Az ukrán haderő 2024. augusztus 6-án váratlanul támadást indított az oroszországi Kurszki területre, ahol a védekező orosz csapatok – nagyrészt fiatal, frissen besorozott katonák – meglepően gyorsan meghátrálásra kényszerültek. Kijev mintegy 10 000–12 000 főt küldött át a határon, és ezzel a második világháború óta először történt meg, hogy idegen hadsereg lépett orosz földre. A sikeresnek tűnő kezdés miatt az ukrán vezetésben és a katonák körében fokozódott a bizalom és a lelkesedés.

Mit akartak elérni a támadással?

A katonai műveletet Kijev több – egymástól részben eltérő – okkal indokolta. Eleinte azt kommunikálták, hogy támadás célja az volt, hogy belső zűrzavart szítson Oroszországban, és közvetve hatással legyen a moszkvai politikai elit döntéshozatalára. Olyan magyarázat is elhangzott, hogy ukrán hadifoglyok kicseréléséhez szükséges orosz katonák foglyul ejtése volt az egyik fő motiváció. Végül a hivatalos ukrán kommunikációból arra lehetett következtetni, a cél az volt, hogy rávegyék Oroszországot, hogy erőket csoportosítson át a kelet-ukrajnai hadszíntérről, ezzel tehermentesítve a donbászi ukrán csapatokat, valamint hogy erősítsék az ukrán tárgyalási pozíciót az amerikai elnökválasztás előtt.

Már a tervezésnél is érződött azonban a kockázat. Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők korábbi vezérkari főnöke ellenezte a támadást, mondván, hogy nincs kidolgozott terv a terület ellenőrzésére, ha az orosz ellentámadás beindul. Emellett a hosszabb utánpótlási vonalak miatt komoly logisztikai teher is nehezedett az ukránokra, ami később tovább növelte a veszélyt.

Őszre az oroszok a számbeli fölényüket, valamint a háború kezdete óta meglévő tüzérségi- és légi fölényüket kihasználva, észak-koreai segédcsapatokat bevetve megindították az ellentámadásukat. Az ukránok hiába okoztak súlyos veszteségeket, néhány hónap után most végérvényesen kiűzték őket a területről, jelenleg már csak néhány falvat, összesen alig 100 négyzetkilométernyi területet ellenőriznek.

Hogyan összegezhetjük a végeredményt?

A kitűzött célok nagyrészt nem teljesültek. Kijev valóban visszaszerzett néhány hadifoglyot, ám a politikai és katonai előnyök többi része elmaradt. Az ukrán hadsereg morálja átmenetileg emelkedett, de ez nem tartott sokáig: a fokozódó orosz nyomás és az utánpótlási vonalak sebezhetősége gyorsan aláásta a korai lelkesedést. Azt a nagyszabású orosz átcsoportosítást, amellyel Zelenszkij a kelet-ukrajnai frontot akarta tehermentesíteni, nem sikerült kikényszeríteni. A diplomáciai áttörés reménye pedig végképp szertefoszlott, hiszen Putyin semmiféle kényszeregyezséget nem volt hajlandó elfogadni, főleg nem egy olyan helyzetben, ahol az ukránok orosz területet tartottak megszállás alatt.

Minden jel arra mutat tehát, hogy a kurszki ukrán támadás összességében egy lesújtó bukásként vonul be a történelembe. Ukrajnának a háború végének közeledtével hatalmas szüksége volt rá, hogy a kezdeti lendületét tartós sikerekre váltsa át, ám ebből szinte semmi nem valósult meg. Az egyetlen eredmény, hogy sikerült Oroszországnak ideiglenesen súlyos presztízsveszteséget okozni azáltal, hogy a második világháború óta először foglaltak el tőle területeket. A vállalkozásban Ukrajna legnagyobb harcértékű alakulatai őrlődtek fel, ez pedig jelentősen gyengítette az amúgy is élőerő hiánnyal küzdő ország helyzetét a háborúban.

Ukrajna reménye már leginkább csak abban lehet, hogy nyugati támogatói meg fogják akadályozni, hogy Oroszország teljesen felülkerekedjen a harcmezőn és a tárgyalóasztalnál.

Kiemelt kép: Az ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálatának felvételén ukrán katonák önjáró tarackkal készülnek lõni orosz állásokat a kelet-ukrajnai Donyecki területen levõ Csasziv Jar közelében 2025. március 16-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt.
MTI/AP/Ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálata/Oleg Petrasiuk