Tomas Termote elmondta: Oostende és Zeebrugge kikötőinek stratégiai elhelyezkedése döntő fontosságú volt Németország Nagy-Britannia elleni harcában. Az Északi-tenger belga szakaszán számos hajóroncs található. A belga felségvizekben 11 első világháborús német tengeralattjáró-roncs nyugszik. Legtöbbjük aknára futott – részletezte.
A régész hozzátette, hogy az elmúlt években egy kivételével a belga tengerfenéken nyugvó összes tengeralattjáró-roncsot azonosították.
A most befejeződött munkát az nehezítette, hogy az utolsó roncsot szinte teljesen betemette homok. Csak a torony és az ágyú egy része látható. A hajócsavarok mintegy 4-5 méterrel voltak a homok alatt, és csak a rajtuk található feliratok alapján lehetett teljes biztonsággal elvégezni az azonosítást – emelte ki.
Elmondta: a hajócsavarok kiásása után vált egyértelművé, hogy megtalálták az 55 méter hosszú, nehézfegyverzettel felszerelt, UB-57 jelzésű, 1916-os gyártmányú tengeralattjárónak a roncsát. A német flottához tartozó tengeralattjáró 49 hajót süllyesztett el az első világháborúban – számol be róla az MTI.
Roncsa „különösen jó állapotban” őrződött meg.
A hajó 1918. augusztus 3-án indult utolsó küldetésére. Augusztus 14-én 22:15-kor küldte az utolsó rádiójelet, jelezve, hogy három hajó elsüllyesztése után hazafelé tart. Ezután eltűnt a radarról. Egy héttel később a legénység öt tagjának holttestét a víz partra mosta. Az UB-57 valószínűleg aknának ütközött.
Fedélzete 29 katona holttestét rejtheti – tette hozzá a tengeri régész a belga napilap beszámolója szerint.