Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke már több mint húsz éve vezeti országát. Ez idő alatt bebizonyosodott róla, hogy egy mindent túlélő, rendkívül ravasz és tehetséges politikus – de amit most készül végrehajtani, az mind közül a legnagyobb, és talán a legmerészebb lépése lehet.

A török elnök olyan hihetetlen politikai manőversorozat közepén jár, amelyre korábban nem sokan számítottak. Erdogan egyszerre célozza meg a térség hatalmi viszonyainak újrarendezését, a kurd kérdés történelmi rendezését és saját hatalmának meghosszabbítását a 2028 utáni időszakra. Mindezt egyetlen hatalmas alkuval próbálja elérni: békét köt a kurdokkal, akik cserébe támogatják hatalmát.

Megbékélés az ősellenséggel

A török belpolitikában hatalmas meglepetést váltott ki, amit 2024 októberében az Erdogan-közeli szövetségesének számító Devlet Bahceli tett. A nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) vezetője barátságos gesztust tett a kurd kisebbségi Népi Demokratikus Párt (HDP) felé. Bahceli kezet fogott az általa korábban hosszú időn át hazaárulónak nevezett politikusokkal. Ezután a HDP politikusai rövid időn belül engedély kaptak, hogy felkeressék Törökország legszigorúbban őrzött rabját, Abdullah Öcalant, a kurd fegyveres mozgalom történelmi vezetőjét. Ez a kézfogás több volt, mint egyszerű gesztus – mindez egy nagyszabású alku kezdete volt.

Devlet Bahceli török politikus és Erdogan elnök és egy közös kampánygyűlésen, Izmir városában, 2019. március 17-én (Fotó: MTI/EPA/Török elnöki sajtószolgálat)

Törökország délkeleti részén 15–20 millió fősre tehető kurd kisebbség él. Az időnként fellángoló függetlenségi törekvések az elmúlt évtizedekben folyamatosan súlyos konfliktusokat okoztak a török kormány és a kurdok különböző képviselői között. Évtizedek óta csendes polgárháború folyt, ami több tízezernyi életet követelt. A kurd kisebbségre a múltban gyakran tekintettek belső ellenségként, ám most történelmi megbékélés következhet.

Az 1999 óta börtönben raboskodó Öcalan 2025 februárjában egyértelmű nyilatkozatot tett, amelyben felszólította a Kurd Munkáspártot (PKK) és annak katonai tagozatát a fegyverletételre és az önfeloszlatásra. Ez a gesztus egy negyven éve tartó, tízezrek életét követelő konfliktus végét vetíti előre – ami most Erdogan politikai céljaival is egybevág.

A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) támogatói nagygyűlésen vesznek részt a délkelet-törökországi Diyabakirban 2016. március 21-én (Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)

Jogok és elismerés a hűséges támogatásért cserébe

A török gazdaság évek óta komoly kihívásokkal küszködik, ez pedig Erdogan és pártja népszerűségén is nyomot hagyott. Jelenleg országszerte tüntetések zajlanak, miután a hatóságok letartóztatták a népszerű isztambuli polgármestert, Ekrem Imamoglut – az egyedüli ellenzéki politikust, aki jó esélyekkel indult volna a következő, 2028-as török elnökválasztáson.

Erdogan merész és zseniális terve több okból is megbukhat. Ha a kurdok nem hajlandók beállni a sorba, ha a gazdaság tovább zuhan, ha a tüntetések eszkalálódnak, ha a nemzetközi helyzet háborúvá fajul, akkor a török elnök nemcsak politikai örökségét, hanem Törökország stabilitását sem tudja megvédeni.

Az alkuról kiszivárgó részletek szerint a következő hónapokban fokozatosan elindulhat egy demokratizálódási folyamat a török parlamentben, amely végső soron az alkotmány módosításához vezethet. A módosítások következtében megnyílhat az út Erdogan előtt egy újabb elnöki ciklusra, dacára annak, hogy a jelenlegi szabályok szerint 2028-ban már nem indulhatna.

Törökország vezetője nem kevesebbre játszik, mint hogy a kurdok lekenyerezésével meghosszabbítsa hatalmát. Cserébe azt kínálja nekik, amire generációk óta vágytak: elismerést, integrációt, sőt, talán még részleges önrendelkezést is.

Könnyen lehet, hogy a török társadalom egy része ezt nehezen fogja elfogadni. Dühödten utasíthatják el a kurdokkal való megbékélést a török nacionalista körökben, de a kurd politikai táboron belül is vannak, akik csak akkor hajlandók együttműködni, ha Öcalant azonnal szabadon engedik, és véget ér az ellenzék hatóságok általi zaklatása.

Erdogan török elnök és Ahmed es-Saraa ideiglenes szíriai elnök az ankarai elnöki palotában 2025. február 4-én (Fotó: MTI/EPA/Necati Savas)

Megváltoznak a régió erőviszonyai, ha összejön a terv

A kurdokkal a kiegyezés azonban nem pusztán belpolitikai alku, hanem regionálisan is óriási fordulatot jelent. Erdogan az Aszad-rezsim bukása után próbálja erőteljesen megszilárdítani a befolyását Szíriában. Jelenleg Törökország az új szír vezetés legfőbb támogatója.  Ankara már most katonai jelenlétet tart fenn Szíria területén, egyes hírek szerint pedig a török és szír hadseregek közötti tartós együttműködési megállapodás előkészítése zajlik.

Izrael nyugtalan a helyzet miatt, és magas katonai készültséget tart fenn, sőt, a kneszet egyik bizottsága szerint Törökország célja az Oszmán Birodalom helyreállítása. Annyi bizonyos, hogyha Erdogan tényleg megveti a lábát Szíriában, miközben a kurd kérdést is megoldja, akkor az egész Közel-Kelet erőegyensúlya megváltozik – és ezzel párhuzamosan nő az esélye egy török-izraeli katonai konfliktusnak is.

Kiemelt kép: Recep Tayyip Erdogan török elnök a szerbiai látogatásán tartott sajtóértekezletén. 2024. október 11-én (Fotó: MTI/EPA/Andrej Cukic)