– Még a háború sújtotta Ukrajna jövőjét is megalapozhatják talán a kritikus fémek, melyeknek kitermelése tárgyalási alapot biztosíthat Volodimir Zelenszkij ukrán és Donald Trump amerikai elnök megegyezési kísérlete folyamán. Valós perspektívát jelenthet-e ez az ukrán gazdaság számára?

– A ritkaföldfémek és ásványkincsek körüli egyezkedést én porhintésnek tartom. Ha akarategység lenne az ukránok és az amerikaiak között, és ha Washington ezeket az ásványkincseket valóban ki akarná aknázni, koncessziós szerződést kötöttek volna Ukrajnával. De nem ezt kötöttek, hanem létrehoznának egy helyreállítási alapot, amelybe a tervek szerint a koncesszióikból befolyó jövedelemnek felét majd beleadják az ukránok. Ez viszont egy nagyon bizonytalan jogi forma – „a helyreállítási alap” fogalmát például feltehetően nem igazán ismeri a nemzetközi magánjog. Vakarni fogják a választott bíróságok a fejüket, ha itt vita lesz, hiszen ez a konstrukció kismillióképpen kicselezhető.

Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa. (Fotó: hirado.hu)

– Mi lehetne az együttműködés stabilabb formája?

– Ez akkor lett volna egy erős megállapodás, ha kimondják, hogy Ukrajna területén ritkaföldfémet csak ez és ez vállalat termelhet ki. Csakhogy nem ezt mondták ki.

– Vajon miért?

– Valószínűleg azért, mert ezt legalább az egyik fél nem akarta. Így tehát ennek az együttműködésnek a gazdasági jövőjét nem látom, jóval inkább a politikai hasznáról beszélhetnénk. Trump ugyanis így elmondhatja otthon, hogy míg mindeddig mindenféle meghatározatlan dolgokért cserébe támogatta az Egyesült Államok Ukrajnát, most már van miért támogatni Kijevet.

– Van honnan feltápászkodnia az ukrán gazdaságnak: a 2022-es évbe, Moszkva inváziójának kezdetén az előző évihez képest 29 százalékkal zuhant a gazdasági teljesítmény, míg idén talán lesz egy 2-4 százalékos növekedés. Hogy áll pillanatnyilag ez a gazdaság?

– Mit lehet mondani egy olyan országról, amely elvesztette a területének egy ötödét, s lakosságának jelentős hányada elhagyta az országot, amelyet folyamatosan bombáz az orosz hadsereg, és amúgy harcban áll? Mihez viszonyítsuk a gazdaságot illetően? Nyilvánvalóan, a 2021-es állapotokhoz képest látható, hogy egy pusztító és kegyetlen háború sújtotta az országot. Másfelől pedig igaz, hogy a GDP, avagy a nemzeti össztermék felére rúgó külföldi támogatással megspékelve, de végül is katonailag valahol még „pariban vannak” az oroszokkal, s helytállnak. Ebből a két szempontból lehet ezt talán megközelíteni. De ez egy nagyon kiszolgáltatott gazdaság, amely nagyon nagy mértékben rászorul arra, hogy támogassák.

Zaporizzsja, 2023. március 17. A 2023. február 20-i képen olvasztókemencénél dolgozik egy munkás a Zaporizssztal acélműben, a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja városban. (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)

– Ha most véget érne a háború, milyen esélyei lennének az ukrán gazdaságnak a kilábalásra?

– Elég szkeptikus vagyok, hiszen nem egy Nyugat-Németországot, tehát nem egy fejlett ipari államot, hanem egy jó adottságú, de ezen adottságaiból az elmúlt harminc évben elég keveset felmutató társadalmat és országot kell ez esetben helyreállítani. Nagyon szép és magas GDP-növekedési számokat el lehet érni egy nagyon alacsony bázisról az első években, de ettől függetlenül nem lesz gyors a felzárkózás – továbbra is Európa legszegényebb országa marad Ukrajna.

