„Imádja fogni a kezemet” – Miképpen lett Macron Trump ugratásainak kedvenc céltáblája?

| Szerző: Udvardy Zoltán
Kőkeményen lealázta – ki tudja, hányadszor – Donald Trump francia kollégáját azt követően, hogy Emmanuel Macron kifejtette, az amerikai elnök őszerinte miért hagyta ott a G7-csúcsot. A sarkos megfogalmazásokért a szomszédba egyébként sem szaladgáló Trump különös előszeretettel ekézi az Élysée-palota lakóját. Miért éppen Macron kerül rendszerint a célkeresztbe? Ennek a kérdésnek eredt utána a Le Figaro.

„Olyan fickó ez, aki megkopaszt, ha nem vigyázol!” – így jellemezte 2024 októberében Donald Trump a francia köztársasági elnököt. Ha figyelembe vesszük, hogy Macron befektetési bankár volt a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél, erőteljesen „ül” a tréfa; más kérdés, hogy a hosszú ideje tartó élcelődésekre, ugratásokra vajon miért nem reagál az elnök vagy hivatala – vagy ha ezt megteszik, miért csak semmitmondó, udvarias válaszokra futja.  A Le Figaro utánanézett: mi lehet az oka az amerikai elnök állandó tréfálkozásának, s mitől ilyen visszafogott az Élysée-palota.

„Emmanuel mindig téved”

Nem kellett az archívumokat kutatni a konzervatív lapnak egy frappáns példáért, hiszen Trump a napokban újabb kemény élcet eresztett meg. Az eset ahhoz a váratlan döntéshez kapcsolódik, amikor a szeszélyes döntéseiről ismert amerikai elnök fogta magát, és otthagyta a kanadai G7-csúcstalálkozót (mielőtt Vladimir Zelenszkij elnök oda megérkezett volna).

Macron a váratlan távozás után találgatásokba bocsátkozott, úgy vélve, hogy Trump az iráni–izraeli tűzszüneten ügyködik Washingtonban. Trump erre úgy reagált: Macronnak „fogalma sincs, miért tartok most Washingtonba, de ennek biztosan semmi köze a tűzszünethez. Sokkal nagyobb dolog annál. Akár szándékosan, akár nem, Emmanuel mindig téved”.

Macron, akit nagyzási hóbortja, önmagát a világtörténelemben nyomot hagyó államférfiak közé passzírozni igyekvő ambíciói okán a francia sajtóban időnként „Jupiter” gúnynévvel illetnek, a bolygók sorából is száműzött Plutó megalázkodó farkcsóválásával reagált. Kijelentette: nem hatotta meg a kritika, szerinte csak egy „kis baleset” ez az egész.

Jupiternek öltözött tüntető Macron francia elnököt parodizálja a szakszervezetek és társadalmi szervezetek közös, Macron szociálisan érzéketlen politikáját elutasító  tüntetésén. Toulouse, Franciaország, 2018. május 26. (Fotó: Alain Pitton/NurPhoto/Getty Images)

Meglátni és megszeretni

„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Yossarian meglátta a lelkészt, és tisztára belehabarodott” – Joseph Heller indítja így A 22-es csapdája című regényét; az amerikai vadászpilóta természetesen nem valamiféle gyengéd érzelmeket táplál a tábori lelkész iránt, hanem hihetetlenül nevetségesnek, szórakoztatónak, s a lehetséges ugratások kitűnő célpontjának találja. Hasonló természetűnek tűnik Trump intuíciója is: az amerikai elnök szinte nem tud ellenállni annak, hogy ne ugrassa megjegyzéseivel a bizarr megnyilvánulásokra valóban hajlamos francia elnöktársat.

Trump első elnöksége idején, 2017-ben, amikor Macront éppen megválasztották, az amerikai elnök meghívást kapott Párizsba a július 14-i, katonai parádéra, amelyről a hasonló parádét nemrég otthon is rendező, és a hadsereg felvonulásait különösen kedvelő Trump elmondta: „Az egyik legszebb felvonulás volt, amit valaha láttam.”

Bár a The New York Timesnak adott interjúban néhány nappal az esemény után Trump nagyszerű, intelligens és erős fickónak nevezte a francia elnököt, már akkor sem tudta megállni, hogy ne tegyen hozzá egy megjegyzést: „Az emberek nem veszik észre, hogy imádja fogni a kezemet… Úgy gondolom, hogy remek elnöke lesz Franciaországnak. De tényleg imádja fogni a kezemet!” (Ismert: Macron ebben az időben botrányos jelenetek során többek között fiatal arab férfiakat ölelgetett, s különös, máig tisztázatlan, nemzetbiztonsági kockázatokat is felvető kapcsolata volt a testőrség egyik, botrányokba keveredett parancsnokával – a szerk.) Ráadásul éppen Trump provokálta ki, hogy partnere kezét szorongatva és tekergetve kínos helyzetbe hozza Macront a sajtó előtt.

„Nem kellene itt lenned”

A diplomáciában igen szokatlan határozottsággal hozta Donald Trump Macron elnök tudomására Ferenc pápa temetésén, idén áprilisban, hogy jelenléte fölösleges. Mint arról a hirado.hu is beszámolt, Donald Trump, Emmanuel Macron és Volodimir Zelenszkij is részt vett Ferenc pápa temetésén, ahol a világ vezetői nemcsak tiszteletüket tették, hanem rövid diplomáciai egyeztetéseket is folytattak, egy rögtönzött négyszemközti megbeszélésre is sor került a vezetők között.

A Fehér Ház egyik munkatársa elmondta, hogy Trump és Zelenszkij nagyon eredményes megbeszélést folytatott – a beszélgetés első másodperceit egy világot bejárt videófelvétel is rögzítette. A videófelvételen látható jelenetben az amerikai elnök előbb közelebb húzza magához Macront és Zelenszkijt, majd egy figyelmeztető mondatot intéz a francia elnökhöz.

Egy szájról olvasással foglalkozó szakértő szerint – akit a brit The Sun idézett – az amerikai elnök azt mondta francia kollégájának: „Ebben nincs igazad”, majd úgy folytatta:

„Szeretném, ha megtennél nekem egy szívességet, nem kellene itt lenned.”

Vagyis az amerikai elnök azt mondta Macronnak, hogy ne vegyen részt – a jelek szerint eredetileg háromfősre tervezett – tárgyaláson.

Macronnak egyébként Trumpra sincs feltétlenül szüksége, hogy köznevetség tárgya legyen: május végén például az egész világsajtót bejárta az a jelenet, amelyen az elnök felesége, Brigitte Macron lekevert egy pofont a férjének. A jelenet egy repülőgépen játszódott le a Hanoiban való landolásuk után, és épp elég ideig tartott ahhoz, hogy a kamerák megörökítsék.

A videón az is látható, hogy a francia elnök nem csupán meglepődött, elfordította a fejét, és ki kellett nyújtania a kezét az egyensúly megtartásához.

Trump ezúttal is reagált az esetre, az eddigiekhez képest visszafogottabban: „Menj biztosra, hogy zárva van-e az ajtó!”

Az elnök műsora

„Egy olyan szövetséges mellett, mint Donald Trump, jobb, ha nem vagyunk túl érzékenyek a kritikára” – fogalmazott most a Le Figaro újságírója, érzékeltetve, hogy némi pragmatikus hozzáállás, az erőviszonyok felmérése okán választott hallgatás is indokolhatja Párizs passzivitását.

