Átfogó hatással bírhat a hadviselésre és az államvezetésre a mesterséges intelligencia, de a politika és a vallásos tudat legalapvetőbb kérdéseit is újra fel kell tenni a hatására – erről írnak a Foreign Affairs hasábjain közölt elemzésben. A szerzők az új típusú tudatszimuláció jelentette biztonsági dilemmák áttekintésére hívják az olvasókat.

Szuverenitás és nagy nyelvi hadviselés, de az Arrakis még odébb van

Ami Frank Herbert tudományos fantasztikus klasszikusában, a Dűnében már eldöntött kérdés („Thou shalt not make a machine in the likeness of a human mind!”, nagyjából azt jelenti: „Ne alkoss gépet az embernek hasonlatosságára!”), az a jelenkori ember számára még létező és meg nem válaszolt probléma. Ami biztos, hogy a mesterséges intelligencia (MI) által támasztott kihívásokat egyelőre egyetlen dolog keretezi.

Az „MI-verseny” megnyerése jelenleg a nemzetállamok legfőbb célja.

Ez hasonló az első hidegháborúból már jól ismert atomfegyvergyártási logikához, amely évtizedekre meghatározta az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát. Jelenleg a tervek olyan fegyverek kifejlesztésére irányulnak, amelyek célja az ellenfélnek tekintett államok megbénítása, ezt a célt szolgálta az Irán ellen 2010-ben bevetett izraeli zsarolóvírus, a Stuxnet is, amivel sikerült elérni a perzsa állam urándúsítási képességeinek visszavetését. Az állam stratégiai képességei mellett azonban a riválisnak tekintett állam társadalmának demoralizációja és destabilizációja előtt is új lehetőségek nyílhatnak meg, ahogy a biztonsági problémák mellett a szuverenitás, az államhoz való hűség, valamint a politikai közösség természetének kérdése is régi-új megvilágításba kerülhet. A digitális hadviselés és a „gondolkodó gépek” megjelenése – hasonlóan ahhoz, ahogyan sokan azt az 1990-es és a korai 2000-es években az internet megjelenésétől várták – arra engedne következtetni (a szerzők is gyakorlatilag így érvelnek), hogy a területi kiterjedéssel bíró állam fontossága csökkenhet, a nem állami szereplők (például az MI-modellek fejlesztését végző nagy techcégek gazdasági-politikai szerepe) nőhet.

A történelmi tapasztalat viszont azt is mutatja, hogy nincsenek át- vagy visszafordíthatatlan tendenciák.

Ráadásul épp a vallási identitás kérdésében jelenhet meg egy hasonló visszafordítás vagy kiigazítás. A mesterséges intelligencia, mint absztrakt probléma megjelenése ugyanis felerősítheti az emberi természet működéséről és eredetéről szóló gondolkodás jelentőségét, ez pedig odavezethet, hogy a területi hovatartozás újra a vallási hovatartozásnak lehet alárendelve, ahogyan nagyjából hasonlóan jellemző volt az emberek gondolkodására a Foreign Affairs által is hivatkozott (a modern nemzeti szuverenitás fogalmának kialakulását is elősegítő) 1648-as vesztfáliai béke előtti korszakban is.

Álmodnak-e az androidok kinetikus villámháborúval?

Tehetjük fel a kérdést egy másik klasszikus, a Szárnyas fejvadász-filmeket is megihlető Philip K. Dick-regény alapján, ha arról az új háborús paradigmáról beszélünk, amelyet a mesterséges intelligencia kiterjedt harctéri alkalmazása teremthet meg.

A hadviselés alapjai ugyan lényegében változatlanok maradhatnak, az MI ezen a téren inkább olyan szerepet tölthet be, mint az ágyú a 15. században vagy a gépesített hadtestek megjelenése, amelyeket a Németország könyörtelen hatékonysággal alkalmazott a szövetségesek ellen a második világháborúban villámháborús taktikája („Blitzkrieg”) alkalmazása által. A mesterséges intelligencia által irányított drónok és fegyverrendszerek egy újabb csavart jelentenek a hadviselés szempontjából.

A mesterséges intelligencia által vezetett drónokat nagy mennyiségben alkalmazó kinetikus hadviselési újabb jelentésréteget adhat a villámháború fogalmának.

A jövőben egy fejlett mesterséges intelligencia drónok egész flottáját lehet képes irányítani egyszerre és egyidejűleg, akár tökéletes összhangban is újraszervezheti magát egy drónraj egy-egy támadás után.

A fejlett mesterséges intelligencia ezzel egyidejűleg a védelmi képességek hatékonyságát is növelheti, az MI-irányította légvédelem gyorsabban és rugalmasabban lehet képes semlegesíteni az ellenséges támadást. Az elemzésben azzal érvelnek a mesterséges intelligencia vezette fegyverrendszerek elterjedésével kapcsolatban, hogy a pontosabb, gyorsabb és precízebb hadviselés végső soron minimális emberi beavatkozáshoz és veszteségekhez vezetnek, ezzel egyidejűleg pedig hatékonyabb harcászatot eredményezhetnek.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Getty Images)