Az amerikai elnökválasztás nem hivatalos eredményének bejelentése, november 6-a óta remeg a föld Németországban. A szociáldemokrata SPD, a liberális FDP és a Zöldek alkotta jelzőlámpa-koalíció összeomlott, Olaf Scholz kancellár pedig – a legnagyobb ellenzéki erő, a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) nyomására – kénytelen lesz bizalmi szavazást kérni önmagával szemben december 16-án a Bundestagban.
Ezzel azonban még nincs vége a lejtmenetnek a német szociáldemokratáknál. A Focus Magazin politikai elemzője, Gabor Steingart heti jegyzetében arról ír, hogy Scholz kancellár bárdolatlan stílusával és hozzá nem értésével több ellenséget is szerzett kormányzása három éve alatt a saját pártján belül, és csak öt fő tényező mentheti meg attól, hogy már a decemberi bizalmatlansági szavazás előtt leváltsák a kancellári posztról.
Kommt der Putsch gegen Scholz?: Was die SPD-Eruption derzeit noch verhindert https://t.co/WYixumw4sg
— FOCUS online (@focusonline) November 15, 2024
1. A nép szereti az árulást, de lenézi az árulókat
A pártvezetők óvatosak lettek. A belső intrikákat, vagy egy párttárs „kicsinálását” nem díjazza a német közvélemény. Amikor a régi SPD egyik legismertebb politikusa, Oskar Lafontaine – aki Gerhard Schröder kancellársága idején, 1998-ban fél évig pénzügyminiszter is volt – többször bírálta nyilvánosan Rudolf Scharping pártelnököt, az Lafontaine jelentős népszerűségvesztéséhez vezetett. Még Joe Biden 2020-as elnökválasztási kampányának végső szakaszában is megfigyelhető volt – jegyzi meg a német szerző –, hogy a vezető amerikai politikusok nem szólaltak fel nyilvánosan ellene.
2. A pártelnök politikai számításai
Lars Klingbeil, az SPD elnöke sincs rászorulva arra, hogy szándékosan kárt okozzon Olaf Scholz megítélésében, akivel régi harcostársak. Klingbeilnek ugyanis politikai értelemben még van jövője – Scholznak viszont nincs. Előbbi még csak 46 éves, és eddig bámulatos karriert futott be, hiszen Schröder tanácsadójából Willi Brandt utódja lett.
Gabor Steingart szerint ha minden az előrejelzések szerint alakul, akkor a 2025. februári előre hozott választások után a győztes CDU/CSU koalíciót fog kötni a meggyengült SPD-vel, és nagy eséllyel Lars Klingbeil lehet a szociáldemokraták új arca, a párt koalíciós főtárgyalója, Friedrich Merz (CDU) méltó partnere. Esélyes lehet a külügyminiszteri tárcára is, véli az elemző.

3. „Mentálisan kissé rozsdás, de nem szenilis”, mint Biden
A néhány hétig még hivatalban maradó kancellárnak vannak gyengeségei, azok azonban nem olyan nyilvánvalóak, mint Joe Bidené. A német kancellár egészségi állapota is rendben van. Ezt alátámasztja, hogy amikor 2023 szeptemberében futás közben megbotlott és elesett, megsérült az arca jobb fele, de két hét alatt teljesen meggyógyult. Nagyobb problémát jelentenek a kancellár hiányosságai a kommunikáció terén: a ZDF köztelevíziónak adott egyórás interjú során Scholz átlag alatti teljesítmény nyújtott, de azért nem volt annyira rémesen gyenge, mint Joe Biden amerikai elnök beszédei voltak az elmúlt években. „Scholz stílusa merev, de nem kínos. Mentálisan kissé rozsdás, de nem szenilis. Esetében nincsenek akut okok arra, hogy kivonják a forgalomból” – fogalmaz a Focus publicistája.
4. A párt alapértéke a szolidaritás
Szabadság, igazságosság és szolidaritás – ez az SPD hitvallása. A szolidaritás annyira fontos, hogy az SPD alapértékekért felelős bizottsága még egy dokumentumot is írt a témáról: „Ha mindenki csak magára gondol, nem mindenkire gondol.” Ez azt jelenti, hogy egy SPD-s elvtársnak nemcsak harcostársnak, hanem szenvedő elvtársnak is kell lennie. Támogatni kell egymást, legalábbis nyilvánosan. A jó pártkatona gyorsan lő – de nem a saját társára.
5. Korábbi nagy vezetők parkolópályán
Németországban az „öreg motorosok” gazdag politikai tapasztalatát nem kincsnek, hanem „veszélyes hulladéknak” tekintik. Balra van a kijárat! – fogalmaz a szerző. A idősebb politikusok bölcsességét a fiatal generáció hálásan negligálja. Schröder exkancellár a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz fűződő baráti és üzleti kapcsolatai révén kiírta magát a német nagypolitikából. Oskar Lafontaine volt pénzügyminiszter – aki korábban is kancellárjelölt is volt – 2005-ben kilépett az SPD-ből. Sigmar Gabriel, aki egy ideig a párt elnöke volt, külügyminisztersége idején a legnépszerűbb szociáldemokrata volt a kormányban. Ma már a kutyát nem érdekli a véleménye, szokatlan kijelentései miatt bomlasztó tényezőnek tekintik az „öregeket”.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban az idősebb államférfiak, Barack Obama és Bill Clinton, valamint a korábbi demokrata házelnök, Nancy Pelosi volt az, aki végül rábeszélte Bident, hogy lépjen vissza az elnökjelöltségtől – von párhuzamot a szerző.
Jelen helyzetben az egyetlen kitörési pontot az SPD parlamenti frakciója jelenti, ahol a párt veresége esetén a szocdemek nagy valószínűséggel az összes, Bundestagba vezető listás mandátumot elveszítik. Ha a jelenlegi közvélemény-kutatások jóslatai valóra válnak, az SPD Bundestag-képviselőinek közel fele elveszíti a jól fizető, rengeteg kiváltsággal járó állását. A közelgő státuszvesztés pedig remek táptalaj lehet a puccsisták számára – állapítja meg a Focus Online kolumnistája.
Kiemelt kép: Emmanuele Contini/NurPhoto via Getty Images