A billegő államok közül a kulcsállam végül Pennsylvania lett, ahol gyakorlatilag kijelenthető, hogy Donald Trump megnyerte a választást. Elmondható tehát, hogy végül, ha két évvel később is, de utat tört az a „vörös hullám” („Red Wave”), amelyet még korábban, a 2022-es félidős választásokra prognosztizáltak, Donald Trumpot pedig „meggyőző fölénnyel” fogják megválasztani az Egyesült Államok 47. elnökének az elektori kollégiumban. Faragó Csaba kisebb esélyt lát a Trump elnök által a győzelmi beszédében megjelölt 315 elektori szavazat megszerzésére, viszont így is valószínű, hogy jóval 270 felett alakulhat a végeredmény, akár a 280-at is átlépheti.

Még érdemes megvárni az utolsó beérkező szavazatokat is, ezért akár a győzelmi beszédnek is pontosabb lenne az utóélete, viszont

ha jobban kinyílik az olló a jobboldal javára, akkor elmondható, hogy földrengésszerű győzelmet arat Donald Trump az elnökválasztáson.

Ennek lehetősége nem csupán azt jelentené, hogy – Orbán Viktor miniszterelnök szavai szerint – „a nyugati politikatörténet legnagyobb visszatérésének” lehetünk most szemtanúi, de egyúttal olyan felhatalmazással vághat most neki Donald Trump a kormányzásnak, amellyel 2016-ban még nem rendelkezett.

Hosszú út vezetett a mai napig, amelynek feltérképezését érdemes jóval előbbről indítani, mint a hivatalos választási időszak, ezért vissza kell menni az időben a négy évvel ezelőtti választásig. 2020-at követően kezdődött az akkori eredmények és tanulságok értelmezési versenye, a folyamat keddi választási eredményekkel és Donald Trump győzelmi beszédével zárult. Faragó Csaba szerint a jobboldali győzelem kettő fontos feltétel teljesülésének köszönhető.

Az első feltétel a pártpolitikai folyamatok letisztázása, illetve adott annak hiánya és elodázása.

Az amerikai jobboldalon gyakorlatilag a 2020-as választás óta egyértelmű volt, hogy Donald Trump idén szeretné újra megmérettetni magát, számolva azzal a lehetőséggel, hogy nem egymást követő két ciklusban lesz konzervatív vezetése Amerikának. Ezzel szemben a Demokrata Párt számos olyan belső problémával rendelkezett – például Joe Biden látványos szellemi leépülése –, amelyet hol elrejteni, hol az első számú ellenfél, vagyis Donald Trump akadályoztatásával igyekeztek elterelni.  Gondolhatunk például a 2023 tavaszán Trump ellen indított vádeljárásra. Ezek a lépések végül nemhogy nem vezettek eredményre, hanem kifejezetten kontraproduktívak voltak, hiszen nem eredményezett mást, mint felszínen tartotta Donald Trump és a republikánusok narratíváját.

Tehát azzal, hogy el akarták tüntetni, a demokraták nem értek el mást, mint versenyben tartották Trumpot.

A demokraták a helyzetet kerülőutakon, a popkulturális és médiastruktúrákon keresztül influenszerek és színészek, énekesek támogatásának megszerzésével, hirdetések nagy mennyiségben történő feladásával és kiterjedt marketingkampánnyal igyekeztek kozmetikázni. Ez részükről hiba volt, ennek köszönhetően a jobboldal az amerikaiakat jobban érdeklő kérdésekkel foglalkozott és a kampányt is ehhez igazította.

Mindez kevésnek bizonyult, a kései szembenézés pedig Joe Biden júliusi kényszerű visszalépéséhez vezetett. Ezzel gyakorlatilag beárazták a versenyt, a republikánusok pedig jobb pozícióból tudtak nekifutni a választásnak. Ezt mutatja Trump bejelentése arról, hogy többséget szerezhettek a kongresszus alsó- és felsőházában. Mindez ugyanakkor nem valósulhatott volna meg, ha Donald Trump vezetésével az amerikai jobboldal nem hajtott volna végre egy tényleges megújulást.

A pártpolitikai tényezőkön – vagyis a republikánusok stabilitásán és a demokraták válságán – túlmenően volt még egy további fontos tényező, amely történelmi győzelemhez segítette a jobboldalt.

A győzelem második feltétele a jobboldal központi kampányüzenete volt, nevezetesen: Trump helyreállítja az amerikai gazdaságot.

Erre a demokraták csak ideológiai válaszokkal, illetve átideologizált témákkal tudtak válaszolni, amire a középen álló szavazók most nem voltak vevők.

Szóba került a korai és levélszavazás kérdése is, mivel Kamala Harris is levélben adta le szavazatát. Önmagában a levélszavazás aktusa vezető politikus részéről nem befolyásolja a verseny alakulását, ez azért sem fontos, mivel vannak az Államokon belül olyan térségek, ahol nincs lehetőség a személyes vagy a korai szavazásra.

Ebben a kérdésben az időzítés számíthat kulcskérdésnek.

Kamala Harris alig három nappal a választás kitűzött napja előtt szavazott levélben, ezzel szemben George W. Bush akkori leköszönő elnök 2008-ban 2 héttel a választás előtt adta le a levélszavazatát. Faragó Csaba a levélszavazatokra épülő kampány jó gyakorlataként Maryland magyar származású republikánus képviselőjének, Andy Harrisnek az újraválasztását említette példaként arra, hogy a kampány strukturálásával kapcsolatban alátámaszthassa tételmondatát:

mindig az adott helyzethez kell igazítani a kampányt és egyértelműnek kell lenni.

Kamala Harris nem tartott beszédet a választás éjszakáján. Faragó Csaba szerint ez is azt mutatja, hogy a Demokrata Párt „lefagyott”, és gyakorlatilag nem tudja feldolgozni az új helyzetet.

Kiemelt kép: hirado.hu grafika