„Egy mérsékelten sikeres komikus, Volodimir Zelenszkij rábeszélte az Amerikai Egyesült Államokat, hogy 350 milliárd dollárt költsön egy olyan háborúra, amit nem lehet megnyerni, amit soha nem kellett volna elkezdeni, amit az Egyesült Államok és Trump nélkül soha nem fog tudni lezárni” – ezzel a hadüzenettel felérő nyilatkozattal indult a Donald Trump Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti szócsata.
A két elnök között korábban is hullámzó volt a kapcsolat, de Donald Trump kijelentése még így is mindenkit meglepett, és nem csupán Ukrajnában, de számos nyugati országban is kiverte a biztosítékot. És ez még nem minden, mivel a republikánus politikus megvádolta az ukrán elnököt, hogy azért nem akar választásokat tartani, mert alacsony a népszerűsége, majd arról is beszélt, hogy Zelenszkijék „eltüntették” az amerikai pénzek felét. „Egy diktátor választások nélkül, Zelenszkij jobb, ha gyorsan lép, különben nem marad országa” – mondta az amerikai elnök.
Zelenszkij az ilyen kritikákra válaszul leszögezte, országa alkotmánya nem teszi lehetővé hadiállapot idején a választás megtartását, valamint szerinte azért sem lehetne kivitelezni egy demokratikus választást, mivel az ország területének csaknem 20 százaléka orosz megszállás alatt áll. A kutatások szerint ráadásul az ukrán elnök támogatottsága az elmúlt időszakban javult, egy 2025 februárjában végzett felmérés azt állítja, hogy növekedett Zelenszkij felé bizalom. Míg 2024 decemberében az ukrán állampolgárok 52 százaléka támogatta az ukrán elnököt, addig 2025 februárjában már az ukránok 57 százaléka bízott Volodimir Zelenszkijben.
A Donald Trumphoz intézett válaszában Volodimir Zelenszkij azt mondta, hogy az amerikai elnök egy orosz dezinformációs buborékban él. Bár úgy tűnt, hogy a múlt heti washingtoni találkozóval sikerül elsimítani a konfliktust, végül csak kiszélesedett a két elnök közötti adok-kapok, és már-már diplomáciai háborúba kezd átcsapni. Az Egyesült Államok republikánusai egyre nyíltabban vállalják, hogy Volodimir Zelenszkij távozását akarják. Mike Waltz, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója a CNN hírtelevízió State of the Union című műsorának adott interjúban úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államoknak olyan ukrán vezetőre van szüksége, aki hajlandó tartós békét kötni Oroszországgal, és erőteljesen utalt rá, hogy Zelenszkijről ez nem mondható el. Lindsey Graham, Dél-Karolina republikánus szenátora már egyenesen lemondásara szólította fel az ukrán elnököt.
Bár korábban Volodimir Zelenszkij úgy nyilatkozott, hogy a béke vagy a NATO-tagság érdekében hajlandó lemondani, most határozottan visszautasította a republikánusok nyomásgyakorlását. Közölte, hogy Ukrajna elnökét egyelőre még Ukrajnában választják meg, nem pedig az Egyesült Államokban. Úgy tűnik, a nagyfokú európai támogatásnak köszönhetően az ukrán elnök még képes arra, hogy kivédje a legitimitását megkérdőjelező támadásokat, de egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Ennek apropóján Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük arról, hogy kik jöhetnének szóba lehetséges utódként, ha Volodimir Zelenszkij valamilyen módon elveszítené az elnöki széket.
Zelenszkij eltaktikázta magát
Kosztur András úgy látja, hogy az amerikai–ukrán viszony megromlásához az vezetett közvetlenül, hogy Volodimir Zelenszkij eltaktikázta magát azzal, hogy még az amerikai elnökválasztási kampány idején felajánlotta azt a lehetőséget – egyértelműen a republikánusok felé irányuló gesztusként –, hogy amerikai cégek részt vegyenek az ukrajnai nyersanyagkincseknek, elsősorban a ritkaföldfémeknek vagy akár az energiahordozóknak a kitermelésében.
Donald Trump csapata ezt komolyan vette, és nem sokkal az elnök beiktatása után elő is álltak egy ajánlattal, ami viszont egyáltalán nem volt megfelelő Ukrajna számára, hiszen ezáltal az Egyesült Államok túl nagy falatot harapott volna ki az ukrán gazdaságból. Az ukrán vezetés úgy érezte, hogy ez nem éri meg Ukrajnának, ráadásul a hírek szerint meglehetősen durva formában utasították vissza az ajánlatot.