– Bármiféle gazdasági felzárkózáshoz mindenek előtt újjá kell építeni. A lakásállomány 13 százaléka pusztult el, 2,5 millió háztatást érinthetne ez a restauráció. Ukrán források szerint 524 milliárd dollárra rúgnának az újjáépítés költségei. A befektetők esetleg fantáziát láthatnak egy ilyen volumenű építkezésben?

– Azt hiszem, hogy nem az ukránok kívánsága fogja eldönteni, hogy mire, mennyi pénzt szánnak, hanem a donorok pénztárcája és ambíciói. Az említett 524 milliárd dollár, amely többszöröse az ukrán nemzeti összterméknek, a nemzeti vagyonnak is egy jelentős hányada. Lehet, hogy ennyi minden semmisült meg, de nem kell mindent helyreállítani, és ennyit biztos nem fognak kapni újjáépítésre.

A háború alatt sem kaptak ennyit, a békében miért kapnának? De nincs is szükség erre. Fontos ugyanis, hogy ne olyan dolgokat építsenek vissza, amelyek régen fennálltak, hanem előre tekintve azt kéne megcsinálni, amire majd szükség lesz a jövőben. Így például nincs szükség a teljes lakásállomány helyreállítására, hiszen sajnos valószerűtlen, hogy annyian visszamenjenek Ukrajnába, amennyi a háború előtti lélekszám volt.

– Szintén monumentális feladat lehet a tönkrement energetikai hálózat helyreállítása.

– Ebben iszonyú mennyiségű többletkapacitása volt Ukrajnának, majd ezeket az erőműveket, a hálózatot javarészt szétlőtték. Tehát itt sem kell mindent helyreállítani, csak annyit és olyan formában, amire éppen szükség lesz. Az erőművek nagyon nagy része régi, szovjet erőmű volt, azokat nem kell újraépíteni, mert nem lesz hozzá fogyasztó sem.

– Milyen stratégiát követhetnek tehát azok a donorok, akik Ukrajna gazdasága, s az ország felzárkózására vállalkoznak. s milyen növekedési pályára számíthatunk itt a háború után?

– Azt hiszem, hogy az első években önmagában az a tény, hogy ha béke van, nagyon szép gazdasági növekedést fog produkálni. Az, hogy nem lövik szét naponta a villamosenergia-rendszert, és tudnak pénzt áldozni nem a katonai jellegű tevékenységre, vagy az ilyen tevékenység támogatására, abból viszonylag magas növekedést tükröző számok lehetnek az első pár évben.

Ezen túlmenően nyilvánvalóan Ukrajnának szüksége van egy nagyon komoly adósságleírásra is. A kérdés az, hogy miután elérik vagy legalább megközelítik a 2021-es szintet, milyen további növekedési perspektíváik vannak.

– Milyenek?

– Ezek a kilátások már elég rosszak. Továbbra is az a probléma, hogy ez egy egyszerre bürokratikus és oligarchikus rendszer, amiben viszonylag magas a korrupció, és ami nem igazán kedveli a külföldi befektetőket. Rengeteg a megosztottság, nem túl hatékony gazdaságpolitikai háttérrel. Mindebből fakadóan nem igazán látom azt, hogy tudna Ukrajna felzárkózna egy piaci alapú, modern gazdaság szintjére.

– A front másik oldalán ott áll Oroszország: az orosz gazdaság a nyugati szankciók miatt nem tud nem tud kölcsönöket felvenni a nemzetközi hitelpiacról, a hiányt nehezen tudja finanszírozni – viszont a szankciók ellenére növekedés jellemezte a háború alatt is.

– Az oroszok az elmúlt három évben egy az egyben rázúdították a védelemi iparra a korábbi évektől felhalmozott tartalékaikat, illetve mindazt, ami még bejött külkereskedelmi aktívumból. Ez az elmúlt három évben a nemzeti össztermék 15-20 százalékára rúgó összeg volt, amely évente mintegy ötszázalékos fiskális stimulust is adhatott a gazdaságnak s ebből nyilvánvalóan jöttek a nagyon erős növekedési számok (fiskális stimulus: a kormány költekezéssel ösztönzi a gazdasági növekedést – a szerk.) Emellett ez a gazdaságpolitka majdnem hogy az összes ilyenkor várható tünetet produkálja: tehát Oroszországban nagyon magasra felszaladtak a bérek, de magas az infláció is, kapacitás-szűkületek vannak.

