– Telnek-múlnak a napok azóta, hogy Donald Trump átvette az Egyesült Államok elnöki posztját, ám Ukrajna háborúja nem hangzott el a beiktatási beszédben, s az amerikai konzervatív sajtó sem foglakozik különösebben a témával. Trump egyelőre egyfajta a segítségnyújtási programok leállítása kapcsán érintette – közvetve – a Kijevbe irányuló támogatásokat. Milyen koncepcióban gondolkozhat Washington?

– Donald Trump a napokban újságírók előtt elmondta, hogy Ukrajnát továbbra is támogatják, ám hogy milyen mértékben, az nem derült ki szavaiból. Azt is kilátásba helyezte, hogy akár szankciókat is hozhat Oroszország ellen, amennyiben Putyin nem mutat szándékot a megegyezésre. A prioritás tehát az, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsék Oroszországot: Zelenszkijjel folyamatosan tárgyalnak, ám Trump bízik benne, hogy az orosz elnökkel is tud majd egyeztetni.

– Úgy tűnik, Trumpból előjött az üzletember: úgy fogalmazott, hogy Putyin Oroszországa „nem áll jól”, s az orosz elnöknek nincs más választása, mint hogy tárgyalni kezdjen. Próbálja tehát leértékelni a versenytárs áruját, pozícióit, hogy előnyhöz juthasson?

– Az elmúlt években, amikor Trumpot azzal támadták, hogy izolacionista, és magára fogja hagyni Ukrajnát, én konzekvensen azt az álláspontot képviseltem, hogy ez nem így van. Ahogy ön mondta: ő egy üzletember, tehát azt gondolja, hogy az Egyesült Államok túl sok erőforrást adott Ukrajnának anélkül, hogy ennek meglenne az eredménye. A bideni politika nem érte el, hogy Ukrajna jól jöjjön ki ebből a háborúból. Ő viszont az üzletemberi szemlélettel azt próbálja elérni, hogy az Egyesült Államok a lehető legkevesebb erőforrással lehető legtöbbet érjen el ebben a konfliktusban.

– Nem akar tehát mindenáron kilépni ebből a háborúból?

– Már korábban is amellett érveltem, hogy Donald Trump nem fog belemenni a háborúnak egy olyan lezárásba, ami egyfajta Afganisztánhoz hasonló forgatókönyvet eredményezne. Trump ugyanis sokat bírálta Joe Bident emiatt, hiszen szerinte ezzel a kivonulással gyengeséget mutattak. Ebből a logikából következik, hogy Trump szerint az Egyesült Államoknak semmi esetre sem szabad gyengeséget mutatni Oroszország és Kína irányában.

TOS-1A „Solntsepek” of the Russian Tula Airborne Division destroyed strongholds of the Ukrainian Armed Forces with personnel in the Kursk border area, supporting offensive operations of assault groups.#UkraineRussiaWar pic.twitter.com/BQjgU89QPC

— BoxWar (@UkraineWarVid) January 22, 2025

– Mi a célja, milyen stratégiája lehet Trumpnak?

– Csak olyan megegyezés jöhet számításba, ami valamiféle kompromisszumos megoldás. Trump célja tehát, hogy előbb vagy utóbb felmutassa: az Egyesült Államok eredményeket ért el – nem pedig valamilyen orosz ultimátum érvényesül. Az ide vezető út viszont az erőpolitikán keresztül vezet.

– Mit jelent ebben az esetben az erőpolitika, mit tudnak még felmutatni a Bidenék által odaszállított fegyverarzenál után?

– Az Egyesült Államoknak ahhoz valóban erőt kell mutatnia, hogy Oroszország belássa, hogy a háború folytatásával nem fog nem fog jól járni – ám ehhez nem kell odaadni Ukrajnának a legújabb fegyvereket. S nem kell odaküldeni az amerikai katonákat sem. Elég meglebegtetni annak a lehetőségét, hogy ez megtörténhet, amennyiben Oroszország nem hajlandó belemenni egy kompromisszumba, nem hajlandó aláírni a fegyverszünetet, s így tovább. Valószínűleg ez a logika fog érvényesülni.

– Bármilyen koncepcióban is gondolkodik, nem sokat hallunk az ukrán–orosz konfliktus kapcsán Trumptól, mióta elfoglalta hivatalát.

– Azért nem beszélt erről sem a beiktatás során, sem az elmúlt napokban, mert az egyik választási ígérete volt a 24 órán belüli békekötés. Valószínűleg belátta, hogy ez nem fog megtörténni, bár – vélhetően – aktív tárgyalások zajlottak a háttérben az elmúlt hónapokban az érintett felek között.

– Ha nem is 24 óra alatt, de nyilván belátható időn belül tárgyalóasztalhoz ültethetik az oroszokat. Vagy mégsem?

