„Az amerikai légtérszerkezet sokkal liberalizáltabb az európainál, ott sajnos egy ilyen balesetnek sokkal nagyobb esélye van” – kezdte Madas László, majd hozzátette, hogy a katonai repülési szabályok eltérnek a polgáriaktól.
„Európában az a szabály, hogy ha egy katonai légi jármű belép a polgári ellenőrzött légtérbe, akkor ugyanúgy kell eljárnia, mint az ott lévő egyéb járműveknek. Ez az Egyesült Államokban nem biztos, hogy így van. Azt is fontos megemlíteni, hogy vannak olyan katonai gyakorlatok, amik közben a légi járművek kivilágítás nélkül repülnek, éjszakai, például infravörös látóberendezéssel, amit egy utasszállító repülőgép nem képes észlelni” – mondta Madas László.
A szakértő úgy véli, ahhoz, hogy a légi baleset felelősét meg lehessen találni, sokkal több információra van szükség.
„A legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk, milyen repülési terv szerint repült a helikopter, és melyik légtérrészben tartózkodott. Ha a repülési szabályok (VFR) szerint repült, akkor a pilótái voltak felelősek az elkülönítéséért.
Ellenőrzött légtérrészben, például az irányítótorony kontrollzónájában tartózkodva kaphattak a légi irányítóktól utasításokat. De ha azon kívül, mellette vagy alatta repültek gyakorlat közben, akkor csak forgalmi tájékoztatásokat kaphattak”
– magyarázta Madas László, majd hozzátette: mivel mindkét jármű ennyire közel repült a repülőtérhez – tehát a torony irányítói körzetében kellett, hogy legyen –, kaphattak utasításokat. Ami a szakértő szerint nagyon fontos szempont a körülmények tisztázása érdekében, hogy a két légi jármű ugyanazon rádiófrekvencián volt-e.
„Ha a helikoptert katonai frekvencián tartották, akkor az irányítótorony nem tudott utasításokat adni a helikopter pilótáinak. Ha viszont polgári frekvencián voltak, akkor a légi irányítók figyelmeztethették volna mindkét járművet. Elképzelhető, hogy a légi forgalmi szolgálati egységek közötti koordinációba hiba csúszott” – mondta Madas László, de hozzátette, hogy a nagy forgalmú nemzetközi repülőtereken
a polgári rádiófrekvenciák eléggé foglaltak, tehát sokszor hosszabb ideig is várni kell, mire a torony figyelmeztetni tudja a pilótákat a közelgő veszélyre.
A szakember úgy véli, az is elképzelhető, hogy
a katonai légi jármű pilótái gyakorlat közben kikapcsolták a magasságjelet.
„Ez egy bevett szokás, és ha így volt, az ütközés elkerülésére utasítást adó berendezése (TCAS) sem tudott segíteni az utasszállító repülőgépnek, hogy függőlegesen pozíciót váltson, hiszen a pilóták nem tudták, milyen magasan repül a helikopter” – hangsúlyozta Madas László, aki szerint a gép pilótái, akik már leszálláshoz készülődtek és végig előre figyeltek, egy esetleges ütközésre aligha gondoltak.
„Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a helikopter nem volt kivilágítva, és nagy valószínűséggel az utasszállító holtteréből bukkant elő, nem lehetett sok esély az elkerülésre. Különösen igaz ez kettős holttér esetében, amikor a két pilóta egyáltalán nem látja egymást. Kettős holttér helyzetet azonban szándékosan létrehozni tilos” – zárta Madas László, aki kevés esélyt lát arra, hogy valaki túlélte a balesetet.
Kiemelt kép: A katasztrófaelhárító csapatok a Ronald Reagan washingtoni repülőtér közelében lévő Potomac folyóba zuhant utasszállító repülőgép roncsait vizsgálják 2025. január 30-án Arlingtonban, Virginia államban (Fotó: Andrew Harnik/Getty Images)