Több mint a véletlen műve, hogy a Ruanda által támogatott M23 milícia fegyveres csoportjai – annak ürügyén, hogy védelmezik a tuszi népcsoport tagjait és leszámolnak a korábban Ruandából Kongóba menekült hutukkal – éppen
olyan területeket szállnak meg a kongói határ mentén, melyek rendkívül gazdagok ásványkincsekben.
A tömeggyilkosságairól, gyermekek kivégzéséről és a lakosság elüldözéséről hírhedt milícia által megszállt területeken találhatók az utóbbi időszakban keresett kritikus nyersanyag, a tantál lelőhelyei is.
Gyermekeket mészárolnak
Január végén foglalták el az M23 (a 2012. március 23-i, a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és Ruanda határvidékén fekvő Kivu-tó partján található Goma térségében zajló katonai lázadás nevét viselő mozgalom) milíciái a bányákban gazdag Goma vidékét.
Az M23 fegyvereseivel való összecsapások 3000 halálos áldozattal jártak. A milícia február közepére Bukavut, a KDK keleti részének második legnagyobb városát is elfoglalta.
Hatástalan volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának felszólítása,
a testület ugyanis egyhangúlag elítélte Ruandát az M23 nevű lázadószervezet támogatása miatt, és felszólította Kigalit, azonnal vonja ki csapatait a KDK-ból.
Kapcsolódó tartalom
A harcok elől már mintegy 42 ezren – zömében nők és gyerekek – menekültek el a szomszédos Burundiba az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint, 13 ezren pedig Ugandában kerestek menedéket. Az M23 milícia kegyetlenségére jellemző, hogy – mint arról Ravina Shamdasani, az UNHCR szóvivője is beszámolt – a szervezet bizonyítékokat szerzett arról, hogy a Ruanda által támogatott M23 a Kongói DK-ban lévő Bukavu város elfoglalása után gyerekeket mészárolt le.
A térségben a legkülönfélébb nációk képviselői bukkannak fel: a BBC Goma elestekor például arról számolt be, hogy
az M23 milícia fogságába esett 300 román zsoldos,
akik több mint 5000 dolláros havi bérért a kongói kormányerők szolgálatában álltak, ám harc nélkül megadták magukat a felkelőknek.
Lefejezett keresztények
A nemzetközi sajtó jóval kevesebb figyelmet szentel annak, hogy a kegyetlenkedések teret adnak a keresztényeket üldöző, iszlamista terrorszervezeteknek is.
Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkára arról számolt be, hogy a KDK-beli Maiba településről február 14-én először húsz, másnap további ötven embert raboltak el; később megtalálták a maradványaikat.
Hetven embert fejeztek le egy protestáns templomban,
az áldozatok között nemcsak férfiak, hanem nagy számban gyerekek, nők és idősek is voltak.
Beláthatatlanok a konfliktus járványügyi következményei is: majomhimlővel fertőzött páciensek százai menekültek el a kórházakból a KDK konfliktus sújtotta keleti részén. Jean Kaseya, az Afrikai Unió egészségügyi szervezetének igazgatója szerint Dél-Kivu tartományban több mint négyszáz páciens menekült el a helyi ápolóotthonból, akiknek hollétéről azóta semmit sem tudnak a hatóságok.
A kormányhadsereg golyó lyuggatta, orosz gyártmányú teherautója mellett lőszeres rakaszok tornyosulnak Gomában 2025. január 31-én, miután a tuszi lázadó milícia, az M23 fegyveresei elfoglalták a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő nagyvárost (Fotó: MTI/EPA/Daniel Irungu)Egy népirtás újabb fejezete
A súlyos etnikai ellentét, amelyet most az M23 tuszi lázadó milícia a KDK keleti országrészében arra használ fel, hogy igazolja beavatkozását, a második világháború óta elkövetett egyik legnagyobb tömegmészárláshoz, a ruandai népirtáshoz kapcsolódik.
Ez a népirtás ruandaiak százezreinek szervezett legyilkolása volt 1994-ben. A mészárlást főleg két hutu milícia követte el körülbelül 100 nap alatt, 1994. április 6-tól július közepéig. Legalább 500 ezer tuszi és több százezer mérsékelt hutu vesztette életét. Becslések szerint
a halottak száma 800 ezer és egymillió között volt
– ennek zöme tuszik közé tartozott.
