– Nemrég, a Calin Georgescu elnökjelöltségét elutasító választási bizottsági döntést követően hangzott el egy elemzőműsorban, hogy 1989 óta nem volt még ekkora politikai válság Romániában. Egyetért ezzel a helyzetértékeléssel?

– Annyiban helytálló, hogy talán ennyire soha nem kérdőjeleződött meg az, hogy lehet-e tisztességes választásokat tartani Romániában. Itt nem feltétlenül a most folyó úgymond külső vagy belső beavatkozásokra gondolok. Inkább és elsősorban arra, hogy az éppen hatalmon lévő struktúra megteheti-e, hogy megfelelő indokolás nélkül beleavatkozzon egy demokratikus folyamatba.

– Milyen beavatkozásra gondol?

– Eltelt lassan négy hónap azóta, hogy az alkotmánybíróság a – most már biztosan tudjuk: kizárólag titkosszolgálatok által – nyilvánosságra hozott, meglehetősen gyenge minőségű dokumentumok alapján semmisítette meg a választást. Az elmúlt több mint három hónapban semmilyen módon nem sikerült alátámasztani még ezeknek a gyenge állításoknak a helytállóságát sem. Mindez felveti, hogy innentől kezdve mennyire lehet bízni abban, hogy egy párt vagy szervezet jelöltje egyáltalán elindulhat egy választáson Romániában. Tehát a kérdés, hogy mostantól kezdve mik azok az alkotmányos garanciák, amelyek alapján nem lép föl már a pártokban is az öncenzúra. Hiszen mostantól kezdve jelöltállítás esetén azt kell mérlegelniük, hogy az illető megfelel-e majd egy homályosan megfogalmazott és homályos kritériumok alapján döntő testület szubjektív megítélésének. Ezt tartom a legnagyobb veszélynek a magyar közösségre nézve is.

Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet Románia-szakértője (Fotó: hirado.hu)

– Nem arról van szó, hogy bizonyos demokratikus kritériumoknak kell megfelelni?

– Ez nem feltétlenül a demokráciának, hanem egy szűk testületnek megfelelés cenzúrája. És ez a legaggasztóbb ebben a történetben.

– A radikális jobboldal szavazói körében népszerű Georgescu meglehetősen furcsa kijelentéseket tett, többek között, hogy nincs szükség pártokra. Merre tájékozódhatnak, ki mögé állhatnak be az erős magyarellenességgel is jellemezhető jelölt választói?

– Georgescu programja, s épp így az AUR párté, inkább nevezhető baloldalinak, mint klasszikusan jobboldalinak. Ezért őrájuk én inkább a „lokalista radikális” kifejezést szoktam használni. Megkülönböztetendő a hasonló eszközökkel operáló Mentsétek meg Romániát! (USR) csoporttól, mely a globalista-radikálisok közé sorolható. Ezáltal elkerüljük azt a csapdát, hogy ideológiailag megpróbáljuk őket besorolni.

– Miért lenne csapda ez a besorolás?

– Sok esetben, például Calin Georgescu esetében is egy politikai sarlatánnal volt dolgunk. Összeválogatott különböző zanzásított szövegeket, és ezt terítette a meglehetősen kiéhezett romániai választóközönségnek. Itt érünk el a dolog lényegéhez, amit szemmel láthatólag még mindig nem értettek meg a fősodor pártjai: Georgescu nem az ok, hanem a tünet.

– Ez mit jelent?

– Sikere nem neki köszönhető, és nem is valamiféle intellektuális munkából következő programnak. Népszerűségének oka sokkal inkább az a fősodorral szembeni frusztráció, amely éppúgy jelen van Romániában élő szavazóiban, ahogy paradox módon a diaszpórában élő, romániai származású közösségekben is. Ez a frusztráció az összetartó ereje ennek a nagyon heterogén társaságnak, mintegy 2,3 millió szavazónak, aki őrá adta a voksát a decemberben megtartott elnökválasztási fordulón. Ugyanez áll az AUR szavazóira vagy a Diana Sosoaca-féle pártra és a Fiatal Emberek Pártjára (POT) voksoló szavazói rétegre is. Tehát nem valamiféle gazdasági, társadalomszervezési modellt kerestek ők, hanem ennek a frusztrációnak a kifejezését.

– Hogy reagálnak erre a jelenségre a kormányzó pártok, s a „hagyományos” pártformációk?

– A fősodor pártjai nem foglalkoztak azzal, hogy vajon mennyiben járultak hozzá ehhez a frusztrációhoz – például politikai játszmáikkal. Hiszen ma már tudjuk: részben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) finanszírozta Calin Georgescu kampányát, ezzel hozzájárulva sikeréhez. Ám anélkül, hogy ezzel szembenéznének, ugyanazt a „csukamájolajat” vagy keserű pirulát próbálják lenyomni a társadalom torkán. Ezért gondolják úgy, hogy ha kiiktatnak különböző jelölteket – nem feltétlenül demokratikus, sőt annak egyre kevésbé tűnő módon –, akkor az majd megoldja a problémát.

Calin Georgescu, a romániai elnökválasztás november 24-i első fordulójában legtöbb szavazatot szerző független jelölt egy bukaresti bíróságra érkezik 2025. március 3-án. A román legfőbb ügyészség február 26-án kihallgatta a politikust, majd egyebek mellett fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek népszerűsítésének és az alkotmányos rend megdöntésére irányuló felbujtásnak a gyanúja miatt bűnvádi eljárást indított ellene. Az akkor elrendelt hatósági felügyelet ellen Georgescu fellebbezett. Az alkotmánybíróság ítélete alapján érvénytelenítették az első választási forduló eredményét, a megismételt elnökválasztás első fordulóját május 4-én tartják Romániában (Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement)

– És megoldja?

– Ez a probléma így biztosan nem fog megoldódni, úgyhogy most azzal kell szembesülnie a fősodorbeli pártoknak, hogy az a fajta megoldás, illetve az a fajta feszültséggerjesztés, amit Calin Georgescu ilyen körülmények közötti kiiktatásával végeztek, egyáltalán nem biztos, hogy májusig eloszlik. Hiszen ugyanezzel számoltak november végén, december elején: hogy az eredetileg márciusra tervezett, majd májusra áthelyezett elnökválasztásig lecsillapodnak a kedélyek.

– A többi kizárt jelölt esetében is voltak ilyen játszmák?

– Nem, a központi választási bizottság az ő esetükben tette a törvényben leírt dolgát, elvégezte a kapuőr feladatot: „Van jegye vagy nincs?” Ez a feladata ennek a bizottságnak. A hibát szerintem ott követték el, hogy nekiálltak a formai követelmények mellett tartalmilag is megvizsgálni a jelöléseket. Az előbb idézett kapuőri hasonlattal: mintha a jegyellenőr nekiállna ellenőrizni azt, hogy a koncertlátogató szereti-e azt a nótát, amit majd játszanak. Holott neki nem feladata ezt eldönteni, még akkor sem, ha esetleg fennáll a gyanú, hogy a néző esetleg majd fütyül az előadás közben. Tehát nem a központi választási bizottság dolga ennek az eldöntése: az alkotmánybíróság külön kimondta, hogy az alkotmányosságról csak ők dönthetnek. Ezért beszélhetünk arról, hogy a demokrácia sérült ezzel a lépéssel, Georgescu kizárásával.

– S ha a jelöltet az alkotmánybíróság zárja ki?

– Ez esetben is kérdéses a döntés. Vegyük az előbb említett esetet, miszerint Georgescu nem akar pártokat. Tételezzük fel, a pártok akarása vagy nem akarása megakadályozza valakinek az elnökjelölti indulását. De mi van akkor, hogyha a közvélemény sem akar pártokat? Kikényszeríthető-e, hogy a nép szeresse a pártokat? Ha igen, akkor hány pártot? Onnantól kezdve elindul vita: csak az indulhat, aki azt gondolja, hogy három pártnak kell léteznie vagy négy pártnak. Ha belemegyünk egy olyan gyakorlatba, hogy majd mi ezeket a kérdéseket eldöntjük a nép helyett, az súlyos visszaélésekhez vezet. A magyar közösségre nézve is rendkívül veszélyes ez a fajta megközelítés, amit alkalmaztak, mert tételezzük föl, hogy a következő választáson már azért nem indulhat Kelemen Hunor, mert beszélgetnek különböző fórumokon például Tamás Sándorral arról, hogy mindketten támogatják az autonómiát; s erről mondjuk a titkosszolgálat kiad egy jelentést, hogy ez veszélyes. Mivel a központi választási iroda, illetve azoknak a területi kirendeltségei akár helyi szintig döntenek a helyi képviselőkről vagy a parlamenti képviselőjelöltről, kijelentik, hogy ők ketten alkotmányba ütköző cselekedetre készülnek, ezért nem indulhatnak el. És akkor mi mit fogunk mondani?

– Milyen választási szereplés várható most azok részéről, akiket a kizárt politikusok hívei támogatnak?

 – Hogy mi lesz a „frusztráltak” stratégiája, azt a legnehezebb most megítélni, de ettől függetlenül az az érzésem, hogy egy nem túl magas részvételi arány esetében akár egy első körös győzelmet is arathatnak, viszont nehezen látom, hogy ez elég lenne nekik egy második körös győzelemre. Éppen ezért tartom hosszú távon egy felelőtlen és nagyon káros döntésnek, hogy egy álveszély miatt feláldozták a demokratikus rendszer alapvető szabályait, és megkérdőjelezték azoknak az erősségét. A tét nem volt akkora, amekkora kárt okoztak.

– Mennyire erős szereplő a köztársasági elnök Romániában?

– A román elnöki tisztség messze nem olyan jelentős és erős, mint ami ebből a cirkuszból következne. Hatásköre a kormány kijelölésekor fontos, hiszen ő dönti el, hogy kit jelöl ki kormányfőnek. Tehát bizonyos megfontolandó szempontok korlátai között belenyúlhat a választásba. Pillanatnyilag ez nem áll fönn, hiszen ahhoz meg kéne buknia a kormánynak. Azonkívül pedig az összes többi kérdésben a kormány gyakorlatilag figyelmen kívül hagyhatja a köztársasági elnököt. Tehát kiabálhat a pálya széléről, de ha nincs egy erős párt, amelyik ezeket a kiabálásokat felerősítené, vagy egy neki kedvező médiakomplexum, amelyik ezeket az üzeneteket terjesztené, akkor a román elnök egy kiállítási tárggyá redukálható a Cotroceni-palota egyik sarkában.

Kiemelt kép: Calin Georgescunak, a romániai elnökválasztás érvénytelenített, 2024. november 24-i első fordulójában legtöbb szavazatot szerző független jelöltnek a támogatói tüntetnek Bukarestben 2025. március 9-én, miután a román központi választási bizottság (BEC) elutasította Georgescu jelöltségének bejegyzését a májusban megrendezendő megismételt elnökválasztásra. A megismételt elnökválasztás első fordulóját május 4-én tartják Romániában (Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement)