Az évente több mint húszmillió turista számára Velence bizonytalan helyzete része a vonzerőnek – a most vagy soha érzése, a szimbólum, hogy az emberiség nem győzhet a természet ereje felett.
A helyiek számára a város elhelyezkedése évszázadokon át nyújtott védelmet az inváziók ellen, de egyben kihívásokat is jelentett. Az árapályok egyre magasabbak és gyakoribbak lettek a klímaválság súlyosbodásával.
A város évente körülbelül két millimétert süllyed a rendszeres altalajmozgás miatt, miközben az ár szintje évente körülbelül öt milliméterrel nő.
A Szent Márk tér árvíz idején Velencében, Olaszországban 2019. november 12-én (Forrás: Shutterstock)De mi lenne, ha egyszerűen meg lehetne emelni a várost? Filmszerűen hangzik, de valójában egy nagyra becsült mérnöktől származik az ötlet, aki úgy gondolja, ez lehet Velence megmentésének kulcsa.
Miközben az olasz kormány jelenleg évente milliókat költ a magas árapályok ellen védelmet nyújtó gátrendszerek megemelésére, Pietro Teatini, a padovai egyetem vízföldtani és hidraulikai mérnöki tanszékének docense azt állítja, hogy a város alatti mély földrétegekbe víz beinjektálásával meg lehetne emelni az aljzatot, amin Velence fekszik – így a város maga is felemelkedne.
Teatini szerint a terve körülbelül 50 évnyi haladékot adna Velencének, a jelenlegi gátrendszerrel együttműködve, és lehetővé téve a hatóságoknak, hogy kidolgozzanak egy végleges megoldást. Úgy gondolja, hogy rendszere 30 centiméterrel emelheti meg a várost.
A mérnöki bravúr nem újdonság Velencében
A város ezeréves történelme során a hivatalnokok folyamatosan újrairányították a folyókat, új csatornákat ástak, és átrendezték a lagúna vizeit, a város szolgálatának érdekében.
A 20. században azonban minden rosszra fordult. Az 1960-as és 70-es években a lagúnával szemben fekvő szárazföldi Marghera ipari területéről vizet szivattyúztak ki, amely az egész térség süllyedését idézte elő. 1950 és 1970 között Velence városközpontja közel 13 centiméterrel süllyedt – írja a CNN.
Ma a város fő védelme a magas árapályok ellen a Mose gátrendszer, amely a tengerfenékről emelkedik ki, hogy elzárja a lagúnát az Adriai-tengertől rendkívül magas árapály idején. A rendszert először 2020-ban próbálták ki, de már az 1980-as években megtervezték, amikor azt hitték, hogy évente csak ötször kell majd felemelni a gátakat, azonban az öt év alatt már mintegy százszor használták.
A klímaváltozás következtében emelkedő árapályszintek miatt ma már egészen más a helyzet.
Az elmúlt húsz évben a lagúnában több mint 150 alkalommal haladta meg az ár a 110 centimétert – ez az a szint, amikor a városban már nem „rendes”, hanem katasztrofális áradás történik.
A projekt eddigi becsült költsége körülbelül hatmilliárd euró.
Minden alkalommal, amikor a gátakat megemelik, a lagúna gyakorlatilag el van zárva – ami nemcsak Velence forgalmát érinti, hanem megakadályozza a lagúna természetes tisztulását is az árapály hatására. Minél többször emelik a gátakat, annál nagyobb az ökoszisztéma megváltozásának kockázata.
Árvíz Velencében 2019. december 23-án, amikor 144 centiméteres dagály önti el a lagúnák városát (Forrás: MTI/EPA/ANSA/Andrea Merola)Mélyen a föld alatt lehet a megoldás
Vizet fecskendezni egy olyan városba, amely már így is túl sok vízzel küzd, a katasztrófa receptjének hangzik, azonban Teatini szerint minden azon múlik, hová adjuk hozzá a vizet.
A tudós mély föld alatti víztartó rétegeket célozza meg – körülbelül 600–1000 méter mélységben. Az ötlet onnan jött, hogy észrevettek egy szezonális felszínemelkedést az észak-olaszországi Pó-völgy szénhidrogén-tározóiban. A mérnökök megfigyelték, hogy nyáron a tárolók töltésekor a föld emelkedik, míg télen, a gáz felhasználásakor süllyed.
A projekt 12 kút fúrását javasolja Velence körül egy 10 kilométer átmérőjű körben, ügyelve arra, hogy mindegyik a lagúnában legyen, továbbá ne nyúljon ki az Adriai-tengerbe, és ne menjen a szárazföld alá.
A lagúna felszíne alatt húzódó vastag agyagréteg biztosítja, hogy a víz ne szivárogjon felfelé. A célzott szinteken a víz sós, és köztudott, hogy Velencében nincs hiány sós vízből, hiszen a lagúna az Adriai-tengerhez kapcsolódik. Ez döntő fontosságú Teatini számára, aki szerint a projekt nem szennyezné az édesvízkészleteket, illetve nem igényelne vizet távoli helyekről.
Kiemelt kép: Szent Márk tér, Velence (Forrás: Shutterstock)