„Ezt sérelmezni kezdték az amerikaiak, arról nem is beszélve, hogy ezután Zelenszkij Münchenben a biztonságpolitikai konferencia ideje alatt tulajdonképpen Európa mellett foglalt állást a kibontakozó amerikai–európai konfliktusban, és megkérdőjelezte azt, hogy egyáltalán Ukrajnának vagy Európának szüksége van-e Amerikára szövetségesként”
– folytatta a szakértő, hozzátéve, hogy az ukrán elnök ezenkívül „felvetette még egy önálló európai hadsereg ötletét is, amelynek az ukrán hadsereg lenne a magja, hogyha az európaiak ezt támogatják majd a jövőben. Szerintem nyilvánvalóan ezek a kijelentések voltak azok, amelyek egyáltalán nem tetszettek az amerikaiaknak, arról nem is beszélve, hogy Zelenszkij elnök még azt is felvetette, hogy Kína álláspontját is meg kellene hallgatni a béke kérdésében”.
Kosztur András (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)Nehéz megmondani, hogy ki válthatná Zelenszkijt – de az egykori főparancsnok lenne a legvalószínűbb kihívó
Kosztur András szerint nehéz megmondani, hogy ki jöhetne szóba Volodimir Zelenszkij ukrán elnök utódjaként, mivel nem tudjuk, kik szállnának versenybe az elnöki székért, továbbá mikor és milyen körülmények között kerülne sor az elnök leváltására. Az egész háború alatt azonban Zelenszkij legvalószínűbb kihívójaként általában Valerij Zaluzsnij volt főparancsnokot emlegetik.
„Zaluzsnij személye azért is érdekes, mert ő tűnik annak a kompromisszumos figurának, aki talán minden szempontból, minden résztvevő számára megfelelő lenne. Különösen érdekes az, hogy nemrég maga Vlagyimir Putyin is arról beszélt, hogy Zaluzsnij népszerűsége kétszer akkora, mint Zelenszkijé”
– hangsúlyozta a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Az ukrán elnök állítólagos 57 százalékos támogatottságáról szólva elmondta, hogy az valójában az elnökkel szembeni bizalomról szól, nem pedig a szavazási hajlandóságra utal egy esetleges választáson. Azok a felmérések, amelyek arról szólnak, hogy egy esetleges elnökválasztáson kire szavaznának a választópolgárok, viszont már jó ideje egy fej-fej melletti állást mutattak Zaluzsnij és Zelenszkij között, az utóbbi időben ráadásul már Zaluzsnijt hozzák ki első helyen. Bár ezeket a felméréseket illik fenntartással kezelni, minden arra utal, hogy Zaluzsnij valóban népszerű Ukrajnában.
Kosztur András szerint Valerij Zaluzsnij abszolút kompromisszumos figurának tűnik, mivel a legutóbbi kijelentések alapján úgy látszik, hogy elfogadható lenne az oroszoknak is Zelenszkij alternatívájaként, ráadásul az ukrán társadalom, azon belül a hadsereg körében is rendkívül népszerű. A szakértő úgy látja, hogy amennyiben Zaluzsnij döntene a békekötés mellett, és ő írná alá a békeszerződést, akkor azt jó eséllyel a hadsereg is elfogadná, és nem kerülne sor valamiféle provokációra vagy ellenakcióra a fegyveres erők részéről, hogy megakadályozzák ebben a törekvésben. Ugyancsak mellette szól, hogy a Nyugat számára is egy elfogadható szereplő, hiszen a volt főparancsnok kiváló nyugati kapcsolatokkal bír.
„Más kérdés, hogy jelenleg nem tudjuk, hogy ő valóban akarna-e indulni a választáson, nem tudjuk, hogy valójában milyen politikát tudna folytatni, milyen politikai tehetsége van, hiszen ilyen szempontból nem ismerjük. Tehát ő egy sötét ló, ami azért némi kockázatot jelent, viszont könnyen lehet, hogy akár átmeneti megoldásként majd szóba jöhet Zelenszkij távozása után”
– szögezte le a szakértő.
Kosztur András elmondta, hogy Zaluzsnij mellett még Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője és Szerhij Pritula egykori műsorvezető és aktivista örvend nagy népszerűségnek a felmérések szerint. Utóbbi egy, a hadsereg számára pénzgyűjtő önkéntes szervezet vezetőjeként vált népszerűvé a háború alatt. „De hogy kinek milyen politikai ambíciói vannak, az nagy kérdés” – tette hozzá.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy látja, hogy olyasvalakire lenne szükség egy ilyen helyzetben,
aki szimbolizálja a nemzeti egységet, tehát elfogadható azoknak is, akik a háború folytatását szeretnék – és azoknak is, akik hajlandók lemondani bizonyos területekről vagy követelésekről annak érdekében, hogy minél hamarabb eljöjjön a béke.
Zaluzsnijnak az is az előnyére válhat, hogy jó kapcsolatai vannak az ukrán szélsőjobboldali körökkel is. Ilyen szempontból lehet a leginkább kompromisszumos jelölt a hadsereg volt főparancsnoka, hiszen alapvetően mindig olyan szerepben jelent meg, aki racionálisan áll a háborúhoz, kimondja az igazságot a front állásával kapcsolatban, ismeri és tiszteli az ellenfelet, akivel elszántan harcolt, de sosem becsülte le. Ebből kifolyólag, ha Valerij Zaluzsnij elindulna az államfői posztért, akkor jó eséllyel siker koronázná a törekvését. Ehhez azonban mindenképp érdemes hozzátenni, hogy még nagyon kiszámíthatatlan és képlékeny az ukrán politika jövője.
Valerij Zaluzsnij (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)A régi politikusi gárda haldoklik
Kosztur András szerint nem kell még leírni a régi politikusi gárdát sem, de a háború teljesen felforgatta az ukrán belpolitikai viszonyokat, és jelentősen megtépázta a régebbi politikai szereplőket. Julija Timosenko volt miniszterelnök vagy Petro Porosenko egykori elnök jelentősége nagyon lecsökkent, és nehezen elképzelhető, hogy még fel tudják tornázni magukat egy olyan szintre, hogy megnyerjenek egy elnökválasztást.
Arra a kérdésre, hogy mi okozta a régi politikusi garnitúra ilyen mértékű népszerűségvesztését, a szakértő elmondta, hogy egyrészről figyelembe kell venni, milyen centralizációs és hatalomkoncentrációs törekvéseket hajtott végre a hatalom Ukrajnában. Tulajdonképpen az ukrán politikai életnek a hagyományosan erős csoportjait mind visszaszorították vagy felszámolták. A háború alatt teljesen központosították a médiát, a tévék hírfolyamait egyetlen egységes háborús hírfolyammá alakították át, amelyben nem feltétlenül kapnak túl nagy helyet az ellenzéki szereplők.
„A másik tényező, hogy az ellenzéki pártok meglehetősen tehetetlennek bizonyultak a háború alatt. Értelemszerűen nem igazán lehet kritizálni a vezetést, hiszen az hazaárulásként tűnhet vagy akként tüntethető fel. Ilyen szempontból elfogyott körülöttük a levegő, tehát nem tudtak konkrét politikai tevékenységet kifejteni, hiszen döntéshozói funkciójuk nem volt, kritikával élni pedig csak korlátozottan tudtak”
– folytatta Kosztur András.
Elsőre némiképp paradoxnak tűnő módon, de ugyancsak megnehezíti az ukrán ellenzék helyzetét, hogy Donald Trump harcot indított a USAID ellen. Ezzel rengeteg olyan Zelenszkij-kritikus újságíró és civil szervezet esett el nyugati pénzektől, akik rendszeresen támadták Zelenszkij környezetét a különböző a korrupciós ügyeik miatt. A támogatások elvesztésével most fogyóban van körülöttük a levegő, és egyre nagyobb nyomás helyeződik rájuk. Az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy jelentős mértékben csökkent a parlament jelentősége. „Tulajdonképpen az elnöki irodából érkező utasítások végrehajtójává vált a parlament, amely mindent megszavazott általában, amit elé tettek. Egyes hírek szerint a képviselők jelentős része már lemondana a mandátumáról, tehát nem is akarja folytatni a politikai pályát” – részletezte a kutató.
„Szétesés szélén van a parlament, ilyen körülmények között a parlamenti frakcióknak, a pártoknak a súlya is jelentősen csökken, nem igazán tudnak érdemi tevékenységet kifejteni. Rengeteg olyan tényező van, amely hozzájárult ahhoz, hogy egyszerűen tényleg elfogyott a hagyományos pártok körül a levegő, és nem igazán tudták megtalálni a helyüket. Ezért van az, hogy most a népszerű figurák között például katonai vezetők vagy olyan önkéntesek szerepelnek, akik pénzt, gyógyszert vagy fegyvert gyűjtenek a fronton lévők számára”
– zárta gondolatait Kosztur András.
Kiemelt kép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök interjút ad az Associated Press amerikai hírügynökségnek Kijevben 2025. február elsején (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)