Jelenleg az Egyesült Államokban körülbelül 4,5 millió muszlim él, ez a lakosságnak körülbelül az 1,3 százalékát jelenti. Sokkal alacsonyabb ez az arány, mint amit a nyugat európai országokban – akár Franciaországban, Belgiumban, vagy Svédországban – mérnek, de a Biden adminisztráció bevándorláspolitikájának köszönhetően gyorsan növekszik – hívta fel a figyelmet Veres Kristóf.
A szakértő két példát említett, ami ebben közrejátszott:
- a közép-amerikai migrációs válságot
- és az afganisztáni kivonulást.
2021-ben, Biden beiktatásának évében nagy tömegben érkeztek bevándorlók az Egyesült Államok déli határára, a kiindulási országok elsősorban a közép-amerikai államok – többek között Honduras vagy Guatemala – voltak, azonban 2023-tól jelentős számban érkeztek az Egyesült Államokba a Közel-Keletről is.
Szintén 2021-ben hajtották végre az amerikai fegyveres erők katasztrofálisan sikerült afganisztáni kivonását. Ennek keretében több mint hetvenötezer afgán állampolgárt menekített ki az Egyesült Államok, és vitte át őket a tengerentúlra. Ők azóta is ott vannak, azonban – hasonlóan, mint Európában – nem minden esetben sikerült beilleszkedniük. Előfordult, hogy nemi erőszak elkövetése miatt helyezték őket vád alá, ugyanakkor pont a származási országuk miatt kértek enyhítést a számukra. Az amerikai politikának az iszlám világhoz való viszonyának megértéséhez az elmúlt nyolc év vonatkozásában
Veres Kristóf szerint két dolgot kell figyelembe venni:
- az egyik tényező Irán tevékenysége a Közel-Keleten,
- a másik pedig az Egyesült Államok saját szerepfelfogásáról alkotott különféle pártpolitikai álláspont.
A közel-keleti háborúban Irán mozgatja a szálakat, a Hamász és a Hezbollah pedig a perzsa állam proxyjaként funkcionálnak. Itt jön képbe a Trump-elnökség által megkötött Ábrahám-egyezmény. A demokraták úgy tekintenek magukra, mint semleges mediátorra a Közel-Keleten, ezért gyakorolnak nyomást Izraelre, hogy tárgyaljon Irán proxyjaival. Ezzel szemben a republikánusok az Egyesült Államok szerepét egy koalíció vezetőjeként látják a Közel-Keleten, hasonlóan a NATO-ban betöltött pozíciójukhoz és európai szerepvállalásukhoz. A szunnita arab államokat – Szaúd-Arábiát vagy az Egyesült Arab Emirátusokat – is a koalíció részének tekintik, az Ábrahám-egyezményt pedig ennek a koalíciónak az elmélyítésének szolgáló eszköznek tekintik.
Szombat hajnalban, október 26-án Izrael rakétatámadást mért Iránra, megtorlásul a perzsa állam által október 1-jén indított támadásért, aminek ürügyéül Haszan Naszrallah Hezbollah-vezér kiiktatása szolgált. Az eszkalálódó közel-keleti helyzetnek a választásokra gyakorolt hatásával kapcsolatban kérdésként merül fel, hova teszik az ikszet az amerikai arabok és muszlimok, ha egyáltalán részt vesznek a választáson. Veres Kristóf az amerikai, elsősorban michigani muszlimok – akik az állam lakosságának 2,4 százalékát jelentik – lehetséges szavazói magatartásával kapcsolatban arról beszélt, hogy
a muszlimok lehetnek a mérleg nyelve a csatatérállamban.
A 2016-os választáson Trump mindössze 11 ezer szavazattal szavazattal nyert.
Veres Kristóf szerint a muszlimok úgy érzik, a Demokrata Párt vezetése bizonyos szempontból elárulta őket: Kamala Harris megnyilvánulásai centrista irányba tolódtak el, kijelentette, hogy Izraelnek joga van az önvédelemre, és Izraelt az Egyesült Államok meg fogja védeni és támogatni fogja, ráadásul Washington légvédelmi alakulatokat telepített Izraelbe.
Ugyanakkor ebből nem következik automatikusan az, hogy a republikánusokra szavaznak majd.
Trumpnak már az is nyereség, hogyha a muszlimok otthon maradnak.
Viszont ha félretesszük Izraelt és a Közel-Keletet, akkor felsejlik egy másik tényező is, amely középtávon akár eltávolíthatja a muzulmánokat a demokratáktól, ez pedig a kultúrharc. A Demokrata Párt kultúrharcos álláspontja ugyanis ellentétben áll konzervatív muszlimok gondolkozásával. Veres Kristóf emlékeztetett, amikor beiktatták Hamtramck muszlim többségű városi tanácsát, első lépésük az volt, hogy leszedték a szivárványos zászlókat a városházáról és a közintézményekről, ami demokrata körökben szentségtöréssel ér fel. Az idei választáson egyelőre az tűnik valószínűnek a szakértő szerint, hogy a michigani muzulmánok inkább otthon maradhatnak. Izrael korlátozott válaszcsapása pedig nem különösebben befolyásolja a muszlimok választási hajlandóságát.
Bár most hétfőn az utolsó hétre fordult rá a korai szavazási időszak, a leadott voksokból még így is nagyon nehéz bármire is következtetni – véli Kiss Rajmund, akivel együtt felidéztük a számokat: eddig több mint 50 millióan szavaztak, ez a korai szavazáson résztvevőknek a 83,5 százaléka, a szerdai állás a következő: Kamala Harris 42 százalékon, Donald Trump 40 százalékon áll, hét csatatérállamból négyben Donald Trump vezet.
Az etnikai kisebbségek választói mozgásával kapcsolatban Kiss Rajmund kiemelte, korábban a spanyol ajkú szavazók szinte száz százalékban demokrata szavazók voltak, ugyanez volt igaz az afroamerikai szavazókra is. Idén ez is változhat, az afroamerikai szavazóknál és a spanyol ajkúak körében soha nem volt még ennyire népszerű republikánus jelölt.
Kiss Rajmund szerint a nyertes stratégia az lehet, ha a kultúrharcos témákat, a gendersemleges mosdókat meghagyják a demokratáknak, miközben a jobboldal a gazdasági kérdésekkel kampányol egy tiszta választási harcban. Az amerikaiakat dühíti, hogy az országot ilyen szinten hatalmába kerítette az ideológiai ellenségeskedés, amelynek a nagyvárosokon és a fővároson kívül látványosan nincs fogadókészsége. „Főleg a gazdasággal foglalkoznék, mert nyugodtan bemehet bárki most a közértbe, 40–50 dollárért nézze meg a kosarát, és gondoljon bele, hogy milyen volt ez a kosár 2020-ban, 2019-ben vagy 2018-ban, amikor Donald Trump volt az elnök.
Vagy kapcsolja be a tévét és nézze meg, hogy mi van a Közel-Keleten. Mi van Oroszországban és Ukrajnában?”
– mondta Kiss Rajmund, aki a külpolitikának a választásra gyakorolt hatásával kapcsolatban elmondta: „Donald Trump zseniálisan mindennap megragadja a lehetőséget, hogy elmondja, százmilliárd dollárok mennek Ukrajnába. (…)
„De olyan hurrikán csapott le Floridára, hogy nem autók tűntek el, hanem házak, és kaptak 759 dollár azonnali segélyt, amire korábban egy észak-karolinai károsult élő adásban azt mondta, kár, hogy nem ukránnak született, akkor több pénzt kapott volna”
– mondta.
Tehát komoly probléma lehet a demokraták számára, ha ezúttal az ő kampányukban borulnak fel az arányok, és a kulturális és külpolitikai kérdések dominálnak a gazdasági és belpolitikai kérdések helyett, mint amilyen a gazdaság vagy a lakhatás és a mentális egészség kérdése.
„Az átlag amerikainak a hitelkártyája mögött 12 millió forint összegnek megfelelő tartozás van, ilyen még soha nem volt.”
A lakosság 54 százaléka nem tud máról holnapra 1000–1500 dollárt előteremteni az Egyesült Államokban” – tette hozzá a szakértő. A világ első számú gazdasági nagyhatalmában a gazdagok gazdagabb lesznek, miközben a középosztály folyamatosan lecsúszik. Kamara Harris folyamatosan ígér, viszont Biden alelnökeként volt három és fél éve a változtatásra. Kérdés, hogy ezért sikerül-e elszámoltatni kevesebb mint másfél hét múlva – zárta elemzését Kiss Rajmund.
Kiemelt kép: hirado.hu grafika