A háború sújtotta Ukrajna sorsa nem csupán stratégiai kérdés Európa számára – hanem politikai, intézményi próbatétel is. A brüsszeli politikai közösség egyre nagyobb lendülettel beszél Ukrajna uniós tagságának felgyorsításáról, miközben ezzel éppen azt kockáztatja, amit állítólag védeni kíván: a stabilitást, a jogállamiságot és az európai egységet – érvel a szerző, akit egyébként korábban katonaként, az EBESZ megfigyelőmissziójának vezetőjeként maga is járt Ukrajnában.
Ukrajna gyors csatlakozásának illúziója nem új keletű: 2022-es tagjelölti státusz megadása politikai szempontból érthető lépés volt, így akarták növelni a megtámadott ország morálját, és biztatni kitartásra.
A jelenlegi célkitűzések – miszerint Ukrajnát a szokásos bővítési feltételek megkerülésével, néhány éven belül taggá kellene tenni – nem egy jól átgondolt stratégiára utalnak. Mindez sokkal inkább egy válságreagáló fogás, hogy az egyre borúsabb kilátásokkal bíró Ukrajnát továbbra is segíteni tudja Brüsszel. Az ötlet azonban olyan következményekkel járhat, amelyek nemcsak az Európai Uniót, hanem végül Ukrajnát is meggyengítik.
Ukrajna egy óriási ország. Montenegróéhoz képest – amely az unióhoz csatlakozni igyekvő legelőrébb járó tagjelölt állam – Ukrajna lakossága több mint hatvanszoros, gazdasága pedig a háború előtt 36-szor nagyobb. Ezek a méretek egyébként is komoly kihívást jelentenének a csatlakozási folyamatban, de az ország még az alapvető jogállamisági és korrupcióellenes követelmények teljesítésétől is távol áll.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke 2023 végén úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna nem áll készen a csatlakozásra a jogállamisággal és a korrupcióval kapcsolatos kihívások miatt.
„Bárki, akinek valaha bármi köze volt Ukrajnához, tudja, hogy ez egy olyan ország, amely a társadalom minden szintjén korrupt. Az erőfeszítések ellenére az ország nem áll készen a csatlakozásra”
– mondta Juncker, aki a közelmúltban is megismételte aggályait.
A kijelentéssel Ukrajna lakossága is egyetért. Egy 2024-es közvélemény-kutatás szerint az ukránok 90 százaléka továbbra is súlyos korrupciót érzékel, sőt a lakosság nagyobb része fenyegetőbbnek tartja a korrupciót, mint Oroszország katonai agresszióját.
Ezért járhat tévúton az unió Ukrajna ügyében
A kulcskérdés valójában nem az, hogy Ukrajna megérdemli-e az EU-tagság lehetőségét, hanem az, hogy az unió képes-e feldolgozni azt az intézményi és politikai terhelést, amit egy ilyen méretű sérülékeny állam csatlakozása jelentene.
Kapcsolódó tartalom
A háborús helyzet lehetőséget adott bizonyos ukrán kormányzati szereplőknek, hogy megerősítsék hatalmukat és mentesüljenek a felelősség alól. Az ukrán korrupcióellenes szervek gyakran válnak politikai játszmák terepévé, ahol nem a törvények, hanem a lojalitás dönt. Ez a környezet nem az európai integrációra való, ez a gondolat csak egy tévképzet, amibe Brüsszel és az ukrán vezetés ringatja magát.
Az EU-s bővítési politika akkor működik jól, ha fokozatos, feltételhez kötött és hiteles. A nyugat-balkáni országok – köztük Szerbia – példája megmutatta, milyen károkat okozhat a hitegetés.
Ha az ukrán közvélemény azt érzi, hogy csatlakozásuk csupán geopolitikai okokból lebegtetett ígéret, de nem valódi perspektíva, akkor elfordulnak Európától. Ha viszont túl korán kerül sor a felvételre, és utána következik a csalódás – az még veszélyesebb spirált indíthat el.
Brüsszelnek nem Ukrajna csatlakozását kellene felgyorsítani, hanem a segítségnyújtást a reformok véghezvitelében. Elő kell segíteni az intézményi átalakulást – de nem egy olyan tagsági ígéret árán, amelynek feltételei jelenleg nem állnak fenn.
A jelenlegi helyzetben a legnagyobb segítség, amit Ukrajna kaphat, nem egy idő előtti tagság, hanem az, ha az EU nem áltatja sem magát, sem az ukrán népet. A Politico szerzője szerint, ha a csatlakozási folyamat elhúzódik, de közben valódi átalakulás megy végbe, az végső soron mindkét fél javára válik. Ha azonban Ukrajnát most háborús lázban és reformok nélkül integrálják, azzal csak egy újabb válságmagot ültetnek el az unió szívében. És ez senkinek sem érdeke – Ukrajnának a legkevésbé.
Kiemelt kép: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b-j) (Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)