Ráadásul a francia elnök éppen most, Trump második elnöksége idején osztotta – mint a Le Figaro fogalmaz – saját magára az európai vezető szerepet, s ez a feladata különösen kiemeli őt; kötelezővé teszi számára a visszafogottságot. „Nem borulhat ki Trumpra anélkül, hogy ebbe partnereit is belevonná. Ezért gyakran kénytelen lenyelni a büszkeségét…” – elemzi a helyzetet a lap által megszólaltatott Lauric Henneton, az amerikai civilizáció szakértője, a Versailles-Saint-Quentin Egyetem docense. Az egyetemi tanár szerint Trump „rendre egyfajta one man show-t ad elő, és mindig is élénk érdeklődést mutatott a becenevek és a gúnyolódás iránt”.

Donald Trump amerikai elnök viccelődik támogatóival, miközben elindul a Fehér Házból Ohióba, hogy meglátogassa a Whirlpool-gyárat 2020. augusztus 6-án Washingtonban. Üzleti humor? (Fotó: Samuel Corum/Getty Images)

Stratégia a viccelődés mögött?

Marie-Christine Bonzom, az Egyesült Államokra szakosodott újságíró és a BBC korábbi washingtoni tudósítója hozzáfűzi: „Míg korábban a szövetséges vezetőkkel szembeni kritikákat a kulisszák mögött vagy utólag, emlékiratokban fogalmazták meg, Trump nyilvánosan és valós időben teszi ezt.” Így például, mint az kiszivárgott, a Fehér Ház zárt munkaebédein előszeretettel parodizálta Macron erőteljesen franciás angol kiejtését.

Ez a magatartás nem csupán személyiség kérdése, hanem Trump tudatos stratégiája. „Ő a New York-i üzleti világból származik, ahol nem tilos egy szövetségest becsmérelni, és ahol úgy gondolják, hogy minden konfrontációból megállapodás születik” – elemzi Bonzom.

Diplomáciai eredmény hiányában pedig ezek az olykor agresszív, olykor megvető nyilatkozatok az amerikai lakosság kedvére akarnak tenni. „Leggyakrabban, különösen a közösségi médiában megjelenő ismételt bejegyzéseiben, Trump elsősorban a választóihoz szól” – teszi hozzá Bonzom.

Több mint bűn, hiba

Hogy mennyire nem csak Trump világához és személyiségéhez köthető a franciákkal szembeni barátságtalan fellépés, mi sem jellemzi jobban, mint hogy az elmúlt években éppen a demokrata elnök, Trump ellenfele, Joe Biden alatt érte el csúcspontját a feszültség Párizs és Washington között – idézi fel a BBC korábbi munkatársa.


Még 2021-ben, miután bejelentették az Egyesült Államok és Ausztrália közötti stratégiai partnerség aláírását az Indiai-óceán és a Csendes-óceán térségében, Canberra felbontotta a tizenkét francia tengeralattjáró megrendelésére vonatkozó szerződést, és az amerikaiakat részesítette előnyben. Az AUKUS-botrány miatt Franciaország visszahívta nagykövetét Washingtonból, ami történelmi jelentőségű lépés volt. Az affér ráadásul elmérgesítette Amerika és a NATO-szövetségesek viszonyát.

Az év elején Joe Biden egyoldalú döntése, miszerint kivonja az amerikai csapatokat Afganisztánból (amiből egy fejetlen, anarchikus, a fejlett, értékes nyugati fegyverzet egy részét az iszlamista tálib szélsőségek kezére játszó evakuálás lett, komoly presztízsveszteségeket okozva NATO többi szövetségesének, s hiábavalóvá téve évtizedes erőfeszítéseiket – a szerk.), szintén hozzájárult Amerika és európai szövetségesei kapcsolatainak megromlásához – teszi hozzá Bonzom.

Kiemelt kép: Donald Trump amerikai elnök és Emmanuel Macron francia köztársasági elnök kézfogása közös sajtótájékoztatójukon, a Fehér Ház Keleti szobájában 2025. február 24-én (Fotó: Tasos Katopodis/Getty Images)

Ajánljuk még