A gép röviddel 13:39-kor (helyi idő szerint) csapódott be egy lakóövezetben, az Ahmadábád városához tartozó Meghaninagar térségben. A becsapódást követően sűrű fekete füst szállt fel, a hatóságok pedig azonnali vészhelyzeti protokollt indítottak el. Az indiai légi közlekedési hatóság (DGCA) megerősítette: a vészjelzés után többé nem sikerült kapcsolatot létesíteni a géppel, hiába próbálkoztak ismételt rádióhívásokkal.
Kapcsolódó tartalom
Indiai sajtóértesülések szerint előkerült a balesetet szenvedett repülőgép egyik feketedoboza, valamint egy hangfelvétel is, amelyen a pilóta segélykérése hallható. A felvételen a kapitány – a brit Daily Mail beszámolója szerint – arról tájékoztatja a légi irányítást, hogy a gép nem képes elérni a szükséges repülési magasságot, mivel a hajtómű tolóereje megszűnt.
A gépet irányító Sumeet Sabharwal kapitánynak több mint 8200 órás repülési tapasztalata volt.
A hangfelvétel tanúsága szerint a vészhelyzet bejelentését követően rövid időn belül megszakadt a kapcsolat a repülőgép és az irányítótorony között. A Flightradar24 repüléskövető szolgálat adatai alapján a repülőgép mindössze 194 méteres magasságig emelkedett, mielőtt süllyedni kezdett, majd lezuhant.
(Fotó: MTI/EPA/Sziddharadzs Szolanki)Ezt kell tudni a vészjelzésről
A Mayday az egyik legfontosabb és legsúlyosabb vészhelyzeti kifejezés a légi és tengeri közlekedésben – írja a The Times of India.
A pilóták akkor használják, amikor az életveszély közvetlen és elkerülhetetlen, és azonnali beavatkozásra van szükség.
A vészjelzést szabály szerint háromszor ismétlik meg – „Mayday! Mayday! Mayday!” – annak érdekében, hogy a légi irányítás egyértelműen észlelje és azonnal kezelje a kritikus helyzetet.
A kifejezés az 1920-as években született, amikor Frederick Stanley Mockford, a londoni Croydon repülőtér rádiósa az angolul is könnyen érthető francia „m’aidez” (jelentése: segítsenek) alapján alkotta meg.
1927-ben hivatalosan is elfogadták a nemzetközi vészjelzésként, a már létező morze S. O. S. mellett.
A pilóták ilyen vészjelzést adnak le például hajtóműhiba, tűz, súlyos szerkezeti sérülés, veszélyes időjárási körülmények vagy életet veszélyeztető orvosi esetek során. Fontos megkülönböztetni az ennél enyhébb pan-pan hívástól, amely olyan műszaki vagy egészségügyi problémák esetén használatos, amelyek még nem jelentenek közvetlen életveszélyt.
Kapcsolódó tartalom
A Mayday bejelentésekor a pilóták megadják a gép azonosítóját, aktuális pozícióját, a probléma természetét, az utasok számát, a fedélzeten lévő üzemanyag mennyiségét, valamint az esetleges elvárt segítség típusát. Ezek az adatok alapvető fontosságúak a gyors és hatékony mentéshez.
(Fotó: MTI/EPA/Radzsat Gupta)Amint a légi irányítás Mayday! vészhívást észlel, minden más kommunikációt félretesz, hogy kizárólag a veszélyben lévő gépre koncentráljon.
A forgalomirányítók azonnal kapcsolatba lépnek a sürgősségi szolgálatokkal, valamint gondoskodnak a légtér szabaddá tételéről, hogy a repülőgép – ha még lehetséges – biztonságban visszatérhessen vagy kényszerleszállást hajthasson végre.
Kapcsolódó tartalom
Az amerikai légügyi hatóság (FAA) szerint a vészjelzés során célszerű minden releváns adatot közölni – az időjárási viszonyoktól kezdve a pilóta szándékain, irányon és repülési magasságon át, egészen a várható manőverekig.
Fontos tudni: a hamis Mayday! hívás nemcsak felelőtlen, hanem számos országban büntetendő cselekmény, amely akár börtönbüntetéssel is járhat.
Bár a végkimenetel szomorú volt, a kapitány gyors és szakszerű döntése, a vészjelzés leadása kulcsfontosságú lehet a baleset okainak feltárásában. A kutató-mentő egységek számára is segítséget jelentett az azonnali információáramlás.
A hatóságok jelenleg is vizsgálják, mi okozhatta a balesetet – az elsődleges jelentések szerint azonban a legénység a protokoll szerint járt el, a lehető legnagyobb körültekintéssel a végső pillanatokban is.
Kiemelt kép: Repülőgéproncsok a Sardar Vallabhbhai Patel nemzetközi repülőtér közelében (Fotó: MTI/EPA/Radzsat Gupta)