Az értékes dokumentumot kedden, a Nemzetközi Levéltári Nap alkalmából tették közszemlére az észak-erdélyi városban, miután nemrég véletlenszerűen bukkantak rá az állami levéltár Beszterce-Naszód megyei fiókjának archívumában. Az iratot több mint 130 évig elveszettnek hitték a történészek – nyilatkozta Cornelia Vlasin, az intézmény vezetője az Agerpres román hírügynökségnek.
Kapcsolódó tartalom
Mint mondta, az 1470-ben keltezett iratot a megyei levéltár régi iratai között találták meg az állomány rendszerezésekor. Hozzátette:
A levél egy Hunyadi Mátyás által Erdély akkori vajdájának küldött királyi parancs (ezt a tisztséget abban az évben egyébként ketten is betöltötték: Monoszlói Csupor Miklós és Dengelegi Pongrác János is vajda volt egyszerre).
Az 1470. február 21-én íródott latin nyelvű dokumentumban a király az erdélyi szászoknak biztosított szabadságjogok tiszteletben tartására kérte a vajdát Cornelia Vlasin szerint. Az igazgató úgy nyilatkozott, hogy az értékes dokumentumra az eredményes levéltári munkájuk szimbólumaként tekintenek, ezért kedden egy napra közszemlére tették a Nemzetközi Levéltári Nap alkalmából (a levéltár közösségi oldalán pedig már korábban megosztották a levélről készült fotót).
Az igazgató szerint az iratot később Bukarestbe küldik restaurálni, helyenként ugyanis ragasztószalaggal volt megragasztva és ezáltal sérült a papír, valamint a pecsét is töredezett. A restaurálás után a dokumentum visszakerül Besztercére, ahol a levéltár középkori gyűjteményét gazdagítja.
Az igazgató a helyi Bistriteanul lapnak úgy nyilatkozott, hogy
Mátyás király levelét az erdélyi szászok történelmét összefoglaló, 1892-ben megjelent többkötetes Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című műben is említik.
Ebben a könyvben azonban egy 1552-es, jelenleg Nagyszebenben őrzött másolatra hivatkoznak és hozzáfűzik, hogy a besztercei polgármesteri hivatalban őrzött eredeti dokumentum elveszett.
Beszterce a középkorban az észak-erdélyi szászok székhelye, fejlett gazdasági és kulturális központja volt. Az erdélyi szászoknak elsőként II. András király biztosított kiváltságokat az 1224-ben kibocsátott Andreanumban, majd több magyar király, köztük Mátyás is megerősítette ezeket. A kiváltságjogok a szászok önkormányzatát, igazgatását és a jogszolgáltatásukat érintették. Lehetővé tették számukra, hogy saját szabályaik és intézmények szerint működjenek, és viszonylag függetlenül éljenek az erdélyi rendiség keretein belül.
Kiemelt kép: Mátyás király levele (Forrás: A román állami levéltár Beszterce-Naszód megyei fiókjának közösségi oldala)