– Van realitása az FPÖ, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a Neos együttműködésének?
– Hogyne, hiszen Bécsben is ugyanez történt, illetve két németországi tartományban, Hessenben és Berlinben is. Annyira népszerűtlenek a zöldek a német nyelvterületen – hiszen a zöldek köztudottan be akarják tiltani a gázfűtést, a húsevést, a tejivást, az autózást, ráadásul közben a genderideológiát is tolják –, annyira meg akarják mondani az embereknek, hogyan éljenek, hogy az már tarthatatlan. A szeptemberi választások után láttuk is a számokat, a Zöldek támogatottsága 10 százalék alá esett. A liberális Neos bevétele a koalícióba abszolút logikus lenne, ez illeszkedne is ebbe a sorba.
– A konzervatív FPÖ szempontjából nézve miért jelentene jobb alternatívát a liberális Neos, mint a Zöldekkel kötött korábbi koalíció?
– A Neos nem politikai alapon, hanem inkább gazdasági alapon liberális. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ugyan nyitottak a woke-eszmék iránt, de nem tolják túl annyira ezt a baloldali agendát, mint a Zöldek. Úgy vélem, tanultak a Zöldek hibájából. Azon kívül Beate Meinl-Reisinger, a Neos vezetője pénzügyminiszter akar lenni – hasonlóan, ahogy a német liberális FDP-től Christian Lindner pénzügyminiszter volt a múlt hét közepéig Németországban. Ausztriában is van adósságfék. Azért is lenne jó a nagy pártoknak, ha bevennék a Neost a koalícióba, mert akkor az ÖVP és az SPÖ vezetői azt mondhatnák, hogy „mi akarnánk több pénzt adni az embereknek, de a pénzügyminiszter nem ad”.
Kapcsolódó tartalom
– Nem tartja furcsának, hogy az SPÖ meglehetősen gyengén szerepelt a választáson, mégis maradhat a háromlábú szék egyik lába?
– Furcsa, de matematikailag a néppártnak szüksége van rájuk, mert kell az a 20 százalékos támogatottság, amit a szocdemek hoznak a koalícióba. Igazából az történt, hogy a 2019-es Ibiza-botrány után az FPÖ-től elpártolt félmillió szavazó, és azok most visszamentek. Herbert Kickl vezetésével a párt annyira megerősödött, hogy nem jön ki máshogy a „matek”. Ugyanazt látjuk Ausztriában, mint korábban Horvátországban, Hollandiában vagy a cseheknél.
– Mondhatjuk, hogy a Szabadságpárt túlnyerte magát?
– Tulajdonképpen igen. Óriási az elégedetlenség a mainstream politikával szemben. Az osztrák néppárti kormány alatt az elmúlt években beléptek a Single European Sky-ba (SES – egységes európai légi irányítási rendszer – a szerk.), aztán megpróbálták bevinni Ausztriát a NATO-ba, a finnekkel és a svédekkel egyszerre. A Szabadságpárt sikere abban is rejlett, hogy a migránsok betelepítésére vagy a NATO-csatlakozásra nemet mondtak, ezzel sok támogatót szereztek maguknak azok közül, akik Svájcot tartják példaképnek, nem Németországot.
Kapcsolódó tartalom
– Herbert Kickl, az FPÖ elnöke már letett arról, hogy kancellár legyen?
– Semmiképp sem. Ő a „nép kancellárjaként” hirdette magát, és kezdettől fogva azt remélte, hogy kancellár lehet. Csakhogy az ÖVP nem fogadja el őt. Karl Nehammer már kijelentette, hogy egy Kickl nélküli FPÖ-vel alkut kötött volna, de hát tudjuk, hogy a Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ferenc nélkül olyan, mint a szilva mag nélkül. Ugyanez a helyzet Ausztriában is. További érv velük szemben, hogy a Szabadságpárt támogatja az orosz energiahordozók vásárlását, tehát „jóban van Moszkvával”, s már csak ezért sem akarja őket kormányra engedni az osztrák politikai elit, ahogy a globalista brüsszeli elit sem. Ausztria nem táncolhat ki a sorból, épp elég baj nekik, hogy Magyarország kitáncolt.
Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének (j) találkozója Bécsben, 2024. október 31-én (Fotó: MTI/MSI/Fischer Zoltán)