– Április 14-re szeretné Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) kancellárjelöltje tető alá hozni az új, kétpárti koalíciót a Szociáldemokrata Párttal (SPD). Milyen kormányalakítási esélyekre engednek következtetni a megkezdődött koalíciós tárgyalások?
– A február 23-i, előre hozott Bundestag-választás eredményeképp az egyetlen politikailag reális forgatókönyv a vörös-fekete koalíció megkötése. Korábban e két párt szövetségét nagykoalíciónak nevezték, ám ma már ez a két párt is csak a mandátumok 52 százalékát tenné csak ki. Nagyon sok nézeteltérés van a két leendő partner között. Merznek sietősebb, ő nyilatkozott korábban úgy, hogy húsvétra mindenképpen tető alá szeretné hozni ezt a megállapodást. Március 8-án prezentálták az úgynevezett „puhatolózó tárgyalások” alatt született első lépéseket.

– Körvonalazódik-e az ismertté vált dokumentumokból a német politika irányváltása?
– Ez inkább abba az irányba mutat, hogy nem lesz egy olyan nagy fordulat a német kormánypolitikában, ami egyébként kívánatos lenne – és ahogy ezt a választók is kinyilvánították. Sok kompromisszumot akarnak kötni. De kiváltképp azért lesz nehéz ez a kormányzás, mert még az új parlament ülése előtt a régi parlamenttel próbálnák meg egy alkotmánymódosítással hatályon kívül helyezni az adósságféket. Nagyon sok extra hitelt szeretnének ugyanis felvenni, infrastrukturális és hadi kiadásokra – ehhez a döntéshez viszont nincs meg a kétharmados többség. Az új Bundestagban semmiképpen nincs meg – a régi Bundestagban talán még a Zöldekkel meglenne.
– Ez viszont felértékeli a Zöldek jelentőségét…
– A Zöldek így informálisan koalíciós társak lettek, és velük is mindenben meg kell állapodni. Ezért nagyon nehéz lesz ez a menetelés. Például március 10-én már bejelentették a Zöldek, hogy nem támogatják a jelenleg tervezett hitelcsomagot, azt ugyanis bővítenék saját kéréseikkel – így valószínűleg további százmilliárdokkal kell, igen drágán, megvásárolnia a Zöldek támogatását a leendő fekete-vörös koalíciós pártoknak.
– Tovább emelnék az egybillió euróhoz közelítő kölcsön összegét?
– Nagyon úgy néz ki, és nem kizárt, hogy a végén valóban ezermilliárd eurónyi hitel lesz ebből.

– Ez mennyire egyeztethető össze a választói felhatalmazással?
– Semennyire nem egyeztethetők össze ezek a tervek a választói akarattal, hiszen a CDU/CSU pártszövetség – egyébként az AfD is – egyértelműen úgy nyilatkozott a kampányban, hogy az adósságféket továbbra is fenn kell tartani, és hogy hitelfelvételnek nincs helye. Az Olaf Scholz-cal folytatott tévévitában Friedrich Merz egyenesen kijelentette, hogy az adók emelése és a még több adósság felvétele egyértelmű szociáldemokrata-szocialista koncepció – amit ő nem hajlandó támogatni.
– Mi indokolja ezt a gyors váltást?
– Gyakorlatilag csak pár hét telt el, és ezeket a választási ígéreteket, a választási kampányban elhangzott programelemeket gyakorlatilag már bekasszírozza a CDU/CSU – a hatalom reményében. Azaz teljes mértékben feladta a korábbi politikáját. El lehet mondani, hogy az összes lapját kijátszotta a SPD a CDU-val szemben. S gyakorlatilag minden téren az SPD akarata érvényesült, míg a CDU a központi választási ígéreteiből nem tudott semmit realizálni – és ennek meg fogja fizetni a politikai árát.
– Merz korábban egy Bundestag-vita során arról beszélt, hogy kancellársága első napján utasítást ad a belügyminisztériumnak: a határokon akadályozzon meg minden illegális belépési kísérletet. Az SPD hallani sem akart erről. Hogy áll most ez a CDU-s elhatározás?
– Bár még zajlanak a tárgyalások, és még nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége, de azért az már leszögezhető, hogy már szó sincs migrációpolitikai fordulatról. Szó sincs azokról az ígéretekről sem, amit a CDU a kampányban még igen hangosan bemondott – például arról, hogy az önrendelkezési törvényt meg kell szüntetni. Arról a korábbi ígéretről sincs már szó, hogy megsemmisítenék az „állampolgársági törvényt”, melynek értelmében három év után a külföldiek állampolgárságot kapnak. S nem beszélnek arról sem, hogy választási reformot vissza kéne csinálni. A CDU-nak ezek a korábbi, határozott követelései és ígéretei már csak így szerepelnek az SPD-vel kötött előzetes megállapodásban: „megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy…” – ami azért egy kicsit kevés. A migránsok belépésének visszautasítását pedig most már úgy fogalmazzák meg, hogy minderre a szomszédos országokkal történő konzultáció után kerülhet sor.
– Vajon hogy reagálnának az érintett országok?
– Ehhez nyilván nem fog hozzájárulni Ausztria, Lengyelország, Csehország, Svájc, s a többi érintett állam sem. Ez tipikusan arról szól, hogy papírformában, papírszinten próbálják a választókat megnyugtatni, de a realitásokban már most lehet tudni, hogy mindez egyszerűen nem valósul meg.
– Mit tud egy ilyen helyzetben kezdeni Merz az elhibázott energiapolitikával vagy az olyan szociális juttatásokkal, mint állampolgári támogatás, mely esetben a „Bürgergeld”-ben részesülőknek csak az egyharmada német anyanyelvű?
– Arról már rég nincs szó, hogy az állampolgári juttatás megszűnjön. Ez a német államnak 30 milliárdba kerül évente, nagyon sokan használják fel olyanok, akik elvileg tudnának dolgozni. Az ukrán menekültek, akikre az jellemző, hogy minden, őket befogadó európai országban dolgoznak, azok Németországban nem vállalnak munkát, hiszen feltétel nélkül kapják a polgári juttatást. Tehát még a szorgos ukránokból is kinevelték a munkához való kötődést!