– Nem feltétlenül. A probléma az, hogy Putyin, úgy érzi: most jól áll. Miért kéne neki belemennie bármiféle kompromisszumos megoldásba, miért kéne tárgyalni, hogyha a fronton – talán nem idén, nem is jövőre, de ha így haladnak, három-négy év múlva el fogják érni a céljukat? Miért kössön hát kompromisszumos megállapodást? Trump valószínűleg ezért nem beszél Ukrajnáról.

– Korábban már fölvette a kapcsolatot az érintett felekkel?

– Zelenszkijjel telefonon többször is egyeztetett, múlt ősszel személyen is találkoztak. Azt nem tudjuk, hogy Putyinnal egyeztetett-e. Valószínűleg belátták az amerikai adminisztrációban, hogy Putyin tárgyalóasztalhoz ültetése lesz a legnehezebb feladat. Keith Kellogg, Donald Trump kijelölt különmegbízottja arról beszélt: személyes célja, hogy száz nap alatt érjen el eredményt a tárgyalásokban, Trump pedig már hat hónapot emleget – ezek a határidők tehát jelentősen kitolódtak. Ha nem lettek volna bizonyos orosz sikerek tavaly a frontokon, akkor most valószínűleg könnyebb lenne megegyezés.

– Steve Bannon, Trump korábbi fő tanácsadója attól óvott: nehogy egy újabb Vietnámja legyen végül Ukrajna az Egyesült Államoknak. Mennyiben látja reálisnak ezt a kockázatot?

– Nem látom így. Az eddigi demokrata hozzáállást az jellemezte, hogy nem volt konkrét stratégiájuk a háború megnyerésére Ukrajna számára. S ez nem a véletlen műve volt. Bár Ukrajnának minden segítség jól jön, azért az Egyesült Államok részéről az egy kényelmes helyzet volt, hogy odaadták Kijevnek a régebbi amerikai fegyvereket. Ehelyett pedig új fegyverzet beszerzésbe kezdtek. Mindeközben Oroszország szép lassan teljesen leépítette saját katonai kapacitásait. Tehát három év alatt visszavetették saját magukat 15 évvel. Ugyanis azokat a készleteket, amelyeket felhalmozták 2008 óta, sőt, amelyet a szovjet korszakból megmaradtak, teljesen elhasználták. Ezek között vannak olyan, nem helyreállítható veszteségek, amiről csak becslések vannak.

– Előnyhöz jutott tehát Washington?

– Oroszország, mint katonai tényező, hosszú évekre leépítette önmagát. És ehhez azért nem kellett olyan sok pénz: a különböző amerikai támogatásokban vannak olyan tételek is, amelyek közvetve támogatják ugyan Ukrajnát, de egyébként az amerikai gazdaságot élénkítik.

– Tételesen ez hogy néz ki, mennyit „ruházott be” a háborúba Amerika, s ez mit jelent költségvetését tekintve?

– Különböző számítások vannak arról, hogy hogy milyen pénzösszegek mentek „közvetlenül Ukrajnába”; ezek a becslések mintegy 60–90 milliárd dollárról szólnak, három év leforgása alatt. Az Egyesült Államok éves katonai költségvetése pedig 900 milliárd dollár. Tehát az éves költségvetés egy töredékébe került, hogy egy politikai szempontból „kihívó felet”, Oroszországot, ha nem is padlóra küldtek, de jelentősen meggyengítsék a katonai kapacitását. S mindehhez egyetlen amerikai katona élete sem kellett.

– Tehát nem is rossz üzlet Washington számára ez a háború. Legalábbis, amíg nem kerül nekik katonákba is ez a vállalkozás.

– Trump nem küldene katonákat, ám a fegyverek küldésével Amerika egyelőre szépen pörgeti saját katonai és védelmi iparát: modernizálják hadsereget, míg Oroszország közben leépíti saját magát, legalábbis katonai szempontból. Én nem látom azt, hogy a befektetett pénz aránytalan lenne az eredményekkel.

– Kijev számára már kevésbe jó ez az üzlet.

– Ukrajna számára valóban nem hozta meg az eredményt ez a politika: az Egyesült Államok egyetlen F-16-os gépet nem küldött Ukrajnának. Ilyen felajánlások eddig csak Dániából, Hollandiából, Norvégiából érkeztek. Vagy elküldtek 32 Abramset – miközben több ezer ilyen harckocsi áll az amerikai raktárakban. Ukrajna számára tehát – sajnos – ez a segítség nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekben bíztak.

Almost 20 „Abrams” tanks out of 31 that were delivered to the Ukrainian army have already been destroyed , „Militari Voch” writes. They were all destroyed in the last six months. pic.twitter.com/oSrJcm9Cq3

— Sprinter Observer (@SprinterObserve) August 23, 2024

– Ha viszont sor kerülne a tárgyalásokra, annak egyik potenciális helyszíneként ön nemrég a magyar fővárost jelölte meg egy nyilatkozatában. Mért éppen Budapest lenne a megfelelő helyszín ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz üljön Vlagyimir Putyin és Donald Trump?

