Nancy Faeser német belügyminiszter egy vasárnapi interjúban beszélt arról, hogy a Németországba menekült szíriaiak egy részének bizonyos feltételek mellett vissza kell térniük hazájukba. Kijelentését a miniszter azzal is indokolta, hogy Szíriában stabilizálódott a helyzet, ezért ezeknek az embereknek nincs szükségük további védelemre Németországban. A belügyminiszter szavai, valamint a szíriai polgárháború és a migrációs válság fejleményei nyomán három fontos tényező rajzolódik ki:

• Európa nem kér a szíriai menedékkérőkből a továbbiakban.
• Nancy Faeser nyilatkozatában fejeződik ki a német kormányra nehezedő társadalmi nyomás, amelynek különös súlyt ad a februári előre hozott választás.
• Kérdéses azonban a belügyminiszter szavainak fedezete, mert ha rosszul csinálják a szírek hazaküldését, akkor Európa és benne Németország ugyanott találhatja magát, mint egy évtizeddel korábban.

Részben igaz, hogy a 2015-ös helyzethez képest sokat javult Szíria stabilitása, bár kisebb-nagyobb összecsapásokról még érkeznek híradások. Mégis, az európai országok – elsősorban Németország és Ausztria – kapva kaptak az alkalmon, hogy leállítsák a szír menedékkérelmek elbírálását, és előkészíthessék a háború elől elmenekültek hazaküldését. Jelenleg 975 ezer szír élhet Németországban, 40 százalékuk már valamilyen jogcímen állandó tartózkodásra jogosult. Tavaly decemberben jelentette be a német bevándorlási és menekültügyi hivatal (BAMF), hogy határozatlan időre leállítja a szír menedékkérelmek elbírálását, a döntés 47 ezer embert érintett. Nem sokkal ezután Ausztria is hasonló döntést jelentett be, ott 8 ezer ember kérelmének elbírálását állították le. Ezért a Nancy Faeser által elmondottaknak a politikai üzenete az igazán fajsúlyos. Ahogy Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője ezt kifejtette:

Európa nem kíván több szírt befogadni, ahogy az önmagukat szíreknek mondó emberek ügyeit sem akarja többé elbírálni.

A német miniszter szavait a szíriai biztonsági környezetnek az elmúlt években bekövetkezett átalakulásai előzték meg. 2020 márciusában orosz és török nyomásra létrejött a tűzszüneti megállapodás, amivel fegyverszünetre kényszerítették a kormányerőket és az ország északi részeibe szorult lázadókat. Ezt követően az európai országok részéről megindult a tapogatózás az Aszad-rezsim irányába, hogy mielőbb elindulhasson a polgárháború elől elmenekült szírek visszatoloncolása.

A 2020-as tűzszünetnek köszönhetően számottevő harci tevékenység nem volt a közel-keleti országban, ennek ellenére mégis emelkedett a Szíriát elhagyók száma az elmúlt években. Hiába voltak kísérletek a menekültek Szíriában tartására – a dán kormány például felvetette Damaszkusz és vonzáskörzetének biztonságos zónává nyilvánítását –, az európai országok mégis kénytelenek voltak újabb és újabb nagyszámú menedékkérőt befogadni, hiszen az emberek visszafogadására az Aszad-rezsim részéről nem volt fogadókészség. A folytatódó elvándorlás a szír gazdaság állapotának volt köszönhető. Ahogy Sayfo Omar rámutatott, a szíriai lakosság 90 százalékának súlyos problémát jelent az alapvető élelmiszerek beszerzése, és az ENSZ becslései szerint pedig 331 ezer lakóingatlan semmisült meg, a valós mérték azonban ennél jóval magasabb lehet.

Február 23-án előre hozott választásokat tartanak Németországban, a belügyminiszteri interjú súlyát is ennek megfelelően kell értelmezni. Az nyilvánvaló, hogy a bejelentés egy lehetséges AfD-előretörés és nagyarányú CDU-győzelem mértékének a visszavetését szolgálja, ugyanakkor Sayfo Omar szerint ami egy ennél fontosabb szempont az az, hogy látszik a német politikára nehezedő társadalmi nyomás, amire a fősodornak is reagálnia kell.

Végül, de nem utolsósorban kérdésként merül fel, hogy ki állja a cechet, és mennyibe fog ez kerülni a német adófizetőknek, ahogy kérdéses az is, hogy a visszaküldések elindítása milyen hatással járhat. Sayfo Omar szerint nyilván sokba fog kerülni a menedékkérők hazaküldése, de még így sem annyiba, mint a munkanélküli menedékkérők ellátása.

Most arról van szó, hogy ezer eurót fizetnének mindenkinek, aki vállalja a hazatérést.

Ugyanakkor ez nem vonatkozik minden menedékkérőre. A 975 ezer menedékkérő 40 százaléka jogosult a tartós maradásra Németországban, és a szírek többsége elhelyezkedett a német munkaerőpiacon, másik részük (37 százalék) viszont továbbra is munkanélküli segélyekből él, ráadásul nem jogosult a hosszú távú maradásra, így valószínűleg őket szeretnék majd visszaküldeni nagyobb arányban. Összességében Európába közel 1,3 millió szíriai érkezett 2013 óta. Közülük 300 ezren már állampolgárságot szereztek, 180 ezren hosszú távú tartózkodásra jogosultak különböző jogcímeken, 780 ezren pedig menekült vagy ideiglenes oltalmazotti státuszt kaptak.

Fontos kérdés még a visszaküldések ütemezése is, ezért felértékelődik az európai diplomáciai közbenjárás szerepe. Bár idáig csak egyetlenegy magasszintű találkozóra került sor, rövidesen szóba kerülhet Szíria pénzügyi segélyezése és az ország elleni szankciók feloldása. Utóbbi az Egyesült Államokon múlik, de fontos lehet az európai országok közbenjárása. Cserébe az új szír vezetés visszafogadhat szinte bárkit, aki elhagyta az arab országot. Komoly ösztönzést jelent a hazatérésben az is, hogy mind a törökországi, mind az európai szírek jellemzően Aszad-ellenesek voltak, és a rezsim bukásával ez a politikai akadály is megszűnt. Törökországban jelenleg 3,6 millió szíriai menekült tartózkodik, akiknek lassan bár, de megindult a hazatérése. Figyelembe véve a szíriai gazdaság és infrastruktúra általános helyzetét, a menekültek gyors és tömeges visszatérése az országba olyan nyomás alá helyezheti a szíriai vezetést, hogy akár a harcok is kiújulhatnak, és a kör bezárul, ugyanott vagyunk, mint egy évtizeddel korábban.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)