– A választások után feléledt a remény, hogy az évek óta elhibázott uniós és német energiapolitika után beáll valamilyen szemléletbéli változás. Megvizsgálhatják ennek a lehetőségét?
– Az energiakérdéseknél szó sincs arról, hogy visszaállnának az atomenergiára vagy hogy visszaállítanák a régi ellátási láncokat Oroszország felől, tehát minden marad az a régiben. Azt a bukott politikát, amit az Olaf Scholz által a fémjelzett jelzőlámpa-koalíció vitt, Merz mindenféle nagyobb váltás nélkül továbbviszi. Ugyanaz a minta követhető, mint Angela Merkel alatt, amikor a kancellári hivatalért cserébe a CDU nagyon sok elvtelen kompromisszumba belement.
Kapcsolódó tartalom
– Az Egyesült Királyság távozása után kizárólag Németországot nevezték Európa vezető erejének. Az előre hozott választások okán Párizs igyekezett megragadni az alkalmat, hogy a keletkezett bizonytalan helyzet miatt ebben a szerepben tetszelegjen – visszanyerheti-e Berlin ezt a címet, amelyre adottságai predesztinálják?
– Megítélésem szerint Németország nehezen tud újra Európa vezető országa lenni, bár gazdaságát tekintve vagy a lakosságszámát illetően továbbra is a legnagyobb állam – de ingatag lábakon áll. Tudjuk például, hogy instabil a német társadalom összetétele: a 80 millió lakos 25 százaléka migrációs hátterű; és azt is tudjuk, hogy a gazdaság már gyakorlatilag évek óta stagnál – ami nem egy jó alapfeltétel. Ráadásul a politikai vezető szerephez egy szilárd, szolid belső helyzet is kell. Németországról ez most nem mondható el – s ehhez járul még az instabil kormányzás.
Kapcsolódó tartalom
– Miként tudná stabilizálni a helyzetét egy új német kormány?
– Ez a valószínűleg felálló, kétpárti koalíció nagyon sok mindenben a Zöldektől is függhet – informálisan ez esetben már egy hárompárti koalícióról beszélhetünk, tehát gyakorlatilag egy úgynevezett Kenya-koalícióval lehet számolni. Kenya országzászlaja ugyanis fekete-vörös-zöld.

– A Zöldek külső támogatása milyen biztosítékot jelenthet?
– Nem sokat, így az sem biztos, hogy Merz kormánya kihúzná ezt a ciklust, ha egyáltalán mindez összejön. Adok némi esélyt még annak a forgatókönyvnek is, hogy kudarcba fullad az egész. Egyrészt nem vehető készpénznek, hogy az SPD és a CDU meg tud állapodni, és az sem, hogy a Zöldekkel egyezségre jutnak. Viszont, ha nincs meg az alkotmánymódosító többség, ami most annyira fontos a számukra, és ami egyben a legelső célkitűzés, akkor lehet, hogy az egész koalíció kudarcot vall, hiszen össze sem jön – és Friedrich Merzből nem lesz kancellár.
Kiemelt kép: Friedrich Merz, a CDU elnök-frakcióvezetője Olaf Scholz szövetségi kancellár mellett beszél a berlini Bundestagban, 2024. január 31-én (Fotó: Kay Nietfeld/Picture Alliance/Getty Images)