– Mennyiben jelenthet fordulatot az orosz–ukrán háborúban az a nagy visszhangot kiváltó amerikai bejelentés, hogy Joe Biden lehetővé teszi az ATACMS rakétarendszerek bevétését Oroszország mélységi célpontjai ellen?

– Nyilván nagyon komoly nemzetközi hullámokat vetett ez a döntés, miközben tulajdonképpen média cáfolt médiát. Az a hír, ami a rakétarendszerek bevetéséről először megjelent, nyilván nagyon komoly eszkalációt jelenthetett volna. Ez a hír még arról szólt, hogy a tegnapi nap folyamán Joe Biden, tehát a még hivatalban lévő amerikai elnök engedélyezte az úgynevezett Army Tactical Missile System, ATACMS rakétarendszerek Oroszország területe elleni bevetését.

– Mennyibe kerül a legyártásuk és hány kilométeres hatótávolságról beszélhetünk?

– Ez a rakéta darabonként 2–2,5 millió dollárba kerül – attól függ, milyen harci résszel, azaz robbanófejjel látják el. Maximum háromszáz kilométeres lőtávolsága, de ezt nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy kimennek vele a határra. Valószínűleg ötven kilométernél jobban nem fogják sem az ukrán–orosz határt, sem a frontvonalat megközelíteni, mert abban a zónában már elérhetik e fegyvereket (pontosabban az azokat indító HIMARS rakétasorozatvetőket) az orosz cirkáló lőszerek – amelyek kifejezetten sikeresek. Egyik-másik – azt mondják –  talán még jobb is, mint a nyugati megfelelőik, például az úgynevezett Lancet-drónok, amelyekkel már számos HIMARS-rendszert sikeresen semmisítettek meg az oroszok.

Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Marad tehát egy ötven kilométerrel szűkebb zóna…

– Bár mindez már eleve kétszázötven kilométerre korlátozná a rakéták bevetését, azóta számos információ jelent meg, az amerikai kormány pontosított, úgy ahogy a média is. Az újabb médiainformációk szerint nem arról van szó, hogy ezekkel a fegyverekkel Oroszország egész területét lehetne lőni, hanem lényegében csak Kurszk megyét, ahol ugyebár az ukránok már betörtek orosz területre. Elsősorban pedig az észak-koreai katonák ukrajnai háborúban való bevetése indokolja ezt a lépést, ezért az amerikai engedély is főleg az ő bázisaik fegyverzetük elleni támadásról szól.

– Kész tényként beszélhetünk Phenjan erőinek hadba lépéséről?

– Erre még mindig nincs százszázalékos bizonyíték, ám arra rengeteg van, hogy tízezernél is több észak-koreai katona lépte át a határt Oroszország felé. Egy részük egyébként már Kurszk megyében van, erre viszont van bizonyíték. A közelmúltban az is egyértelművé vált, hogy észak-koreai „Koksan” nehéz önjáró lövegek is mennek Nyugat felé az orosz vasutakon.

– Fontos különbség viszont az első hírekhez képest, hogy nem lehet tetszőleges orosz célpontok ellen bevetni az Ukrajnának biztosított amerikai rakétarendszereket.

– Kurszk megye területén és csak katonai – azon belül is észak-koreai – célpontok ellen lehetséges ezeknek a rakétáknak a bevetése, tehát nem lehet lakott, orosz településekre vagy katonai szempontból nem fajsúlyos területek ellen támadást intézni. (Ilyen megkötések nyilván nincsenek az orosz oldalon…) Ezek az eszközök annyira drágák egyébként, és annyira körülményes gyártani őket, hogy az amerikai raktárakban sem állnak hegyekben ezek a rakéták. Tehát nem tudni pontosan hány darab lehet az ukránoknál: ezt a készletet 2-3, maximum négy tucatra becsülik. (Persze a valós mennyiség szigorúan titkos.) Szó sincs arról, hogy Kijev tetszés szerint és korlátlan mennyiségben felhasználhatná őket.

While the USA are in the midst of the election, Russia and North Korea are deepening their collaboration to further invade into Europe. In this footage, Russians are teaching North Koreans basic Russian language, somewhere in Russia. pic.twitter.com/77KbA3udyo

— (((Tendar))) (@Tendar) November 5, 2024

– Mennyiben tudja Washington ellenőrizni a rakéták felhasználását?

– Akár még repülés közben is „bele tudnak nyúlni” az amerikaiak, tehát a már elindított rakétának a hajtóművét is le tudják állítani, blokkolni tudják az irányító rendszerüket. Tudják korlátozni a támadható célpontokat, hogy csak egy meghatározott területen lehessen a rakétákat bevetni. A szokásos történetről beszélhetünk tehát: lejött egy hír, és a média szenzációt csinált belőle, nem teljesen ellenőrzött források alapján.

– Mi történt valójában? Nyilván van valami alapja az ATACMS felhasználásával kapcsolatos híreknek.

– Valóban könnyített valamit az amerikai elnök a rakéták bevetését érintő korlátozásokon. Hozzá kell tenni: ezeknek a könnyítéseknek egy része már eddig is élt. Fontos tudni, hogy ezeket a rakétákat nem most kezdték használni az ukránok. A rövidebb 160–170 kilométeres hatótávolságú változatot már 2023 októberétől, míg a nagyobb 300 kilométereset 2024 márciusától használják az ukránok. Ez mostani nyilatkozat/kiszivárogtatás ettől függetlenül nyilván nem egy barátságos lépés Oroszország irányában. Sokak félelmét visszatükrözte Trump fiának reagálása.