Mivel a népirtást követően több százezer hutu a Ruandával szomszédos KDK-ba menekült, a tuszi milícia most arra hivatkozik, hogy a hutuk elnyomják a tuszikat, illetve a tuszik védelmében lép fel a KDK keleti vidékén.
A ruandai népirtás áldozatainak ruhái egy frissen feltárt tömegsírnál, a ruandai főváros, Kigali környékén 2019. április 7-én (Fotó: MTI/EPA/Kurokava Dai)Digitális barbarizmus
Imeny – a nyelvújítás idején ezt a nevet adták a tantálnak, amely a szenvedésre, nélkülözésre ítélt, a görög mitológiából ismert Tantaloszról lett elnevezve; mintha csak sejtették volna, milyen sorsok kapcsolódnak ehhez a kritikus nyersanyaghoz.
A kritikus nyersanyagok közé tartozó tantál (a periódusos rendszer 73-as rendszámú eleme, vegyjele Ta) úgynevezett átmenetifém. Ez a szürkésfehér színű, fémesen csillogó fém a természetben elemi állapotában nem fordul elő. Viszonylag gyakori tantáltartalmú ásvány például a kolumbit. A kolumbit-tantalit érclelőhelyeket pedig egyszerűsítve koltán telepeknek hívják; ezért ez a fontos ércet a médiában a „tantál” mellett hol tantalit, hol koltán néven emlegetik.
Nagy tisztaságú tantál (Forrás: Wikipédia)A világszerte előállított tantál 60 százalékát az elektronikai iparban használják fel: mobiltelefonok, laptopok, tabletek, mp3-lejátszók stb. gyártásához nélkülözhetetlenek a különböző tantálötvözetek. A tantált elsősorban a kondenzátorok gyártásához használják fel. A Kongóban tonnaszám rendelkezésre álló anyagból egy átlagos mobiltelefonhoz 0,2 gramm, egy tablet gyártásához 0,4 gramm tantál szükséges. A 2014-ben eladott okostelefonokhoz 24 tonna, a tabletekhez 8,4 tonna tantált használtak fel.
A másik felhasználási vonal az orvosi célú, szövetbarát implantátumok készítése. Tantáltartalmú ötvözetek is szerepelnek pl. a csípőprotézisek, csontpótlások, fogbeültetések anyagaként.
„Megdöbbentő, milyen súlyos emberáldozatokkal és micsoda ökológiai katasztrófával jár az 1990-es évek közepe, a digitális forradalom kezdete óta a »véres ásványokkal« kapcsolatos konfliktus!” – fogalmazott Fabien Lebrun szociológus nem sokkal azelőtt, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban kirobbant volna a február közepe óta tomboló, ruandai csapatok által szított újabb „anyagháború”, melynek valószínűsíthető célja az egyik kritikus nyersanyag lelőhelyének birtoklása lehet.
A Digitális barbarizmus: a hálózatba kapcsolt világ egy másik története című könyv szerzője, Leburn rámutatott: az elmúlt évtizedekben
négymillióan menekültek el Kongóból, ahol számos keresett anyag és ritkaföldfém található.
Miközben a nemzetközi piacon dollármilliárdokért forognak a kibányászott anyagok, mintegy harmincmillió kongói él akut alultápláltságban.
Csapás a Föld „tüdejére”
A Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol nagy mennyiségben találhatók olyan ércek, amelyekből a tantál kinyerhető, évtizedek óta sorozatos bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetek fordulnak elő. Szintén a KDK keleti határainál található az ónövezet, ahol észak–déli irányban felmérhetetlen értékű ásványkincset tartalmazó ónbányák sorakoznak. Nem véletlen, hogy egyes civil szervezetek
az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amelyek illegálisan, a feketepiacról szerzik be a termékeik előállításához szükséges alapanyagok egy részét
– emeli ki a legújabb kongói háborút körüljáró cikkében a Reporterre.net című francia ökológiai magazin.
(Nemrég az egyik, hazánkban mobiltelefonokat is forgalmazó német kommunikációs cég hosszú, zavaros, számos önellentmondást tartalmazó nyilatkozatban igyekezett elhatárolódni a koltánérc beszerzésének ellentmondásos hátterétől – a szerk.)
Többnyire nők és gyerekek termelik ki a felbecsülhetetlen értékű ásványkincseket, : A dél-kivui Szibira körzetben készült felvételen fiatal fiúk kalapáccsal vágják a sziklafalat a sötét, mély alagutakban, naponta körülbelül 1 dollárnyi bérért (Fotó: Tom Stoddart/Getty Images)A lap cikkében Lebrun arra is rámutat, mennyire pusztító – a véres fegyveres konfliktuson túl – a kőkori szinten végzett, gyermekek és nők kizsákmányolásával és modern kori rabszolgamunkával járó bányászati kitermelés. Észak-Kivu termékeny földjeit, amelyek a helyi mezőgazdaság javára szolgálhattak volna, a bányászati tevékenységek tönkretették. A levegő mérgező füstökkel szennyezett.
A bányászat emellett hozzájárul a természeti rezervátumok és
a Kongó-medence erdőrendszerének – a világ második legnagyobb trópusi erdejének – elpusztításához,
ami pedig kulcsfontosságú hatást gyakorol az éghajlatváltozásra. Az itt élő veszélyeztetett fajokat – hegyi gorillákat, bonobókat, orrszarvúkat – tömegével mészárolják le a bányászati tevékenységet irányító fegyveres csoportok.
A környezetpusztító kitermelés másik áldozata a víz – nyilatkozta az ökológiai lap által idézett Aurore Stéphant mérnök –, így Kongóban több száz kilométernyi vízi utak szennyezettek nehézfémekkel – ólommal, kadmiummal, s ez a talajvízszintet is érinti. Egyes helyeken már nincs vízi élet a folyóban.
Melyik Kongó?
A KDK, amely most ismét a Kongói Demokratikus Köztársaság nevet viseli, az egykori Belga-Kongó területén alakult meg.
Patrice Lumumba (Forrás: Wikipédia)Belga-Kongó elődje, az úgynevezett Kongói Szabadállam II. Lipót belga uralkodó magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával számtalan gumiültetvényt létesítettek és tartottak fenn, a népirtás módszereit alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével. A terület névleg függetlenné vált. Belga Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven (akkor még, mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után „Léopoldville Kongó” és „Brazzaville Kongó” néven említették).
1966-ban Joseph Mobutu az ország hivatalos nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta, amely 1971-ben Zaire Köztársaságra változott.
A KDK már az 1960-as évektől a nagyhatalmak vetélkedésének, harcainak színterévé vált: a függetlenség kikiáltása utáni időszakban, amikor
Patrice Lumumba miniszterelnök igyekezett az informális afrikai „gyarmatbirodalmát” éppen kiépítő Szovjetunió felé terelni országát,
a belga kormány által felbuzdított Katanga tartománybeli szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellen.
A politikus neve Magyarországon sem ismeretlen: a Szovjetunió iránti elkötelezettsége okán Budapesten a szovjet megszállás éveiben Lumumba nevére keresztelték át a zuglói Róna utcát, ahol a magyar filmgyártó vállalat is székelt ebben az időszakban. Lumumbát, mint azt az 1999-ben a flamand Ludo de Witte által is írt könyv felfedte, a belga kormány ösztönzésére gyilkolták meg. A négyfelé vágott holttestet kénsavval teli kádban semmisítették meg.
Zuhanórepülésben
A KDK-val kapcsolatos ügyekbe avatkozni még a nemzetközi politika legmagasabb rangú szereplői számára sem volt soha veszélytelen mutatvány: Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, aki azért utazott volna Zambiába, hogy ott tárgyaljon a katangai erők képviselőivel, repülőszerencsétlenséget szenvedett. Gépének lezuhanása többek között a Guardian című brit lap szerint
merénylet volt, melynek köze lehetett az Egyesült Államok közelben tartózkodó, „különleges képességű” harci gépeihez.
Dag Hjalmar Agne Carl Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkáraA „másik Kongó”, amely ma a Kongói Köztársaság nevet viseli, a Zaire folyó torkolatánál, nyugati irányban található, Brazzaville fővárossal. A Kongói Köztársaság az egykori Francia Kongó egy töredékén rendezkedett be; az állam tagja annak a különös pénzügyi egyezményrendszernek, az úgynevezett CFA-frankövezetnek, amely Franciaország egykori afrikai gyarmatain működik.
Kína, a csendes „befektető”
Minden elemzésnél, háttéranyagnál beszédesebben vall arról a kérdésről, hogy a KDK vajon mely nagyhatalom befolyási övezetébe tartozik, az a januári eset, amikor – még a jelenlegi fegyveres konfliktus kitörése előtt – három kínai állampolgárt tartóztattak le 12 aranyrúddal és 800 000 dollár készpénzzel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén – közölték tisztviselők.
A BBC által idézett Jean Jacques Purusi, Dél-Kivu tartomány kormányzója, aki az esetről a brit közmédiumnak beszámolt, elmondta: a kínaiak letartóztatására irányuló műveletet titokban tartották, miután nemrégiben szabadon engedték a kínai állampolgárok egy másik csoportját, akiket azzal vádolnak, hogy illegális aranybányát üzemeltetnek a térségben.
Az elmúlt két évtizedben
a kínai állami tulajdonú hitelezők világszerte számos réz- és kobaltbánya megvásárlását, fejlesztését és üzemeltetését finanszírozták,
különös tekintettel a perui és a Kongói Demokratikus Köztársaságban folyó bányászati tevékenységekre – derül ki az AidData nemzetközi kutatócsoport adataiból.
Felix Tshisekedi, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke találkozik Li Csiang kínai miniszterelnökkel 2023. május 26-án Pekingben, Kínában (Fotó: Thomas Peter/Pool/Getty Images)Bár ezek a bányák a Föld két távol eső pontján helyezkednek el, ez a két ország vált a kínai állam által a kritikus nyersanyagágazatra nyújtott hitelek első számú célpontjává: ezek a szegmensek a kínai államtól 2000 és 2021 között 29,8 milliárd dollár hitelt kaptak, ami a fejlődő országoknak ezen ásványkincsek tekintetében nyújtott összes kínai hitel több mint felét teszi ki.
A Szaharától délre fekvő régióban
Kína átmeneti ásványkincs-portfóliója a KDK-beli bányászati tevékenységekre összpontosul,
az AidData által vizsgált három nagy bányászati telephely: Tenke Fungurume, Kinsenda és Sicomines. Itt a kínai vállalatok réz- és réz-kobaltbányákat hoztak létre – derül ki az AidData adataiból.
A Wagner-csoport a 2020-as évek elején számos volt gyarmatról, így a Közép-afrikai Köztársaságból is kiszorította a korábban burkolt vagy nyíltabb formában Párizs jelenlétét szavatoló francia „békefenntartó” erőket; Moszkva gazdasági jelenléte ugyanakkor nem túl fajsúlyos, különösen Kínához képest a nyugat-afrikai térségben, és különösen nem az a KDK-ban.
Mint azt Hölvényi György európai parlamenti képviselő, az EP oktatásért felelős állandó jelentéstevője egy nemrég megjelent nyilatkozatában kifejtette: „Franciaország, Olaszország vagy Németország jelentős gazdasági és politikai jelenléttel bírnak Afrikában, de ezek külön-külön nem elegendők ahhoz, hogy ellensúlyozzák Kína térnyerését. Kenyában a 470 kilométer hosszú Mombasa vasutat a kínaiak építették, úgy, ahogy a 752 kilométer hosszú Etiópia–Dzsibuti vasútvonalat is.”
Vajon ki fizeti a révészt – milyen hatalmi és gazdasági érdekek állhatnak amögött, hogy az M23 gerillacsoport megszállja a nyilvánvaló kínai befolyás alatt (is) álló KDK legértékesebb, ásványkincsekben és kritikus nyersanyaglelőhelyekben gazdag, határ menti zónáit?
Kiemelt kép: Az M23 tuszi milícia egyik fegyverese őrzi a kormányerők teherautókra parancsolt katonáit, akiket ezután ismeretlen helyre szállítottak. Mintegy 2400 kongói katona adta meg magát 2025. január 30-án Gomában (Fotó: Daniel Buuma/Getty Images)