Vlagyimir Putyin orosz elnök (b) Anton Alihanov ipari és kereskedelmi miniszter társaságában megnéz egy új Lada Iszkra autót az AvtoVAZ orosz autógyárban tett látogatásán a Szamarai területen fekvő Togliattiban 2025. január 28-án. (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Vjacseszlav Prokofjev)

– Ez önmagában nem tűnik annyira nagy gondnak – mégis egy válságos oroz gazdasági helyzetről olvashatunk.

– Ezzel a gazdaságpolitikával az a probléma, s azért is mondja pár közgazdász, hogy az oroszok a tönk szélén állnak, mert ezek a források – részben a tartalékok, részben ezek a múltbeli, nagyon erős külkereskedelmi aktívumok elfogytak. Moszkvának most már más módon kell finanszíroznia a háborút. Nem gondolom azt, hogy ezt ne tudnák megoldani, csak kedvezőtlenebb kondíciók mellett.

– Hogyan?

– Nyilvánvalóan még a belső hitelpiacról tudnak fölvenni hitelt, különben külföldről is, csak ez sokkal nehezebb, mint korábban; ez estben nyilván adott, hogy Kínához forduljanak. Tudnak még pénzt nyomtatni – ennek a társadalmi költsége igen magas és inflációt teremt; el tudják adni még „a családi ezüstöt”, tehát különböző ásványkincsek kitermelési jogait a kínaiaknak, indiaiaknak, egyéb államoknak – értelemszerűen nyomott áron.

– A régebbi közgazdasági iskolák szerint a háborús kiadások felpörgetik a gazdaságot. Ez mennyiben mutatkozik meg Oroszország esetében?

– Az oroszoknak 2022-ben, az első háborús évben 2,1%-os százalékos GDP-visszaesésük volt, de ezt 2023-24-ben már 3-4 százalékos GDP-növekedés követte. Tehát növekedésről beszélhetünk – ugyanakkor egy más modellre álltak át a korábbi felhalmozó, óvatos fiskális politikából. Ez viszont hosszú távon venezuelai állapotokhoz vezet, ahol már vécépapír sincs – tehát ezt a gazdaságpolitikát nem lehet a végtelenségig csinálni.

Moszkva, 2022. október 27. A Gazprom orosz gázipari cég olajipari leányvállalatának, a Gazpromneft MNZP-nek a moszkvai olajfinomítója 2022. október 27-én. (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

– Mi várható, ha visszaáll az orosz gazdaság a normál ügymenetre?

– Ha ezt a fajta politikát leállítjuk, azt rendszerint pár nagyon rossz év követi. Ugyanez történt például Amerikában is a második világháború után, és Sztálinék is a második világháború után elkönyvelhettek egy gazdasági visszaesést – hiszen leállították a védelmi ipart és elkezdtek félrerakni pénzeket, próbáltak egyensúlyt teremteni. Ebben az esetben is tartalékokat kell képezni. A civil infrastruktúra sok helyen leromlott, három évnyi kihagyás után; számos beruházást elhalasztottak.

Összességében tehát egy eléggé stagnáló vagy akár mínuszos gazdaságra számítok a béke első éveiben Oroszországban.

Nem gondolom, hogy könnyű lesz ez az átmenet. Ellenben, ha sokáig csinálják még ezt, az pedig „Szovjetunió kettő” jellegű állapotokhoz, túlfegyverkezéshez és végül összeomláshoz vezethet.

– Vlagyimir Putyin orosz elnök és Makszim Resetynikov orosz gazdaságfejlesztési miniszter is arról beszélt, hogy a nyugati cégek elkezdtek tapogatózni Oroszországba való visszalépésüket illetőleg. Elképzelhető egy ilyen restauráció?

– Válasszuk külön: ha egy olyan cégről van szó, amelynek Oroszországban valamilyen gyártóegysége volt, és azt nem hordták szét – mert általában ezeket a gyártóegységeket széthordták és nacionalizálták – akkor ennek a visszatérésnek lehet valamilyen realitása, mert akkor ebbe viszonylag kevés pénzt kell beletenni. Ellenben, ha zöldmezős beruházásba vagy valamilyen akvizícióba [tulajdonrész szerzése egy vállalat részéről – a szerk.] kéne belemenni és abba nagy pénzt beleinvesztálni – ez estben nem számítanék nyugati a cégekre Oroszországban.

– Mit tesznek azok a nyugati vállalatok, amelyek kárt vallottak orosz földön az elmúlt években?

– Számos pert adtak be az orosz állam ellen különféle nyugati cégek: hatalmas mennyiségű keresetet adtak be a Gazprom ellen – az orosz céggel szemben a napokban nyert pert a CEZ cseh energiaszolgáltató nyert meg egy pert (a 2022-es szállítások akadozása és az ebből eredő károk miatt – a szerk.) A Gazprom részéről több milliárd dollárt kellene kifizetni az európai cégeknek azért, mert nem teljesítettek, de amerikai cégek is pereltek, ott elvették a koncesszióikat Szahalinon. Nehéz lesz erre fátylat dobni, és azt mondani, hogy nem történt semmi, gyertek vissza. Nem nagyon látom például én sem a nyomát ilyen szándékoknak cégvezetőkkel történő beszélgetések sorén, hogy visszatérnének Oroszoroszságba. s nem is vetik ezt föl, hiszen annyira abszurdnak tűnik…

– S miért ódzkodnak azok a nyugati befektetők, akik nem szenvedtek el oroszországi veszteséget?

– Ez a gazdaság Irán vagy Észak-Korea szintjén van. Nem fejlettségét tekintve – hanem kizárták a globális pénzügyi rendszerből, így nem lehet oda pénzt átutalni. Emelett arra is számítanak, hogy bármi is megváltozhat a világban: Washingtonban például visszajöhetnek a demokraták, vagy mit tudom én, Trump meggondolhatja magát; nem tudjuk, milyen lesz az EU hozzáállása. Ha jó pár év leketyeg, kibékülnek a felek, az tartós marad, akkor majd lassan, lépésenként történik meg a visszamerészkedés. Gyors változásra nem számítok.

– Mik tehát az orosz kilábalás esélyei?

– Hogyha nem történik változás, a külkereskedelemben – pénzügyi értelemben – Ázsiához és legfőképp Kínához lesz kötve az orosz gazdaság. Jelen pillanatban a jüan az egyetlen deviza, amiben értelme van az orosz gazdasági szereplőknek gondolkodniuk, s amihez hozzáférhetnek.

Amennyiben a szankciós rendszer változik, akkor lesz elképzelhető valamilyen szintű visszarendeződés – nagyon lassan.  De nem fognak visszajönni azok az idők, főleg energetikában, amelyek 2022 előtt voltak.

Ettől függetlenül az orosz gazdaság már a háború előtt is egy leszakadó gazdaság volt, nem érték el a világgazdasági növekedési átlagot. Tegyük hozzá: az EU sem érte el, és az EU is leszakadó gazdaság, s a háború előtt sem volt Brüsszel egy felzárkózó pályán.

Nem gondolnám, hogy ez a háború jót tett a felzárkózás esélyeinek. Úgy vélem, hogy továbbra is megmarad a nagyon alacsony szintű növekedés és az energiaközpontú gazdaság Oroszországban, s nem lesznek érdemi változások.

Kiemelt kép: Ukrán tűzoltók próbálják megfékezni egy orosz rakétatalálatot kapott ipari épület lángjait a kelet-ukrajnai Harkiv város Holodnohirszk kerületében 2024. március 20-án. (Fotó: MTI/EPA/Szergej Kozlov)