A teljes interjút itt hallgathatja vissza:

– A választás napjától kevesebb, mint két hétre vagyunk, igaz a korai szavazás már számos államban tart, így itt Virginiában is. Mi a véleménye a kampánydinamikáról? Miként fest most? Elnökválasztás, és ne feledjük kongresszusi választás is lesz.

– Nagyon-nagyon szoros a verseny, ha a statisztikát, a számokat nézzük minden közvéleménykutatás, ami a billegő államokból érkeznek mérési hibahatáron belüli különbséget mutatnak. Egy, maximum két százalékpontos ez a különbség a két jelölt között. Ami a pillanatnyi lendületet illeti, ez mindenképpen Donald Trump oldalán van az elmúlt két hétben. Kamala Harris gondokkal szembesült, hiszen a kampányát arra építette eleinte, hogy a lehető legkevesebbet szólal meg a médiában, viszont az a kisebb mértékű előny, amivel a versenybe szállásakor rendelkezett elillant. Ezért az emberei már inkább azt akarták, hogy többet jelenjen meg a médiában. Viszont ez sem vált előnyére, egyszerűen, mert nem rendelkezik az ilyen nyilvános megszólalásokhoz szükséges képességekkel, így kiderült több gyengesége is. Úgy tűnik, hogy ezek a fejlemények is lendületet adtak Trump számára, valamint a korábbi tapasztalatok alapján ő mindig a kampány végén növeli támogatottságát, így volt ez 2016-ban és 2020-ban is. Illetve a felmérésekben minden alkalommal jóval rosszabbul szerepelt, mint a választás napján. A demokrata táboron belül mély szorongás érzékelhető, miközben a Trump-táborban sokkal nagyobb az optimizmus jelenleg.

– Akkor ez a hátra lévő napok szempontjából sok, vagy inkább nagyon rövid már?

– Nos, abszolút értelemben rövid, de kampánymércével mérve, amikor ennyire szoros a verseny, még rengeteg időt takar. Ki tudja mi történhet még a következő napokban. Ahogy említettem, az a benyomás, hogy a Harris-táboron belül komoly aggodalom uralkodik jelzik a sajtóhoz a kampánycsapatából kiszivárgó információk is. Amelyek szerint van vita a kampánystratégiát illetően. Ha megnézi Donald Trump kifejezetten a billegő államokat járja, míg Harris inkább a nagyvárosokba megy el, ahol jelentősebb afroamerikai közösségek vannak, mert aggódnak a fiatal afroamerikai férfi szavazók lemorzsolódása miatt.

– Vajon egyfajta kétségbeesett erőfeszítést látunk, vagy tervezett a demokrata kampány, Kamala Harris kampánycsapata részéről? Sok-sok sztárt von be. Illetve Barack és Michelle Obama szintén ismét beszállt a választási hadjáratba. Előre tervezett, vagy kétség diktálta erőfeszítés?

– Azt gondolom, arra alapozva legalábbis, amit médiajelentésekben látunk, vagy, amit az emberei nem a nyilvánosság előtt nyilatkoznak, hogy inkább kétségbeesésről van szó. Ugyanis azokat a szavazatokat saját maga mögött kellene tudnia, ahogy ezt Biden tette, sőt korábban Barack Obama is. Az a tény pedig, hogy erre a választói csoportra kell koncentrálnia ahelyett, hogy klasszikus, bérből-fizetésből élők által lakott körzeteket keressen fel az elővárosokban és vidéken, azt mutatja, hogy nehézségekbe ütköznek a hagyományos bázisuk szavazatainak begyűjtésével.

– És, ami Donald Trump kampányát illeti, akkor ők most nyugodtabbak lehetnek?  Illetve melyek a kihívások a Trump-kampány számára most?

– Azt gondolom, hogy a Trump-kampány számára a kihívás, hogy fegyelmezettnek kell maradni. Az egyik ok, hogy ilyen szoros választást várhatunk az, hogy Donald Trump jóval fegyelmezettebb volt, mint bármely korábbi választás alkalmával. Kevesebb elszólása van, és kevesebb szokatlan nyilatkozata, valamint sokkal empatikusabbnak bizonyul. És ezért is ennyire szoros a verseny, így, ha ezt a fegyelmezettséget a kampány során tartani tudja a következő időszakban, akkor elég jó formában lesz a választás napján.

