Egyetlen éjszaka alatt a média a bátorság megtestesítőjévé formálta: Kijev Churchilljeként, a férfiként, aki nem menekült el, a harcosként, aki szembeszáll a zsarnoksággal. De mi történik akkor, ha ez a narratíva teljesen hamis? Lehet, hogy Zelenszkij nem a hős ebben a történetben, hanem inkább az az ember, aki nem engedi befejezni a háborút – nem népe érdekében, hanem azért, mert a béke a saját bukását jelentené? – teszi fel kérdéseit a The Hill.
Egy jó vezető elsődleges feladata nem más, mint a nemzetének túlélése. Tudja, mikor kell harcolni, és ami még fontosabb: tudja, mikor kell tárgyalni. Zelenszkij azonban világossá tette, hogy hatalma a kizárólag háborútól függ – emeli ki a cikk írója, majd hozzáteszi:
Nem véletlen, ahogy az ukrán hadszíntéri helyzet romlik, a katonák dezertálnak, és a kényszersorozás egyre inkább emberrablásnak tűnik, Zelenszkij ismét meghosszabbította a hadiállapotot. Nincsenek választások. Nincsenek béketárgyalások. Nincs menekvés.
„Mert ha a háború véget ér, az ő elnöksége is véget ér. Ez pedig minden másnál jobban megmagyarázza, miért kell a háborúnak folytatódnia.”
A szerző, John Mac Ghilton szerint a mainstream média – különösen a nyugati sajtó – nem tűri a bonyolultságot. A világ fekete-fehér: Putyin a gonosz, Zelenszkij a hős. Ez a keretrendszer. Ez a forgatókönyv. És minden, ami ezen kívül esik, az „orosz propaganda”. Mint írja, a valóság nem egy képregény, nem egy Marvel-film. Zelenszkij nem egy szentként tisztelt katona, aki a demokráciát védi. Valójában Ukrajna alig hasonlít már egy demokráciára.
Kiemeli Ukrajna kétségbeejtő helyzetét, hiszen veszteségei katasztrofálisak: a hadsereg emberállománya rohamosan fogy, ezért Zelenszkij már az utcán vadászik férfiakra. Számos jelentés számol be arról, hogy ukrán férfiakat rángatnak ki kávézókból és éjszakai klubokból, majd teherautókba dobálják őket, mintha bűnözők lennének.
„A hadiállapot azt jelenti, hogy nincs kiút. Nem hagyhatod el az országot. Nem mondhatsz nemet. Ez nem egy magabiztos kormány jele. Ez egy kétségbeesett rezsim magatartása, amely kétségbeesetten próbálja erővel összetartani önmagát” – teszi hozzá a szerző.
Ezután levonja a fő következtetést:
a háborúnak folytatódnia kell. Ez az egyetlen dolog, ami Zelenszkijt hatalomban tartja.
Kiemelve, hogyha választásokat írna ki, valószínűleg veszítene, a támogatottsága csökkenne, és minél tovább húzódik ez az egész, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy Ukrajna nem nyerhet – legalábbis semmilyen értelmezhető értelemben.
„Zelenszkij története nem újdonság. A történelem tele van olyan vezetőkkel, akik nem tudtak elengedni, akik ragaszkodtak a hatalomhoz, miközben országuk körülöttük omlott össze. Ilyen volt Napóleon, aki Franciaországot a végsőkig vitte Oroszországban, és amikor elfogadhatta volna az elkerülhetetlent, inkább újabb háborúba sodorta az országot, mígnem végül száműzetésbe kényszerült” – majd a The Hill tovább folytatta a példálózást Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi nevével.
Zelenszkij a cikk szerint egy hosszú sorba illeszkedik: olyan vezetők közé, akik a saját hatalmukat fontosabbnak tartják, mint a saját országuk jólétét. Ez a hataloméhség egy sajátos, kóros formája, ahol az önfenntartás minden más felett áll – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy további ezrek halnak meg. És meg is fognak halni. Ukrajna egy húsdarálóban vergődik. De a látszatot fenn kell tartani.
Kapcsolódó tartalom
A véleménycikk szerint a kemény igazság ez:
Ukrajna vesztésre áll, és Zelenszkij gondoskodik róla, hogy továbbra is veszítsen.
„Egy racionális vezető felismerné a helyzetet, és meghozná a nehéz, de szükséges döntést a tárgyalások megkezdésére – hogy legalább a megmaradtakat megmentse, és ne hagyja az országot teljesen elpusztulni. De Zelenszkij más utat választott – azt az utat, amelyet oly sok hatalomittas vezető már bejárt. És emiatt Ukrajna vérezni fog – míg végül nem marad több vér, amit kionthatna.”
Kiemelt kép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilatkozik, miközben a hmelnickiji atomerőműbe látogat Netyisin környékén 2025. február 13-án (Fotó: MTI/AP/Alex Babenko)