– Az elsöprő Trump-győzelem azt is mutathatja, hogy felsülhettek az amerikai közvélemény-kutatók. Mi lehet a jelenség magyarázata? Elfogultság vagy ennél is több van mögötte?

– Az amerikai közvélemény-kutatók, úgy tűnik, még mindig nincsenek felkészülve azokra az anomáliákra, amelyek miatt 2016-ban és 2020-ban is félremérték az eredményeket. A fő nehézség az, hogy rengeteg a rejtőzködő Trump-szavazó. Ennek az egyik nagyon fontos oka az, hogy az úgynevezett „kék fal” államaiban élő munkások tömegesen fordultak el a Demokrata Párttól és álltak át Trumphoz a rozsdaövezetben (Pennsylvania, Michigan, Wisconsin). Az itt élő munkásság sokszor titkolja a preferenciáját, megélhetési és társadalmi okokból. Ez már másodszor okoz jelentős eltérést a mérésekhez képest. Mindemellett persze a szándékos manipuláció sem zárható ki a lehetséges okok közül.

– Joe Biden visszalépését korábban azzal magyarázták, hogy jelöltsége rontotta volna a demokraták esélyeit, ehhez képest Kamala Harris olyan eredményt produkált, amelyet akár a leköszönő elnök is hozhatott volna. Hogy lehetséges ez?

– Biden valószínűleg még ennél is rosszabb eredményeket produkált volna, de csakugyan látszik, hogy Harris sem bizonyult túl jó jelöltnek. A két fő ok, amiért az egyébként a párton belül és a közvéleményben is népszerűtlen politikust választották az, hogy egyrészt így felhasználhatták a Biden–Harris-páros számára összegyűjtött kampányadományokat, másrészt hogy kompromisszumot kellett kötnie a Demokrata Párt egyes hatalmi csoportjainak. Ilyen szerepre pedig kiválóan alkalmas volt a nem túl nagy politikai befolyással bíró Harris.

– A számok fényében mi lehet Kamala Harris sorsa? Neki is van esélye a visszatérésre, vagy véget ért a politikai karrierje?

– A CNN-en és más liberális sajtótermékekben már elkezdődött Harris hibáztatása az eredményekért, mintha a kudarc kizárólag csak az ő felelőssége lenne. A demokrata elitnek így nem kell szembenéznie azzal, hogy az elmúlt négy év kudarcos, hibákkal teli kormányázásban milyen dicstelen szerepet töltött be a demens Joe Biden háta mögé bújva. Számomra úgy tűnik, hogy ő lesz a bűnbak a vereségért, az a pártelit, amely felkarolta a teljesítmény nélkül alelnököt, majd elnökjelöltet csinált belőle, most egyszerűen eldobja, mint egy értéktelenné vált eszközt. Intő példa lehet bármelyik amerikai vagy külföldi pártfogoltjuk számára, hogy ezek az emberek így bánnak a sajátjaikkal.

– Mik lehetnek Donald Trump első intézkedései? Mik lesznek elnökségének legfontosabb prioritásai?

– Fontos kiemelni, hogy jelen állás szerint Trump nem csak több elektort hódított el, de több szavazatot is kapott ellenfelénél. Erre republikánus elnökjelölt utoljára 2004-ben volt képes. Ez pedig azt jelenti, hogy erős felhatalmazást kapott a problémák megoldására a választóktól. Ezek lehetnek akut és strukturális gondok, amelyek más-más hozzáállást igényelnek. A belpolitikai fronton először valószínűleg a gazdasági helyzet javításának lát neki, illetve a határkérdés megoldásának, hiszen Biden évei alatt tízmilliónál is több illegális bevándorló érkezett az USA-ba. Ez pedig önmagában is olyan hatással bírt, hogy növelte az alapvető termékek inflációját, valamint súlyosbította a lakhatási válságot, hiszen a házak építésénél senki sem számolt ezzel a hatalmas többlettel. Mindemellett pedig várhatóan első lépései között lesz az, hogy nekimegy a mélyállam hatalmi struktúráinak, amely egyszer már sikerrel tudta szabotálni elnökségét, 2016-ban, azóta pedig minden eszközzel üldözte. Valószínűleg több ezer fő elbocsátása várható az állami szervektől az elnöksége első napjaiban, hogy elejét vegye egy korábbihoz hasonló árulásnak.

– Mi várható külpolitikájában?

– A külpolitika területén első lépései között lehet a béketeremtés az ukrán háborúban, amelyre már korábban ígéretet tett, saját megfogalmazása szerint huszonnégy óra alatt. Trump korábban úgy fogalmazott, hogy ha ő lett volna az elnök, ki sem tört volna az egész konfliktus, és erőskezű, jó helyzetfelismeréssel bíró vezetőként nem tűnik kétségesnek, hogy megoldja azt. Várhatóan új alapokra helyezi az amerikai kapcsolatokat számos téren, így a NATO-val és az Európai Unióval. Előbbi esetén megkövetelve a tagállamoktól, hogy mind teljesítsék vállalásaikat, és a GDP 2 százalékát védelmi célokra költsék. Az EU-t illetően az Európai Politikai Közösség most csütörtökön Budapesten tartott ülése máris remek lehetőséget kínált a viszony újra értelmezéséhez. Trump várhatóan újraindítja a Kína elleni kereskedelmi háborút, de ezt nem olyan eszközökkel, blokkosodással valósítja meg, mint a demokraták tették. Nem kizárni akarja a riválist a versengésből, hanem legyőzni a versenyben. Ez pedig lehetőséget kínál a gazdaságilag semleges magyar gazdaságpolitika számára, hogy találkozási ponttá tegye az országot.

– Orbán Viktor és Donald Trump viszonya nemcsak szövetségesi, szinte már baráti. Mennyire javulhatnak a magyar–amerikai kapcsolatok Trump győzelme után?

– Orbán Viktor szinte az egyedüli európai vezető, aki kezdettől fogva Trumpra fogadott 2016-ban és idén is, és sosem állt be abba az ideológiavezérelt kórusba, amely őt kárhoztatta. A Politico már most attól retteg, hogy a magyar miniszterelnök lesz az az ember, aki az amerikai elnök legfontosabb európai partnerévé válik. Magyarország számára egyértelműen ez a legjobb kimenetel, hiszen végre visszatérhetnek az amerikai–magyar kapcsolatok arra a fénypontra, ahol 2020-ig álltak. Végre nem az állandóan minket támadó és kioktató, ideológia által vezérelt demokrata Amerikával kell dűlőre jutni, hanem az őszinte, józan ész talaján álló, normális értékrendű republikánussal. Ennek egyik első jele lesz majd az, hogy a mostani, belügyekbe állandóan beavatkozó nagykövet helyett egy olyan amerikai diplomatát kapunk majd, akinek a fő célja a kapcsolatok építése, nem pedig a rombolása lesz. Nem jelenti ez persze azt, hogy nem lesznek súrlódások Washingtonnal, de ott a hozzáállás már nem az lesz, mint az elmúlt években, miszerint Magyarországot büntetni kell.

Kiemelt kép: Donald Trump volt amerikai elnök, republikánus jelölt az amerikai elnökválasztás és kongresszusi választások utáni eredményvárón a floridai West Palm Beachben 2024. november 6-án hajnalban (Fotó: MTI/AP/Evan Vucci)