„Az Európai Bizottság tárgyalásokat kezdeményezett a spanyol hatóságokkal, hogy ellenőrizze, nem használtak-e EU-forrásokat a Putyin-párti orosz karmester fellépéseinek megszervezésére” – írja az uniós körökben mindig jól értesült Politico.A brüsszeli lap azért kongatta meg a vészharangot, mert az El País című spanyol lapot böngészve egy munkatársuk kiszúrta. hogy
Valerij Gergijev orosz karmester 2026-ban (!) adna hangversenyt Barcelonában.
„Vlagyimir Putyin kedvencei újra a reflektorfényben állnak – Ukrajna és az EU azonban nem örül ennek”, írja a lap.
Bár a rendezvény Politico által is idézett szervezője, Josep María Prat a spanyol El Paísnak azt mondta, hogy Gergijev részvételének „nincs jogi akadálya”, és reméli, hogy „a zene a háború helyett az egyesülést szolgáló híd lesz” a lap újságírója, a cikket jegyző Seb Starcevic diadalmasan hozzáfűzi: „Az EU azonban nem veszi be ezt!”
Ignorált énekesek
Az Ausztráliában született, tipikus horvát vezetéknevet viselő szerző, aki számára családi gyökerei okán valószínűleg nem ismeretlenek a közép- és kelet-európai művészsorsok, azon kesereg:
„Oroszország legnagyobb sztárjai csendben visszatérnek az európai zenekarokba és színpadokra. Ez Moszkva győzelme”.
Az ukrán opera- és színpadi rendezőnek, Eugene Lavrencsuk júliusban kellett volna rendeznie Händel Rinaldo című operáját Jeruzsálemben. Munkáját lemondta, miután meglátta a darab plakátját, amelyen két orosz énekes neve is szerepelt a szereplők között. „Annak ellenére, hogy megkérte a producereket, ne alkalmazzanak orosz előadókat!” – háborog a Politico, érzékeltetve, mi a példamutató hozzáállás orosz művészek esetén.
2008-ban Valerij Gergijev, „Oroszország egyik leghíresebb karmestere propagandakoncertet tartott a romokban heverő Chinvaliban városában, Grúzia elszakadt régiójának, Dél-Oszétiának a fővárosában, amelyet a Moszkva által támogatott szeparatisták éppen elfoglaltak. Miközben a közönség orosz és oszét zászlókat lengetett, Gergiev a Leningrádi szimfóniát vezényelte, egy népszerű hazafias művet, amely a fasizmus elleni ellenállás szimbóluma” – démonizálja a lap a zeneszerzőt, elfeledve megemlíteni. hogy a karmester oszét származású.

Számos orosz előadóművész ütközik hasonló elutasításba, akkor is, ha deklarálták, hogy nem értenek egyet Ukrajna megtámadásával. Áprilisban például több száz tüntető gyűlt össze a Szlovák Nemzeti Színház körül Pozsonyban, ukrán zászlókat lengetve. Azért gyűltek össze, hogy tiltakozzanak Anna Nyetrebko, az opera világának kedvence, orosz szoprán énekesnő koncertje ellen, aki egy időben Putyin támogatója volt.
A tüntetőket a legkevésbé sem érdekelte, hogy Nyetrebko, mint az a Politico is megemlíti, 2022-ben bírálta Moszkva Ukrajna elleni invázióját.
Más ez a bombázás
Az évszázadok során Oroszország „milliókat ölt meg, mégis ragyogó balettjéről és operáiról vált híressé” – idézi a lap a már említett Eugene Lavrencsuk kirohanását. Az ukrán rendező elismeri, hogy más tészta „Putyin, a rakéták és bombák, és az opera”, ám mégis úgy véli: „mindenben van összefüggés, méghozzá a legközvetlenebb összefüggés.”

A Politico nem tér ki arra, hogy csak 1945 óta az Egyesült Államok pontosan 20 ország ellen indított légitámadásokat, melyek eddig összesen hatmillió halálos áldozattal jártak (2023-as adat). Nyugat-Európában, ahol Amerika 1945 óta permanensen állomásoztat katonai erőket, mindeddig egyetlenegy alkalommal sem tagadták meg amerikai művészek fellépését Washington háborúinak, bombatámadásainak áldozataira hivatkozva.
Kiemelt kép: Valerij Gergijev, a Mariinszkij Színház művészeti és ügyvezető igazgatója, a Bolsoj Színház ügyvezető igazgatója a szentpétervári X. Szentpétervári Nemzetközi Egyesült Kultúrák Fórum keretében megrendezett ülésen Szentpétervárott, 2024. szeptember 13-án. (Fotó: Maksim Konstantinov/SOPA Images/LightRocket/Getty Images)