– Miért kellett előre hoznia Scholz kancellárnak a bizalmi szavazást?
– Scholz nagy nyomás alatt volt, ugyanis amikor a múlt héten megvált Christian Lindner pénzügyminisztertől, akkor még úgy tervezte, hogy január közepén lenne egy bizalmi szavazás, és jövő év márciusában kerülhet sor az előre hozott választásokra. De olyan nagy politikai nyomás alá került a kancellár, hogy kénytelen volt előre hozni a menetrendet. Németországban a bizalmi szavazás tekintetében csak a kancellár jelölheti ki az időpontot, az ellenzéknek erre nincs lehetősége. A CDU vezette ellenzék csak a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal tudna élni, ami azt jelenti, hogy a párt javasol egy másik kancellárt. Ez akár már holnap megtörténhetne a Bundestag ülésén, meg is lenne az ellenzéki többsége, de ott van a „tűzfal” az AfD (Alternatíva Németországért, a második legerősebb ellenzéki párt – a szerk.) irányában. A CDU ugyanis nem akar közösen szavazni az AfD-vel, mert a párt egyes vezetőit szélsőségesnek tartják. Ezért nem reális forgatókönyv, hogy a CDU benyújtson egy bizalmatlansági indítványt.
Közjogi értelemben azt érdemes még tudni, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány nem szünteti meg a kormányzati ciklust, vagyis az továbbra is 2025 szeptemberéig tartana. Bizalmi szavazás esetén viszont az államelnök feloszlathatja a parlamentet (Bundestag), majd hatvan napon belül új választást kell kiírnia. ebben az esetben megtörténhet az előre hozott választás, amire egyébként volt már példa a német történelemben.
– Mikor tartottak legutóbb előre hozott választást Németországban?
– Legutóbb 2005-ben volt ilyen, amikor az akkori kancellár, Gerhard Schröder – bár pártja, a Szociáldemokrata Párt nem vesztette el a többségét – úgy vélte, új legitimációt szeretne nyerni a reformpolitikájához. Ezért az Észak-Rajna–Vesztfáliában elbukott tartományi parlamenti választás után, 2005 májusában beterjesztett egy bizalmi indítványt. Ezt az év július elsején elveszítette, majd szeptemberben előrehozott választásra került. Az eredmény ismert: Schrödert ekkor váltotta Angela Merkel a német kancellári poszton.
– Milyen okok vezettek a szociáldemokrata–zöld–szabaddemokrata „jelzőlámpa-koalíció” bukásához?
– Olaf Scholz gyakorlatilag azt várta el a pénzügyminiszterétől, Lindnertől, hogy térjen el az alkotmány rendelkezéseitől. A német alkotmány úgy rendelkezik, hogy a nettó hitelfelvétel legfeljebb a költségvetés 0,35 százaléka lehet, ettől azonban el lehet térni különleges, váratlan katasztrófahelyzetben. A jelenlegi kormány 2021 óta eddig minden évben túllépte ezt a keretet, hol a koronavírus-járványra, hol az ukrajnai háborúra, hol meg a magas energiaáraka hivatkozva. Most viszont a liberális pénzügyminiszter behúzta a kéziféket, és azt mondta, hogy még egyszer nem hajlandó áthágni az alaptörvény rendelkezéseit. Erre Scholz megzsarolta, mondván, hogyha nem járul hozzá, akkor kirúgja – és kirúgta. Csakhogy a kancellár nem gondolta végig a dolgot, ugyanis Lindnerrel együtt az FDP is kilépett a kormányból, vagyis borult az összes dominó. Scholz ezzel történelmet írt olyan értelemben, hogy ő lesz az első kancellár, aki bizalmi szavazást kér maga ellen úgy, hogy nincs már meg a parlamenti többsége.
– A német kormánykoalíció közvetlenül azután borult, hogy Donald Trump megnyerte az elnökválasztást az Egyesült Államokban. Érzékelhető egyfajta „félelem és rettegés Berlinben” a politikai elit részéről?
– Egyértelmű, hogy Donald Trump győzelmének a másnapján élesedett a német koalíció krízise. Egyébként is tartottak volna koalíciós egyeztetést Berlinben, de amikor Scholz kancellár elkezdett úgy érvelni, hogy mivel újra Donald Trump lett az amerikai elnök, most aztán végképp meg kell növelni Ukrajna támogatását – azzal kiállását demonstrálva Ukrajna irányába –, teljesen egyértelmű lett, hogy még több hitelt akarnak felvenni. A német politikai elit most nagy pánikban van, mert nem ezzel az eredménnyel számoltak. Ők egészen biztosak voltak abban, hogy Kamala Harris és a demokraták nyernek Amerikában, ezzel szemben egy teljesen új helyzet állt elő számukra.
– Milyen értelemben függ Németország az Egyesült Államoktól?
– Berlin nagyon nagymértékben függ Washingtontól, gyakorlatilag az utolsó két, két és fél évben a teljes kiszolgáltatottságot tapasztaljuk. Katonai, védelmi értelemben mindenképpen függ, sőt, miután Németország levált az orosz energiahordozókról, és helyette cseppfolyósított gázra váltott, az Amerikától való függés már gazdasági értelemben is megjelenik. Az Egyesült Államok geopolitikai szerepe, befolyása továbbra is rendkívül erős, az európai stratégiai szuverenitás pedig nem tudott igazán kialakulni, az utóbbi két évben főleg az ukrajnai háború miatt.
– Meddig lehet parkolópályán tartani a főként a keletnémet tartományokban erősödő, markánsan bevándorlásellenes AfD-t?
– Ez korábban fog megváltozni, mint azt gondolnánk. Az AfD jelenleg politikai karanténban van, de a kelet-németországi tartományi választások azt mutatták, hogy a választók nem kérnek ebből a karanténból. Minél inkább politika karanténban igyekeznek tartani az AfD-t, minél jobban próbálják kiszorítani a pártot a nagypolitikából, annál az attraktívabbak lesznek az AfD ötletei, javaslatai, a párt politizálása a szavazók számára. Előbb-utóbb a szavazók fogják feloldani ezt a politikai karantént.
– Mi lesz a Zöldekkel? Merre tart a Zöldek pártja, amely három évig a mérleg nyelve volt a koalíciós kormányban?
– A német Zöldek – Die Grünen – egy erősen idealizált párt, amely nemcsak „zöld” témákat, hanem az egész balliberális oldal vállalásait – társadalompolitikai, gender- és identitáspolitikai agendákat – próbálja megvalósítani. A Zöldek mára eljutottak odáig, hogy ők az egyik leginkább elutasított párt Németországban. Volt egy zöldmainstream, ami húsz évig tartott, de a párt korábbi befolyása egyre inkább csökken. Ennek az egyik oka, hogy a gazdaság zöld átalakulása nem halad olyan mértékben, ahogy azt korábban gondolták, és főként úgy nem halad, ahogy ők csinálják: kényszerrel, büntetéssel, az emberek „fegyelmezésével”. Ez a fegyelmező, lenéző, agresszív stílus jellemzi a politikájukat. A németek ezért kezdenek elfordulni a Zöldektől, amit jól mutatnak a tartományi választási eredmények, de nemcsak Kelet-Németországban, hanem országosan is. A németek nem akarnak ilyen Németországot; a társadalom nagy többsége egy békés, biztonságos országban akar élni, ahol nincsenek ideológiák, hanem pozitívan tudják alakítani a jövőjüket.
Kiemelt kép: Olaf Scholz kancellár távozik, miután nyilatkozott a német sajtónak Donald Trump elnökválasztási győzelmét követően Berlinben 2024. november 6-án (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)