– Komoly kihívások várnak az Európai Unióra 2025-ben, különösen a tavalyi uniós választások után. A kitűzött célok között szerepel „a versenyképesség helyreállítása” és az EU védelmi rendszerének megerősítése. Összefügg-e ez a két törekvés?
– Bár az európai versenyképességi paktum külön kihangsúlyozta, hogy fontos az energiabiztonság megteremtése, arra is külön kitért a dokumentum és a stratégia, hogy az európai uniós vezetők szeretnének egy szorosabb együttműködést a védelmi ipar területén. Itt most nem arra kell gondolni, hogy az európai vállalatok egy közös hadsereget fognak felállítani, hanem sokkal inkább arra, hogy a
különböző, a védelmi iparhoz köthető stratégiájukat összehangolják.
Ez hozzájárulhatna az európai versenyképesség növeléséhez, különösen a védelmi ipar területén. Lényeges szempont, hogy Trump elnök – legalábbis eddigi kommunikációja szerint – azt várja el az európai szövetségeseitől, hogy GDP-jük legalább 5 százalékát fektessék be a védelmi ipar költségeinek ellátására. Ez azért nagyon-nagyon magas összeg a letöbb uniós tagállam számára. Egyedül Lengyelország az egyetlen olyan állam, amelynek ez valószínűleg nem jelente különösebben nagy megterhelést, hiszen már most is 4 százalék fölötti a védelmi iparba fektetett támogatása.
– Ambiciózus vállalásokat fogalmazott meg Brüsszel az ukrajnai háború kapcsán: új, 148 millió eurós humanitárius segélycsomagot jelentett be Ukrajna számára. Az európai országok ismert, súlyos gazdasági helyzetét és gazdasági potenciálját tekintve reális-e, egyéltalán értelmezhető-e ez a vállalás?
– Azt, hogy értelmezhető-e, minden kormány maga a belátása szerint dönti el, ami viszont mindezzel együtt jár és kötődik az Európai Unió 2025-ös évéhez: most kezdődnek el a következő költségvetési ciklusok. Tehát most folynak 2028-tól 2035-ig terjedő költségvetési ciklusa vonatkozó a vonatkozó tárgyalások, amelyben rendkívül fontos szerepe lesz az Ukrajna támogatására illetve újjáépítésére szánt pénzügyi eszközöknek is. Bár különböző számokat már hallhattunk, ezeket az összegeket nem kezelem végleges és „lepapírozott” számokként. Szerintem ezek az összegek
attól függően fognak alakulni, hogy a G7 országok milyen mértékben fogják támogatni Ukrajnát.
War in Ukraine 🇺🇦🇷🇺 Ukrainian fighters on the front line trying to halt Russian offensive #Ukraina #Russia #UkraineWar pic.twitter.com/oGlKCbhpro
— Skënderbeü_ (@AncientAlien01) November 13, 2024
– Komoly háborús kihívások előtt áll az EU 2025-ben: vajon amennyiben a rövidesen hivatalba lépő Donald Trump elnök megvonná a támogatásokat Kijevtől, Brüsszel valóban átvállalná-e a háború viselésének teljes terhét? S ha igen, ez nem teszi-e próbára az európai gazdaság tűrőképességét?
– Már a jelenlegi támogatások folyósítása is próbára teszi az Európai Unió költségvetését, de ez most még a „tűrhető” kategóriában van. Viszont, hogyha ennél jóval többet kellene kiadni, az már komoly próba elé állítaná a tagállamokat és „az európai projektet” is elég keményen tesztelné. Szándékosan használom ezt az „európai projekt” hiszen nagyon sokszor lehet hallani ezt a kifejezést, de úgy igazából soha nem tudta még senki sem meghatározni, hogy mi is a célja az Európai Uniónak. Ez a próba volna az, ami alapján le lehetne szűkíteni ezt a nagyon-nagyon tág „európai projekt” fogalmat. Tehát: eladósodunk, felveszünk olyan összegeket, amelyeket a következő generációknak nagyon hosszú időn keresztül nagyon nehéz kamat-visszafizetés során kell törleszteniük. Vagy megtartunk egy olyan kereskedelmi zónát és a különböző szolgáltatások, illetve javak szabad áramlását, amely mindannyiunknak a közös érdeke – esetleg egy kifejezetten amerikai típusú szövetségi államot alakítunk ki. Szerintem ez egy szakítópróba lehet. Ezzel együtt ezzel együtt
nem gondolom, hogy Trump elnök teljes mértékben meg tudná vonni, vagy meg kívánná vonni az Ukrajnának nyújtott támogatást.
Lehet, hogy az amerikai elnök éles kijelentéseket tett, de azért nincs korlátlan hatalma. Kizártnak tartom – annak ellenére, hogy nemcsak republikánus, hanem most már mind többen a demokrata oldalról is soknak tartják az Ukrajnának nyújtott a támogatást – bármelyik politikai tábor támogatná a támogatások teljes mértékben történő felfüggesztését. Én ezt nem látom reális forgatókönyvnek.
– Brüsszel úgy fut neki 2025nek, hogy mindkét nagy, európai vezető állam, Németország és Franciaország is gazdasági-politikai válsághelyzettel küszködik. egyiküknél előrehozott választás lesz, a másikban egy lélegeztetőgépen tartott „ideiglenes kormány” próbál egyensúlyozni. Ilyen körülmények között egyáltalán beszélhetünk-e tervezhető gazdasági folyamatokról?
– Az egyes államokban – közöttük az Európai Unió hagyományosan meghatározó államaiban – zajló politikai vagy gazdasági válságok valóban súlyosan érintik az összes többi tagállamot és valamilyen mértékben befolyásolják az Európai Unió működését is. De azért ne felejtsük el, hogy az Európai Unió intézményei – és itt különösen az Európai Bizottságra, illetve az Európai Parlamentre gondolok – nagyon sok esetben függetlenül működnek az egyes tagállami kormányoktól, vagy legalábbis névlegesen függetlenül kellene, hogy működjenek. Tehát az, hogy Németország és Franciaország most éppen gyengélkednek,
nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hogy az egyes európai ügyek leállnak, vagy teljesen befagynak,
vagy nem haladnak. Úgy látom, hogy sokkal inkább az a helyzet állhat elő, hogy a politikai vezetés Berlinből vagy Párizsból átkerül Brüsszelbe vagy Strasbourgba.
Kapcsolódó tartalom
– Az EU-t próbára tevő kihívások között szerepel a migráció is, hogy ezt az elképesztő terhet, ami ezáltal Európára nehezedik, miképpen kezeljék. Egyáltalán tudja-e menedzselni az Európai Unió a területére történő, nyakló nélküli beáramlást, amely egyfolytában erősödik?
– Én inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy most már, ennyi év után
Brüsszel elismeri, hogy van ilyen probléma, és azt mindenképpen kezelni kívánja.
Ez az, amit mindenképpen nagyon nagy eredménynek látok. Reménykedjünk, hogy mind az egyes tagállami intézkedések, mind az Európai Unió által elfogadott intézkedések eredményesek lesznek! Több olyan uniós program is van, amely igyekszik erősíteni a különböző, harmadik államokkal kialakított kapcsolatokat annak függvényében, hogy miképpen ellenőrzik a migrációt. Ez egy hatalmas előrelépés az Európai Unió eddigi filozófiához és migrációs politikájához képest. Az, hogy az egyes tagállamok a már területükön lévő illegális migrációból adódó problémákat hogyan oldják meg, hála Istennek nem Magyarország problémája. Bízom abban, hogy minden tagállamnak sikerül megoldani a problémáit és mielőbb visszaállítani a schengeni a határokat.
Kiemelt kép illusztráció.