Bush halogatta, hogy Irán ellen forduljon, Obama és Biden pedig a Teheránnal való megegyezésre törekedett, így Netanjahunak nem maradt más választása, mint cselekedni – így foglalta össze az amerikai-izraeli kapcsolatokról, a közel-keleti diplomáciáról számos cikket közlő újságíró véleményét lapjában, a Jewish News Syndicateben, (JNS) amelynek főszerkesztője.
Mindenben engedtek
A korábbi amerikai elnökök tehát döntő szerepet játszottak abban, hogy Izraelnek nem maradt más választása, mint kockáztatni egy katonai akcióval, hogy megakadályozza Teherán nukleáris törekvéseinek megvalósulását. Ha Washington az elmúlt 20 évben bármikor határozott lépéseket tett volna az iráni fenyegetés kezelésére, akkor nem Netanjahu és Izrael maradt volna, hogy elvégezze azt a piszkos munkát, amelyre a nyugati világ vezetői nem voltak hajlandók – véli a szerző.
Bushnak az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon tanácsolta, hogy 2003-ban ne támadja meg Irakot, hanem inkább Iránra koncentráljon. Második elnöki ciklusában, amikor Sharon már stroke-ot kapott és eltávozott a színről, Bush figyelmét pedig túlságosan elvonta az iraki háború.
Utódja Barack Obama elnök lett, aki viszont egyenesen az iszlamistákkal való közeledést is szorgalmazta.
Meg volt győződve arról, hogy Amerika és a Nyugat bántotta a muszlim világot, és ha csak bocsánatot kérne és megnyugtatná őket, akkor Amerika összes problémája megoldódna a régióban. Obama és John Kerry, asz elnök második külügyminisztere úgy döntöttek, hogy gyakorlatilag minden iráni követelésnek engednek a zsidó állam háta mögött kezdeményezett tárgyalásokon.
Az eredmény a 2015-ös iráni nukleáris megállapodás lett. A szankciók enyhítése és a Teheránnak átadott, eddig befagyasztott milliárd dolláros pénzeszközök gazdagították és megerősítették a rezsimet, amely így
fokozhatta tevékenységét a világ vezető terrorizmust támogató államaként
– teszi hozzá Tobin, akinek „View from America” (Amerika nézőpontja) című rovata éveken át jelent meg a The Jerusalem Postban.

Trump érdeme
Tobin felidézi: az első mandátumát 2021-ben megkezdő Trump elnök érdeme, hogy helyesen felismerte: az iráni megállapodás egy kudarc volt. Egy évébe telt, de végre kilépett a nukleáris megállapodásból. Pedig ez volt az a lépés, amit egy amerikai elnöknek előbb-utóbb meg kellett tennie, ha meg akarta akadályozni, hogy az egyezmény meggondolatlan rendelkezései biztosítsák Irán fegyverkezését – érvel a publicista.
Kapcsolódó tartalom
A Trumpot követő Joe Biden elnök viszont alig várta, hogy helyreállítsa Obama megállapodását. Ám komoly udvarlása ellenére az irániak addigra már eljutottak oda, hogy tudták: most már akár az alku megsértésével, a hatástalan nemzetközi ellenőrzéssel nukleáris fegyverhez juthatnak anélkül, hogy a nyugati diplomácia újra beavatkozna.
Tobin rámutat: Trump 2025-ben beiktatott új kormánya Izrael ügyében célratörőbb és határozottabb volt, mint az első elnöki ciklusa idején. Csakhogy a régi-új elnök második hivatali idejének első hónapjaiban a tapasztalatlan Steve Witkoffot küldte a Közel-Keletre regionális megbízottjaként. Witkoffot valószínűleg kompromittálják üzleti kapcsolataival Katarral, Irán és a Hamász szövetségesével. Ráadásul néha úgy tűnt, hogy elszántan megismétli Obama és Kerry Iránnal kapcsolatos összes hibáját – így foglalja össze véleményét Tobin az új amerikai adminisztráció közel-keleti politikájáról.

Túlélése a tét
Végül Netanjahu úgy döntött, hogy kockáztatnia kell Trump megsértését, hogy ne szalassza el azt a generációnként egyszer adódó lehetőséget, hogy végzetes csapást mérjen Irán nukleáris törekvéseire.
Kapcsolódó tartalom
Még nem tudjuk, mennyire lesz sikeres Izrael erőfeszítése, és milyen formát ölthet Irán megtorlása – húzza alá a szerző, aki többször is kitér azoknak az elemzésére, akik tévesen azt állították, hogy Teherán nem dolgozik atomfegyver kifejlesztésén.
Netanjahu döntése nem kormányának hosszú élettartamáról vagy politikai kilátásairól szólt, hanem Izrael Állam és a Nyugat túléléséről és biztonságáról – szögezi le a JNS főszerkesztője.
Kiemelt kép: Barack Obama és Joe Biden – MTI/EPA/Michael Reynolds