Gyökeres fordulatot vett a lassan 14 éve tartó szíriai polgárháború. A felkelők az ellenőrzésük alatt tartott Idlibből kitörve, kevesebb mint két hét alatt elfoglalták az ország legnagyobb városait, megbuktatva ezzel az országot 24 éve irányító Bassár el-Aszad elnököt, véget vetve ezáltal az 53 éve tartó Aszad-uralomnak Szíriában. A hadműveletben több szíriai felkelő csoport vett részt, mindközül a legjelentősebbnek a Levantei Felszabadítási Szervezet, ismertebb nevén a Haj’at Tahrír as-Shám (HTS) tekinthető. A szervezet vezetője 2016 óta az az Ahmed Husszein Sharaa, másnéven Abu Mohamed Al-Dzsolani, aki 2003-ban Irakban csatlakozott az Al-Kaidához.
Dzsolani együtt harcolt azzal az az Abu Muszad az-Zarkávival, akit a 2001. szeptember 11-ei merényletek egyik kitervelőjeként tartottak számon.
Ugyanakkor 2006-ban az amerikaiak letartóztatták, majd 2011-ben szabadult és visszatért Szíriába, tehát nem vett részt az iraki Al-Kaida kiszakadásából és Iszlám Állam néven való újjászervezésében – ezt Kemény János a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa mondta a hirado.hu számára. Túl későn szabadult, hogy az ISIS tagja legyen, de épp időben ahhoz, hogy részt vegyen az arab tavasz nyomán kibontakozó szíriai polgárháborúban, ahol egy Al-Kaidával szövetséges szervezet létrehozását kezdte el, amelyet az Al-Nuszra Front néven ismerte meg a világ.
2016-ban a Dzsolani vezette Al-Nuszra Front megszakította kapcsolatait az Iszlám Állammal, ebben az időben vették fel a jelenlegi nevüket is. A szervezet ideológiájában is változás történt, a HTS elhagyta a globális dzsihád eszméjét és nacionalista-iszlamista fordulatot vettek, politikai riválisává válva ezáltal a klasszikus arab nacionalizmusra támaszkodó, baloldali-szekuláris neo-baathista Aszad-kormányzatnak. 2016-tól kezdődően a felkelők megvetették lábukat Idlibben, ez amiatt is vált lehetségessé, mert a szakértő szerint a rezsimnek volt egyfajta „momentuma” a kormányellenes erőkkel szemben, megakadályozva ezzel hosszú évekre a rendszer megdöntésére tett kísérleteteket. 2020-ban török közvetítéssel jött létre egyfajta tűzszünet a felek között, amely területi változásokat ugyan nem hozott, ugyanakkor lehetővé tette a HTS-hatalom konszolidációját az idlibi térségben, amely kezdetben ellenállásba ütközött a keményvonalas iszlamisták és a demokratikus fordulatot szorgalmazó lázadók részéről.
Dzsolani tehát komoly szövetségesre találhatott Ankarában, amely 2016-tól fogva több alkalommal is beavatkozott a szír-török határsávban, valamint Szíria északi, jellemzően kurdok lakta térségeiben egy ütközőzóna kialakítása érdekében. A kurd részeken Törökország azért tartotta indokoltnak a beavatkozást, hogy határaitól távol tartsa a Kurd Népvédelmi Egységeket (YPG), amely szoros szövetséget ápolhat a törökországi bázissal rendelkező Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK). Bár érkeztek hírek kisebb összecsapásokról a felkelő csoportok között elsősorban Manbidzs térségéből – ahol amerikai közvetítéssel egyelőre sikerült tető alá hozni egy tűzszüneti megállapodást – és a keleti országrészekből, egyelőre nehezen megjósolható az eszkaláció kiterjedésének kérdése Kemény János szerint. A szakértő szerint a legfontosabb tényezőt a formálódó új amerikai külpolitika fontossági sorrendje jelentheti.
„Ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy leveszi a kurdokról a kezét, azt Törökország kihasználhatja”
– vélekedett Kemény János. A Trump-diplomácia lehetséges körvonalaival kapcsolatban inkább nem ért egyet a szakértő azokkal a véleményekkel, miszerint a rendszer összeomlása egy tervezett folyamat, vagyis Kemény János szerint valószínűtlen, hogy Oroszország Szíriát adhatja a Nyugatnak Ukrajnáért cserébe.
Kiemelt kép: A pénteki imára gyülekező emberek az új nemzeti zászlót lengetik a damaszkuszi Ommajád-mecsetben 2024. december 13-án, öt nappal az után, hogy a felkelők megdöntötték Bassár el-Aszad szíriai elnök uralmát (Fotó: MTI/AP/Leo Correa).