– Egy Putyin–Trump találkozó esetén különböző helyszínek kerülnek számításba, tehát nem azt mondom, hogy Budapest a világon a legesélyesebb erre, de hogyha Európát nézzük – márpedig a háború Európában zajlik, és Trump is mondta, hogy Európának több szerepet kell vállalnia – Budapest egyfajta racionális választásnak tűnhet. Elsősorban egy Putyin–Trump találkozóra, másodsorban a béketárgyalásokra. Tehát ha európai helyszínről beszélünk, akkor Magyarországnak egészen jó esélye van erre.

– Európán belül mi adná nekünk ezt a kitüntetett helyzetet?

– Egyrészt Budapestnek jó kapcsolata van Donald Trumppal, aki viszont fontosnak tartja ezeket a személyes kapcsolatokat, megvannak a kommunikációs csatornák Oroszország felé is, s emellett szomszédosok vagyunk Ukrajnával. Bár Magyarország EU- és NATO-tagállam, emiatt Oroszország nem fogja félresöpörni ezt a lehetőséget. Más, Európában felmerülő helyszíneket ilyen vagy olyan okból kizárhatunk, például legutóbb Trump Finnországban találkozott Putyinnal (2018. július 16-án – a szerk.), de Helsinki azóta NATO-tagállam lett, ráadásul igen harcias retorikát folytatnak Oroszország irányában.

🚨I 🇭🇺 Así se ve Budapest, capital de Hungría.

¿Su secreto para ser un país tranquilo?

-Tolerancia cero a los refugiados inmigrantes ilegales de países islámicos
-Construcción controlada y limitada de mezquitas
– Menos del 1% es musulmán en Hungría pic.twitter.com/vF9ayXscWo

— 🔰Guardianes Patrióticos (@Patrioticos_RD) May 14, 2024

– Nem beszélve a Putyin ellen kiadott elfogatóparancsról. Ez is szempont lehet egy esetleges találkozó helyszínét illetően?

– Mivel Magyarország tagja a nemzetközi büntetőbíróságnak, nekünk kötelességünk lenne kiadatni az orosz államfőt, de nyilván mindig lehet egyfajta kivételeket tenni, hogy „csak a béke érdekében” nem teszünk eleget ennek a kötelezettségnek. De jure nem állja meg a helyét, ám ha Putyin, ha bizonyos garanciákat kapna, számára azért is vonzó lehet egy ilyen helyszín, hogy az eset precedens értéket teremtsen. Egyébként a nemzetközi precedens megvan már, hiszen Putyin Mongóliában is járt tavaly, amikor már kiadták az elfogató parancsot, és Mongólia tagja a nemzetközi büntetőbíróságnak, mégsem adták ki őt. Szerbia is esetleg szóba jöhetne, de nem tudok arról, hogy meglennének ehhez a kommunikációs csatornák Trump irányában.

– Milyen Európán kívüli helyszínek jöhetnének még számításba?

– Törökország is hagyományosan egy ilyen helyszín, de mostanában nincs túl jó kapcsolatuk Oroszországgal, elsősorban Szíria miatt. Még egyes közel-keleti országok vagy Szaúd Arábia például vagy az Egyesült Arab Emírségek, amelyek jó eséllyel pályázhatnak egy ilyen tárgyalási helyszínre. India és Vietnám sem zárható ki, utóbbi szimbolikus helyszín lehetne a vietnámi háború 50 éves lezárásának évfordulója miatt.

– Ha mégis mellettünk döntenének, abból mennyiben profitálhatna Magyarország?

– Bármilyen találkozó, amely lezárná a háborút vagy akár találkozót biztosítana Vlagyimir Putyin és Donald Trump között, nagyban emelné diplomáciai szinten Budapest jelentőségét. A történészek vagy az események szemtanújaként jelen levő politikusok a mai napig emlegetik például a Reagan és Gorbacsov találkozóját Reyjavíkban. A nemzeti leszerelésről, a hidegháború befejezéséről tárgyaltak, és ez ma már szimbolikus helyszín.

– Bárhol is kerül sor rá, de mikor számíthatunk vajon komoly, az orosz–ukrán háborút érintő béketárgyalásokra?

– Ennek az esztendőnek az első félévében ez meg fog történni. Trump azért is tette kvázi háttérbe a béketárgyalásokat: szerinte azokat meg kell előzni a kétoldalú találkozóknak. Le akar ülni tárgyalni személyesen Putyinnal, hiszen szerinte csak ezután történhetnek meg a háború lezárásáról szóló tárgyalások. Tehát úgy gondolom, az a prioritás most Amerika számára külpolitikai szempontból, hogy ezt a találkozót összehozzák.

Kiemelt kép: Jarsz típusú hadászati ballisztikus rakétahordozók felvonulása a gyõzelem napi díszszemlén a moszkvai Vörös téren 2022. május 9-én. Oroszországban május 9-én ünneplik a náci Németország felett a II. világháborúban aratott gyõzelem 77. évfordulóját.
MTI/EPA/Jurij Kocsetkov