– Nem jelent tehát lényegi változást ez a könnyítés?

– Bár nagyon komoly nemzetközi hullámokat vetett a bejelentés, én nem gondolom, hogy ez bármit is meg fog változtatni – annál is inkább, mert nagyon kevés áll e fegyverzetből az ukránok rendelkezésére. Bár az ATACMS-szel kapcsoltban az engedélyt megkapták Bidentől, úgy hogy ez egyetlen megyére vonatkozik, és elsősorban – szerintem – az észak-koreai csapatok ellen vethetők be, de Kijevnek most már arra is kell figyelnie, hogy januártól egy új amerikai adminisztrációval kell együttműködniük.

– Ez is befolyásolhatja tehát a rakéták esetleges bevetését?

– Mondjuk úgy: nem egy piros pont, hogyha ebben a hátralévő másfél hónapban olyan lépéseket tesznek, amelyek kifejezetten sértik a következő amerikai elnöki adminisztráció érdekeit. Úgy gondolom, ha az ukránoknak van egy kis eszük, akkor nem élnek ezzel a lehetőséggel, amely eleve rendkívül korlátozott.

– Mindeközben egyre több békejavaslat hangzik el, legutóbb Recep Tayyip Erdogan török elnök is előállt a saját verziójával. Tárgyalóasztalhoz ültetnék a szemben álló feleket?

– Nyilván az sem véletlen, hogy a jelenlegi, „ügyvivő” német kancellár – hiszen ott valószínűleg egy előre hozott választások lesznek, és jelen állás szerint nem valószínű, hogy Olaf Scholz megtartja posztját – is állítólag közel egy órát beszélt Putyinnal, és ő is megpróbált puhatolózni nála a béketárgyalások ügyében. Tehát megszaporodtak ezek a felvetések, annál is inkább, mert senki nem, tudja, mire számíthat Trumptól, mik lesznek az új adminisztráció céljai. A későbbi erős emberek: a leendő védelmi miniszter, a leendő külügyminiszter vagy a leendő nemzetbiztonsági tanácsadó néha egymásnak is ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Amíg nem áll fel az új adminisztráció, és nem hirdet valamilyen előzetes kormányprogramot, addig senki nem tudja, mik a pontos szándékok: megegyeznek az oroszokkal Kína ellenében, vagy kínaiakkal Oroszország ellenében, esetleg egyikkel sem egyeznek meg? Mindegyik mögött vannak logikus érvek. Amennyire most tudjuk, a Trump-adminisztráció és maga Trump elnök is egy markánsan Kína-ellenes (gazdaság-) politikát tervez megvalósítani. Hiszen nyilván úgy érzik, hogy leginkább Kína képességei és politikai lépései fenyegethetik az amerikai globális pozíciókat. Ám egyelőre még mindenki csak „barkochbázik”. S nyilván ebben a bizonytalanságban próbál mindenki az oroszok felé is puhatolódzni. Csakhogy Putyinnak pont most nem érdeke, hogy ebben az átmeneti időszakban bármit is tegyen: Oroszországnak érdemesebb kivárnia, mivel kerülhet szembe. Ráadásul Moszkva úgy érzi, hogy nyerésben van, márpedig amíg így érzi, addig küldi előre a katonáit, és igyekszik a lehető legtöbb ukrán területet elfoglalni. Tehát puhatolódzhat bárki itt a béke irányába: ha az oroszok nem akarnak békét, és személy szerint Putyin elnök sem, akkor nem lesz béke. Őt nem kényszeríti senki arra, hogy akarata ellenére békét kössön.

Russia, fighting is taking place in Kursk region. Attack of Ukrainian troops on a building in which the Russian military has set up a temporary base. According to information, they are using Himars missiles without restrictions, attack on military targets. pic.twitter.com/altklme88J

— Jarek (@JarekKuczko) November 18, 2024

– Mindeközben újra súlyos támadások érték Kárpátalját, ami mind az ott élő magyarságot, mind hazánk biztonságát fenyegeti. Lehet-e arra számítani, hogy gyakoribbá válnak ezek a csapások?

– Sajnos az elmúlt lassan már három évben azt láttuk ebben a tragikus konfliktusban, hogy Oroszország időről időre Ukrajna szinte teljes területén támad katonai és stratégiai fontosságú célpontokat, ami viszont Kárpátalján nem nagyon fordul elő. Támadás érheti a kritikus infrastruktúra elemeit is, például az elektromos energia hálózatot, erőműveket, transzformátorokat és egyebeket, ezek viszont Kárpátalján is épp úgy megtalálhatók, mint a vasúti fővonal. Ezek is szerepelhetnek az orosz célpont-listán. Ám nem Kárpátalja a legfejlettebb része Ukrajnának, nem ott vannak a hadiipari fontosságú objektumok és katonai laktanyák vagy bázisok, tehát az orosz légitámadások zöme továbbra sem oda fog irányulni. Ám sajnálatos módon időről időre nem kizárható, hogy lesznek hasonló támadások. Hiszen Oroszország rendelkezik olyan fegyverrendszerekkel, amelyekkel lényegében Ukrajna teljes területére csapást tud mérni, és ezeket Moszkva bármilyen korlátozások nélkül használja is.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/AP/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata)