A helyzetet összegző érdekes elemzést adott közre a washingtoni (USA) székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) a Trump-adminisztráció és Putyin között várható, Ukrajnáról szóló tárgyalásokról.
Vlagyimir Putyin orosz elnök már a 2022 februárjában indított „különleges hadművelet” elején sem titkolta: néhány napon belül elvárja Kijev elfoglalását. Az orosz katonák inkább díszmeneti formaruhát, semmint komoly téli felszerelést vittek a hadszíntérre. Három év telt el azóta, de úgy tűnik,
Putyin most már abban bízik töretlenül, hogy győzelme hosszú távon elkerülhetetlen.
Ez a meggyőződés pedig súlyosan megnehezítheti bármiféle béketárgyalás kibontakozását.
Ha Putyin úgy látja, hogy a harctéri helyzet összességében az ő malmára hajtja a vizet, egyáltalán miért kéne beleegyeznie egy kompromisszumos békébe? Ha Európa és az Egyesült Államok együtt akarnak eredményeket elérni világossá kell tenniük, hogy a háború folytatása idővel csak nehezebb és költségesebb lesz Moszkvának. Ennek feltétele, hogy a nyugati katonai segítség – mennyiségben és minőségben egyaránt – radikálisan növekedjen, ahogy múlik az idő.

Miért kell késleltetnie Putyinnak a tárgyalásokat?
A történelem tanúsága szerint a háborúk a legritkább kivételektől eltekintve teljes katonai győzelemmel, tűzszünettel vagy békeszerződéssel érnek véget. Ám a 20. század közepe óta csak elenyésző részük (mintegy 16 százalék) végződött tényleges, tartós békemegállapodással, és ráadásul azok közül is sok újra fellángolt néhány éven belül. A sikeres egyezségekhez általában az kell, hogy mindkét fél belássa: a további harc inkább a kárukra válik.
Putyin azonban továbbra is úgy tekint magára, mint aki katonailag előbb-utóbb előnybe kerül. Ahogyan a második világháborúban vagy épp a téli háborúban, Oroszország most is hajlandó döbbenetes emberveszteségeket vállalni akár minimális területi nyereségekért is. A képlet nem kedvez az ukránoknak. Putyin ismeri a húzd meg, ereszd meg stratégiát, és tudja, hogy a Nyugat inkább csak infúzión csepegteti a fegyvereket Ukrajnának. Az orosz vezető felmérte a széljárást, és úgy értékelte, az idő neki dolgozik.
Trump és a béke kényszere
Az új amerikai adminisztráció nagy eséllyel sürgetni fogja Putyint, hogy üljön tárgyalóasztalhoz. Ám ha a Nyugat továbbra is csak mérsékelt katonai támogatást nyújt, Putyin nagyot fog nyerni, ha sikeresen húzza az időt. Minden egyes elvesztett orosz életet vagy észak-koreai zsoldost elhanyagolható árnak tekint, ha cserébe a nyugati politikai akarat gyengül. Putyin valószínűleg kivár, és közben jóhiszemű tárgyalási színjátékot játszva próbálja rávenni az Egyesült Államokat, hogy csökkentse a fegyverszállításokat.
Zelenszkij ukrán elnök viszont rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Külső támogatás hiányában nem képes hosszú távon ellenállni az orosz fölénynek, így engedményeket kényszerülhet tenni. A megszállt területek, köztük a Donbasz és a Krím már eleve elveszített áldozatok, Ukrajna egyre kevesebb mozgástérrel bír majd a tárgyalásokon. Putyin ezzel szemben szabadon dönthet, meddig akarja folytatni a harcot, vagy meddig tart fenn egy elhúzódó álbéketárgyalást.
Hogyan rettentheti el a Nyugat Oroszországot?
Ha nem akarják, hogy Oroszország nyerjen, akkor az Egyesült Államoknak és Európának egyértelműen jeleznie kell, hogy minél tovább folytatja Oroszország a háborút, annál erősebb és modernebb fegyverekhez jutnak az ukránok. Amennyiben a Trump-adminisztráció ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból, azonnal fel kell gyorsítania a légvédelmi rendszerek (Patriotok, AIM–7, AIM–9, AIM–120), a tüzérségi eszközök (M777) és a szükséges lőszerek szállítását. Egy jól kidolgozott menetrend alapján az eddigi mintát követve az idő múlásával egyre erősebb ütőkártyákat kell kapjon Kijev: JASSM és ATACMS rendszereket, MQ–9 Reaper drónokat, majd végül modernizált F–16-os vadászgépeket is.

Gazdasági fronton ugyanígy lehetséges fokozatosan tovább növelni a szankciók nyomását: a jóhiszemű tárgyalások enyhítést hozhatnak, a makacs orosz magatartás viszont új szankciókkal járna. Emellett létfontosságú, hogy Putyin szűk környezete – az oligarchák és a vezető tisztségviselők – belássák: a háború hosszú távon a saját érdekeiket is veszélyezteti. Félniük kell a belső elégedetlenségtől, a sorozással kapcsolatos szigorításoktól és attól, hogy Ukrajna adott esetben orosz területeken is képes csapást mérni. Ebben kulcsszerepet játszhat egy ügyes és határozott információs hadviselés, amely pontosan azt mutatja be az orosz társadalomnak: a folytatódó háború mindannyiukat érintheti, és ez már nem pusztán a szomszédban zajló konfliktus.
Ha a Nyugat nem akar többet költeni
Donald Trumpot természetesen hajthatja a vágy, hogy mielőbb megoldja a háborút, akár területi engedmények árán is. Hivatalban töltött évei korlátozottak, míg Putyin – lényegében élethosszig – hatalomban maradhat.

Ám a béke elérése bármiáron — akár Ukrajna feláldozásával is— merőben új helyzethez vezet. Ha Oroszország diadalmaskodik, mi gátolná meg Putyint, hogy újabb országokat vegyen célba? Miért állna meg a birodalmi terjeszkedés, ha az első lépéseknél sikeres volt? Emellett Kína is erőt meríthet a nyugati gyengeségből, Tajvan és más vitás térségek tekintetében. A megalkuvó amerikai hozzáállás ráadásul csorbítaná a világ valaha volt legerősebb hatalmának tekintélyét is.
Kapcsolódó tartalom
A találkozóra várva
Putyin tévedett, amikor azt hitte, három nap alatt beveszi Kijevet. Ismét tévedhet, ha azt gondolja, hogy az idő és az erőforrások végtelenek számára. Ha a Nyugat eltökélt, most bebizonyíthatja, hogy igenis képes olyan segítséget és lendületet adni Ukrajnának, amely megakadályozza Oroszország fölényének kialakulását. Ha az USA és Európa nem akarja összehangolt, erőteljes és kockázatvállalóbb lépésekkel meggyőzni Moszkvát, hogy a háború folytatásával csak veszíthet, akkor az alternatíva Ukrajna számára a lassú halál. Ha a Nyugat kiegyezik, akkor történelmi tanúi lehetünk egy új orosz birodalmi előretörésnek, ami meghatározó lenne egész Európára és a világra nézve is.
Kiemelt kép: Donald Trump amerikai (b2) és Vlagyimir Putyin orosz elnök (j) beszélget Antonio Guterres ENSZ-főtitkár (b), Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter (b3) és Recep Tayyip Erdogan török elnök (Putyin mögött) jelenlétében a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezető feltörekvő országát, valamint az Európai Uniót tömörítő húszas csoport, a G20 oszakai csúcstalálkozójának második napján, 2019. június 29-én (Fotó: MTI/EPA/G20)