A Bundestag üléstermében pillanatok alatt dermedtté vált a levegő, amikor az elnöklő képviselő hivatalosan bejelentette a voksolás eredményét: a kancellári tisztség elnyeréséhez szükséges 316 igen szavazat helyett csak 310-et számláltak össze.
Kapcsolódó tartalom
Titkos lázadás
Hitetlenkedő és értetlenséget sugárzó arcok tükrözték a kereszténydemokraták és szociáldemokraták megrendültségét. Nem működött a pártok frakciófegyelme, a képviselők egy része titokban fellázadt. A döbbenet azért volt egyöntetű, mert hivatalosan minden adott volt a zökkenőmentes hatalomátvételhez.
A februári választáson a CDU/CSU és a Szociáldemokrata Párt (SPD) a képviselői helyek 52 százalékát szerezte meg. Az általuk alkotott nagykoalíció 328 mandátuma kényelmes, tizenkét szavazatos tartalékot jelentett az abszolút többséghez képest, éppen ezért senki sem töprengett a voksolás kimenetelén. Tizennyolc képviselő azonban mélyütéssel felérő kellemetlen meglepetést okozott.
Merkel követői, rivalizáló bajorok, elégedetlen szociáldemokraták
Friedrich Merz vállaltan piac- és tőkepárti jobboldali programja – az adócsökkentésektől a szociális juttatások visszafogásáig – nemcsak a szociáldemokrata képviselők egy részénél, hanem saját pártjában is ellenzése talált.
A mostani szavazás eredménye azt bizonyítja, hogy a felszín alatt sokkal mélyebb feszültségek voltak, mint azt sejteni lehetett. A sajtó több képviselői csoportot is gyanúsít, mint a puccs lehetséges elkövetőit:
- a CDU centrista képviselőit, akik Merz új irányvonalával szemben inkább Angela Merkel volt német kancellár politikájával azonosulnak,
- a CSU néhány bajor képviselőjét, akik elégedetlenek Merz politikájával, és helyette más látnának a kancellári székben,
- az SPD baloldali szárnyához tartozó képviselőket, akik nem hajlandók lenyelni a koalíciós alkut,
- illetve elégedetlen fiatal, főként CDU-hoz tartozó képviselőket, akik generációváltást akarnak.
Néhány órával Merz kudarca előtt a magyar kormánykritikus sajtó is arról cikkezett, hogy az Európa erőskezű vezetőjeként fellépni akaró Merz fontos céljai közt szerepel, hogy felszámolja a magyar kormány ellenállását az európai ügyekben. A saját tábora fölött is csak nehezen úrrá lenni képes kancellár képe ezzel szemben azt mutatja, hogy Merz nemcsak, hogy az EU-t nem lesz képes dominálni, de a német kormány egyben tartásáért is nagyon kemény küzdelem vár rá.
Angela Merkel korábbi német kancellár díszpáholyból nézhette végig régi riválisa megalázó első körös vereségét. A képen német képviselőkkel egyeztet a szavazást megelőzően (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)A délelőtti szavazáson díszvendégként részt vevő Merkel délután már nem volt jelen az újabb szavazási fordulón a Bundestag kiemelt vendégek részére fenntartott páholyában. A délután megismételt szavazáson még mindig akadt néhány ellenszegülő képviselő, de Merzet ekkor már 325 szavazattal sikeresen megválasztották.
Az AfD joggal örülhet
Belpolitikailag mindez az Alternatíva Németországért (AfD) malmára hajthatja a vizet. A februári választáson az AfD 20,8 százalékos eredménnyel a CDU/CSU mögött a második helyen végzett. Azóta a felmérések szerint a párt több millió szavazót szerzett, és 26 százalékos népszerűséggel Németország legnépszerűbb pártjává vált.
Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke mosolyogva fogadta a szavazás első fordulójának eredményeit (Fotó: Ralf Hirschberger/AFP)A mostani eseményeket követően az AfD az elit összeomlásról beszélt. A párt célja, hogy újabb előre hozott választásokat tartsanak. Az AfD-t néhány napja nyilvánította a német alkotmányvédelmi hivatal alkotmányellenes, valamint szélsőséges politikai erőnek. A döntés éles vitákat váltott ki, mivel a vádakat sokan politikailag motiváltnak tartják, az Egyesült Államok vezető politikusai a demokrácia elleni szélsőséges támadásnak nevezték a német hatóságok döntését.
Előbb otthon kell rendet raknia a kancellárnak
Friedrich Merz megválasztása után nagyon szorongatott helyzetbe került. Az új kancellár szeretne Európa új vezetőjeként fellépni, és saját elképzelései szerint alakítani az Európai Unió jövőjét. A gyengeséget és zűrzavart sugárzó jelenetek viszont rendkívüli károkat okoztak az egyébként is komoly kihívásokkal küzdő nagykoalíció pártjainak. A CDU valaha volt második legrosszabb eredményét érte el, míg a koalíciós partner SPD még sosem szerepelt olyan rosszul a modern Németország történetében, mint a februári választáson.
Merznek most egyszerre kellene megállítania pártja népszerűségének folyamatos csökkenését, megoldani az európai gazdaság legsúlyosabb bajait, miközben saját táborából is bármikor ismét hátba szúrhatják.
Az első szavazáson még lázadó, majd néhány óra múlva a másik, igen szavazógombot megtaláló képviselők gyors vezeklése nem tűnik olyan szilárd alapnak, amire Németország jövőjét lehetne építeni. Könnyen elképzelhető, hogy a most kezdő kormány sem tölti ki a ciklusát, és rövidesen újabb előre hozott német választások következnek.
Kiemelt kép: Friedrich Merz kancellárrá választása után (Fotó: Odd ANDERSEN/AFP)