A héten újabb fordulatot vett az Ukrajna európai uniós csatlakozásáról szóló vita: a Fitch Ratings hitelminősítő intézet jelentése szerint az ország működésképtelen lenne a nyugati pénzügyi támogatások nélkül:
„Ukrajna nemzetközi jogi értelemben még állam, de valójában már működésképtelen.”
Miközben az Európai Bizottság gyorsítaná a csatlakozási tárgyalásokat, több tagállam – köztük Magyarország – egyre hangosabban emeli fel a szavát, hiszen a csatlakozás gazdasági, politikai és geopolitikai következményeiről szinte semmilyen érdemi vita nem zajlik – figyelmeztet a Kossuth Rádiónak nyilatkozó Zalai Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
Bár sok tagállam van, akinek kételyei és kétségei vannak, a legmarkánsabban nyilván Magyarország fogalmazza meg ezeket az aggályokat, azzal a céllal, hogy legyen egy őszinte európai párbeszéd és egy vita arról, hogy tulajdonképpen mit jelentene Ukrajna európai csatlakozása, nemcsak gazdaságilag, hanem az intézmény működése szempontjából.
Zalai Csaba hozzátette:
„Ukrajna lenne a hatodik legnagyobb tagállam, ez nyilván a döntéshozatalra is hatással lenne, de óriási mezőgazdasággal rendelkezik, de a gépgyártása is jelentős hatással lenne az európai megfelelő ágazatokra. Plusz Ukrajna csatlakozása egy sor geopolitikai problémát integrálna Európában.”
A csatlakozás alapfeltétele a stabil területi szuverenitás, ami Ukrajna esetében azonban évek óta kérdéses. Nem volt még olyan ország, amely háború közben lett volna tagjelölt, de a Bizottság most ügyesen kikerüli a korábban is ismert hiányosságokat.
„Jelentősen megváltozott a világ, egy alapvetően geopolitikai stratégiai kérdés miatt merült most fel Ukrajna uniós csatlakozásának tárgyalása. A Bizottság meg nyilván a saját jól felfogott érdekéből fakadóan ezt a kérdést viszi előre. Nincsen átgondolt koncepciónk, nincs egy világos kép arról, hogy mit is jelent pontosan Ukrajna csatlakozása”
– véli a szakértő.
Brüsszel sietne, de hova?
Magának az uniós csatlakozási folyamatnak az első része az, hogy tagjelölti státusz adnak a csatlakozni kívánó országoknak, és csak azt követően születik döntés arról, hogy megkezdhetőek-e a csatlakozási tárgyalások. A teljes folyamat 35 fejezetből áll. Egy ország tehát csak akkor csatlakozhat az EU-hoz, ha minden fejezetet megnyitott, teljesített, és lezárt, vagyis megfelelt az uniós követelményeknek. Ez általában hosszú évek munkája. Ukrajna esetében a szakértők szerint még a kiindulópontnál sem tartanak.
Zalai Csaba úgy látja, hogy az uniós bővítési folyamat jelenleg „önjáróvá vált”, a Bizottság pedig saját lendületéből viszi előre. Eközben olyan országok, mint Szerbia vagy Albánia, évek óta várnak.
Nyersanyagforrás vagy élő pajzs?
Sokan gazdasági érdekekkel indokolják Ukrajna felvételét: az ország bőséges nyersanyag- és mezőgazdasági forrásai vonzók lehetnek. Mások szerint geopolitikai védőfalat jelentene Oroszországgal szemben.
Zalai Csaba (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)„Hiszen ha Ukrajna az Európai Unióhoz tartozik, akkor ez egyfajta elénk tartott pajzsként működik. Ukrajna egy nagyon nagy hadsereggel, egy viszonylag jól működő hadiiparral rendelkezik, tehát nem a mi katonaságunkat, nem a mi haderőnket kell értelemszerűen ebbe a konfliktusba beáldozni, az ukránok ezt megteszik helyettünk. Tehát van egy geopolitikai elképzelés” – véli a szakértő, aki persze hozzáteszi, hogy érthető, hogy sok országnak miért tűnik jó üzletnek az ukránok gyorsított felvétele.
Ukrajna a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre, ezen túlmenően rendelkeznek azokkal a nagyon fontos nyersanyagokkal – a ritka fölfémektől kezdve olyan fontos nyersanyagokig, mint a nikkel és kobalt – ami az Európai Unió versenyképessége szempontjából fontos lenne.
Amerika viszont talán már le is nyúlta ezt az üzletet, de sok még a kérdőjel. A szakértő szerint nem világos, milyen megállapodások kötik Ukrajnát az Egyesült Államokhoz, és ezek hosszú távon mit jelentenek Európa számára. Az országban zajló háború kimenetele és időtartama is teljesen bizonytalan – akár évtizedekig is eltarthat –, így ha Ukrajna csatlakozna az EU-hoz, az Unió egy elhúzódó konfliktust is magára vállalna.
Ki fizeti a számlát?
Szinte biztos, hogy az újjáépítés és a hosszú távú pénzügyi elköteleződés terheit az európai adófizetők viselnék.
Az EU pénzügyi kapacitásai már így is feszesek. Zalai Csaba szerint, az uniónak Ukrajna felvétele komoly többletberuházásokat jelentene, amelyhez akár 800-900 milliárd euróra is szükség lehet. A szakértő emlékeztetett: a korábbi válságok – mint a görög államadósság – esetében is a gyors döntések komoly következményekkel jártak.
Ráadásul komoly kérdés az is, hogy van-e joga az Európai Uniónak eladósítani az egész kontinenst évtizedekre?
A szakértő szerint az Európai Unió csak akkor vehet fel hosszú távú közös hitelt, ha abban valamennyi tagállam egyetért – ilyen volt a Covid utáni gazdasági válság idején hozott, egyszeri és kivételes döntés. Bár akkor azt ígérték, nem lesz több ilyen lépés, most mégis úgy tűnik, újra ebbe az irányba haladunk. Ez viszont komoly kérdéseket vet fel az EU pénzügyi egyensúlyával kapcsolatban.
„A nagy tagállamok mozgástere nagyon kicsi. Lásd Spanyolország, Franciaország, ők eladósodottak, tehát nem tudnak tagállami befizetésekkel ezekre a közös kihívásokra, közösen uniós forrásokkal reagálni, ez jelentős kérdéseket vet fel.”
A teljes adást itt hallhgathatja vissza: