A legújabb fejlemények szerint az Ukrán Nemzeti Gárda – amely egy mintegy 100 ezer fős, félkatonai jellegű alakulat – német gyártmányú Leopard 1A5 és Leopard 2A4 tankokat kapott. Ezeket a tankokat az „elit” támadó gárdadandárokhoz irányítják, melyek a reguláris hadsereg szintjén vannak kiképezve.
Az ukrán katonai vezetés belátta, hogy a drónok uralta csatatéren a klasszikus harckocsihasználat egyszerűen nem fenntartható,
ehelyett a tankok ma elrejtve, garázsokban, pajtákban vagy tereptárgyak mögött várakoznak, majd csupán rövid időre gördülnek ki, leadnak néhány lövést, és azonnal visszavonulnak – közölte a Forbes.
Ez az új szemlélet már nem a harckocsik dominanciáján, hanem azok támogató szerepén alapul, ahol a gyalogos és gépesített egységekkel együttműködve, kisebb, rugalmasabb csoportokban vesznek részt a műveletekben. Az ukrán szárazföldi erők ezért egyes tankdandárokat feloszlathatnak, és a felszabaduló harckocsikat 30 járműves zászlóaljakba szervezik át, amelyeket gyalogos brigádokhoz rendelnek.
A reform célja nemcsak a technikai alkalmazkodás a „drónok korához”, hanem a humánerőforrás-krízis kezelése is.
Azzal, hogy kevesebb katonát képeznek harckocsizóvá, több újonc irányítható a súlyos hiányt szenvedő gyalogsági egységekhez.
A korábbi, több száz tankos hadtestek helyett egy kisebb, de célzottabb páncélos erő jöhet létre, amely a jelenlegi háborús környezethez alkalmazkodik – ahol a túlélés, a mobilitás és a rejtettség legalább olyan fontos, mint a tűzerő.
Ahogy David Kiricsenko, a Center for European Policy Analysis elemzője fogalmazott: „Ez az óvatos tankhasználat korszakának kezdete”.