– Se kormány, se költségvetés: hogy alakulhatott ki az év végére Franciaországban ez a válsághelyzet?

– Ez a szituáció nem most alakult ki, a nemzetgyűlésben három nagy tömb van, amelyek nem tudnak együttműködni. Tehát egyetlen politikai erő sincs, amelyiknek abszolút többsége lenne, mindenki valamiféle együttműködésre kényszerül. Ezek a tömbök különböző programokkal, ambíciókkal mennek neki a munkának. Ennek az áldozata lett a költségvetés is, melynek tárgyalásakor sorozatos követelések érkeztek.

– Az RTL friss közvélemény-kutatásának adatai szerint a franciák 53 százaléka helyesli Barnier kabinetjének megbuktatását, ám 83 százalékuk aggódik az ország jövője miatt. Hogy értelmezhető ez az ellentmondás?

– A közvélemény-kutatás is a törvényhozás helyzetének lenyomata: a Barnier-kormánynak, amely nem rendelkezett parlamenti többséggel, ezek szerint társadalmi többsége sem volt, s mindez az előbb említett hárompólusú parlamenti leképeződésből is következik. Az aggodalom pedig annak szól, hogy Franciaországban nincs stabil kormányzás.

Michel Barnier francia miniszterelnök a nemzetgyűlés párizsi üléstermében, miután a többségben lévő ellenzék megszavazta a kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt 2024. december 4-én (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

– Azt mondták, hogy ez a „ponty és a nyúl házassága”: a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország, avagy az az LFI és a konzervatív Nemzeti Tömörülés, az RN buktatta meg a kormányt. Az a két párt, amelyet kiszorítottak a hatalomból a választások második fordulója után. Vissza 2024 júliusához?

– Ez egy társasjáték, ahol most az összes játékos visszamegy a startmezőre, és kezdik elölről. Akkor sikerült megállapodni, amikor találtak egy olyan jelöltet, akiről Marine Le Pen azt mondta, hogy nem fogja azonnal leszavazni. Éppen most olvastam egy cikket, amiben a szóba jöhető jelöltek között felmerül Francois Bayrou, a Modem párt elnöke, illetve Sébastien Lecornu védelmi miniszter neve.

– Marine Le Pen megfogalmazta követeléseit, ma például a nyugdíjak indexálásának kizárásához kötötte az új kormányfő megszavazását.

– Nyilván egyeztetni fognak a felek – Barnier például még eddig sem maradhatott volna hivatalban Marine Le Pen hallgatólagos támogatása nélkül. Ez minden bizonnyal a következő miniszterelnökre is igaz lesz.

– Szintén megvan az LFI-nek is a maga követelése.

– A „lázadók” (az LFI – a szerk.) a saját miniszterelnök-jelöltjük kinevezését követelik. Emmanuel Macron nem mutatott nagy nyitottságot erre: ő inkább a szocialistákat szeretné magához édesgetni, így talán ennek a forgatókönyvnek kisebb az esélye.

– A bizalmatlansági indítvány legnagyobb vesztese talán éppen a költségvetés. Kialakulhat-e egy görögországihoz hasonló, egész Európát maga után rántó válság?

– Érdemes várni egy pár napot, hiszen részben politikai érvek hangzottak el az elmúlt napok vitáiban, többek között éppen a kormány érvelt azzal, hogy megbuktatása esetén itt „görög válság” típusú fejlemények lehetnek. Nehéz tehát fölmérni, hogy ténylegesen milyen a hangulat, az elmúlt egy-két hétben a befektetők nyilván beárazták azt is, hogy nem lesz új francia költségvetés.

– S hogyan tovább az év végén, elfogadott költségvetés nélkül?

– Vannak mindenféle alkotmányos megoldások, hogy miképpen lehet a költségvetést „áthidalni” pár hétre, hónapra, amíg a tárgyalásokat folytatják. A legfontosabb az, hogy Macron tud-e nagyon gyorsan új miniszterelnököt kinevezni. A köztársasági elnök ma este mond egy tévébeszédet, kérdés, hogy ott már mond-e nevet, megnevez-e valakit kormányfőjelöltként.

– Van más lehetősége?

– Nyilván minél tovább marad ügyvezetőként hivatalban ez a kormány, annál tovább nő a bizonytalanság, és annál idegesebbek lehetnek a piacok. A következő pont pedig az lehet, hogy sikerül-e valamiféle megállapodást kötni. Barnier 60 milliárd eurós megtakarítást próbált kieszközölni kiadáscsökkentéssel, illetve adóemeléssel. Érdekes ebből a szempontból is, milyen irányba mozdulnak el a későbbi tárgyalások, hiszen a pártok követelései jellemzően „leharaptak” ezekből a milliárdokból.

Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője a 2025-ös költségvetés parlamenti vitáján a nemzetgyűlés párizsi üléstermében 2024. december 2-án (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra)

– Nyerhet e valamilyen szinten akár a Nemzeti Tömörülés, akár az Engedetlen Franciaország ebből a bukásból? Akár befolyást, akár ahogy az RN az megpendítette, kormányzati pozíciót, tárcát az új kormányban? 

– A „lázadó Franciaország” rögtön a kormány bukása után kimondta, hogy mindenkit leszavaz, aki nem a lázadók vagy az Új Népfont nevű baloldali koalíció jelöltje. Tehát a részükről elég kemény a tárgyalási alap. A Nemzeti Tömörülés esetében valószínűleg nagyobb a mozgástér. Emellett van egy nyitott kérdés, egy olyan forgatókönyv is Párizsban, ami „nagyon kemény”, bár én most 15 százalék esélyt adok neki: az, hogy a pártok úgy döntenek, megpróbálják megbuktatni Emmanuel Macront.

– Ehhez igen nagy többség szükséges.

–  Jogilag ennek nincs esélye, ám ha háromhavonta megbuktatják a következő miniszterelnököt, ezzel erős nyomást tudnak gyakorolni. Tehát amennyiben a következő miniszterelnök sem marad hosszan hivatalban, akkor ez is egy elképzelhető forgatókönyv.