinálják a tájékoztatási politikát, és a kétoldalú kapcsolatokat nagyban befolyásolják az adott államfő személyes érzelmei. Ebből a szempontból pedig az azerbajdzsáni elnök, Ilham Aliyev számára a repülőgép-szerencsétlenségnek személyes dimenziója is volt, miután az incidens idején egy azeri elnöki gép is Oroszország felett repült, és akár ezt is lelőhették volna az orosz rakéták.

Az egyelőre kérdésesnek tűnik, hogy mi lehet az orosz–azeri kapcsolatok romlásának végkifejlete. A The New York Times cikke szerint Zaur Shiriyev, a Carnegie Russia Eurasia Center munkatársa úgy vélekedett: Moszkva és Baku fő problémái nem az egyedi incidensek, hanem az, hogy a két fél hogyan látja a kapcsolatot.

„Úgy tűnik, Oroszország olyan kapcsolatot akar, mint amilyen Belarusszal van” – mondta, utalva arra, hogy ez „Moszkvától való függőséget, politikai lojalitást és Oroszország mint rangidős partner elfogadását” jelentené  gyakorlatban, aminek viszont Azerbajdzsán ellenáll.

„Bár a kapcsolat egyértelműen feszült, a két fél még mindig óvatos, hogy ne menjenek túl messzire. Emellett Oroszország számára Azerbajdzsán szorosan kapcsolódik Törökországhoz. A Bakuhoz fűződő kapcsolatok megromlása feszültségekhez vezethet Ankarával is” – tette hozzá Shiriyev.

Kiemelt kép: Nikol Pasinján örmény miniszterelnök támogatói nemzeti színű zászlóval érkeznek Jereván főterére 2021. február 25-én (Fotó: MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan)