A harctéri mozgásokból ítélve Moszkva nemcsak katonai áttörésre készül, hanem egy olyan hadjáratra, amely akár a háború menetét is lezárhatja. A legnagyobb aktivitást jelenleg Szumi és Harkiv térségében észlelik: itt április óta jelentősen emelkedett az orosz támadások intenzitása. Ezek a műveletek vélhetően figyelemelterelésre szolgálnak, a valódi célpontok a Zaporizzsja, Donyeck és Luhanszk térségében húzódó frontvonalak mentén lehetnek.

A jelenleg Szumi régióban felhalmozott mintegy 65 ezer katona, több száz harcjármű és ezer tüzérségi egység már most képes lenne egy nagy kiterjedésű hadművelet megindítására – még akkor is, ha a főbb városok bevétele továbbra sem reális cél.

Bár Oroszország páncélosállománya látványosan megfogyatkozott – egyes forráskritikával kezelendő ukrán jelentések szerint csak idén 885 tankot veszítettek –, Moszkva gyorsan alkalmazkodott. A hadsereg egyre inkább motoros és homokfutó járművekkel felszerelt egységekre támaszkodik, amelyek nagy mozgékonyságukkal képesek meglepetésszerű támadásokra, bár védettségük jelentősen alacsonyabb.

A május 8–11. közötti orosz egyoldalú tűzszünet sokak szerint nem a béke szándékáról árulkodott, hanem tudatos katonai előkészületekről. Az ukrán hírszerzés figyelmeztetett: Moszkva a tűzszünet napokat nem a harcok szüneteltetésére, hanem erői átcsoportosítására és új támadások előkészítésére használja. A fegyvernyugvás egyben PR-eszköz is lehetett, hogy Oroszország a világháborús győzelem 80. évfordulóján megegyezést kereső félként tetszeleghessen a nemzetközi színtéren.

A háború három éve alatt világossá vált, hogy az ukrán vagy orosz hivatalos források önmagukban többnyire nem nyújtanak megbízható képet a valóságról, azonban szakmai vélemények is megerősítik az orosz erőkoncentráció tényét.

A nemzetközi katonai szakértők többsége is egyetért abban, hogy Moszkva valóban képes volt a veszteségeinél nagyobb ütemben pótolni a kieső katonai állományát – így most készen áll egy újabb jelentős támadásra.

A hirtelen bekövetkező fegyverszünet vagy béke akár veszélyeket is tartogathat az orosz vezetés számára. A háborús gazdaság szerkezete már olyan mértékben berögzült, hogy egy hirtelen békekötés belső társadalmi-gazdasági válságot is kirobbanthat. Ukrán források azt állítják, hogy Moszkva több alternatív geopolitikai forgatókönyvet is kidolgozott Európa destabilizálására arra az esetre, ha Ukrajnát sikerülne térdre kényszerítenie.

Oroszország ezzel párhuzamosan fokozza diplomáciai és katonai együttműködését Iránnal, Észak-Koreával és Kínával. A nyugati támogatás megingatására irányuló információs és politikai kampányok új lendületet kaphatnak, ha a nyári hónapokban tényleges áttörés történik a frontvonalakon. Az offenzíva sikere nemcsak jelentős területi nyereségekkel járhat, hanem a tárgyalási pozíciókat is végleg Oroszország kedve szerint befolyásolhatja.

A kiemelt kép illusztráció. Katonai kiképzés valahol Kelet-Ukrajnában (Fotó: MTI/EPA/Ukrán 24. gépesített dandár)