– Egy vallásos alapon működő főiskolán vagyunk, Ön itt professzor. Ezért és persze a választás okán is, mit gondol a jelöltek viszonyulásáról a hithez? Kamala Harrisnek volt néhány érdekes pontja az elmúlt napokban. Például kifigurázott néhány keresztény fiatalt, aki részt vett kampánygyűlésén és vallást támogató, Jézus melletti kiállásról szóló mondatokat kiabáltak be. A következő napon aztán, szintén Georgia államban már részt vett egy vasárnapi baptista istentiszteleten, ahol beszédet mondott. Viszont kihagyta a hagyományos és jelentős katolikus jótékonysági vacsorát az Al Smith vacsorát. Másik oldalon Donald Trump korábban nem beszélt sokat a vallásról, de a merényletkísérletek után többször beszélt arról, hogy Isten, a gondviselés keze volt abban, hogy elkerülte a súlyos sebesülést.

–  Úgy gondolom, hogy a Demokrata Párt mostanra egyenesen egyházellenes párttá alakult át, abban az értelemben, ahogy az európai antiklerikális pártokat értjük. Miközben a Republikánus Párt, ha nem is keresztény párt, – mint a múltban Európa kereszténydemokrata pártjai -, de ma politikai otthon az amerikai hívő és gyakorló keresztényeknek. Trump tehát, akkor is, ha személyesen nem vallásos, sokkal nyitottabb a vallásos szavazók felé, olyan személyes tanácsadók veszik körül, akik maguk vallásosak, és megszólítják a protestáns, valamint katolikus szavazókat, és a konzervatív zsidó választókat is. Ami a katolikus szavazókat illeti, a választási magatartásuk általában tükrözi a társadalmi trendeket, tehát nem látjuk azt, hogy a katolikusok inkább egyik vagy másik irányba fordulnának. Ugyanakkor, ami Harris számára veszély ezt a kérdést tekintve az az, hogy még szenátorként komolyan nekiment katolikus bíróknak, a közelmúltban ilyen az Al Smith vacsoráról való távol maradása, valamint, amit említett is, hogy a lekicsinylő megjegyzésekkel illetett keresztényeket választási gyűlésén – ezek oda vezethetnek, hogy eltávolít magától egy kulcsfontosságú választói csoportot. Hiszen vegyük figyelembe, a teljes középnyugaton, Pennsylvania nyugati részén, Michigan és Wisconsin államokban viszonylag magas a katolikus lakosság aránya.

– Mit gondol a választás tétjéről az Egyesült Államok külpolitikáját illetően? Ki kapcsolódhat be jobban globális válságok kezelésébe, globális kihívásokat, biztonságpolitikai kérdéseket tekintve, amelyeket jelenleg is látunk?

– Azt gondolom, hogy egy mítosz az, hogy Trump az Egyesült Államok nemzetközi elszigetelődésére törekedne. Hiszen az, hogy valaki nemzeti alapon gondolkodik nem jelenti azt, hogy az elszigetelődést pártolja. Nyilvánvalóan azért is, mert ez itt az Egyesült Államok, a világ leghatalmasabb hadseregével és legnagyobb gazdaságával. Ilyen módon pedig bármi is történik, mindig érintve leszünk, és részesei leszünk annak, ami a világ többi részén történik. Amivel kapcsolatban Trump sokkal szkeptikusabb az a beavatkozás politikája, a demokráciaexport elképzelése, valamint a liberális kulturális értékek terjesztése a külpolitika révén. Ő az az ember, aki nem hagyja magát irányítani a nemzetbiztonsági területen tevékenykedő szervezetek vezetői által, nem tudják rávenni arra, amit őmaga nem akar megtenni. Nem gondolom, hogy az Egyesült Államok kivonulna az olyan konfliktusok kezelését érintően, mint ami Oroszország és Ukrajna között fennáll, vagy visszavonulna a konfrontációtól Kínával. Amire számítani lehet az az, hogy arra összpontosítana, amit reálisan el lehet érni eredményként ezekben a kérdésekben.

– És a nemzeti szuverenitás elismerését, tiszteletben tartását tekintve mire számít? Ez olyan pont, amiben a két jelölt meglehetősen távol áll egymástól.

– Igen, és azért hiszem ezt, mert Biden próbálta a belpolitikai, valamint nemzetközi konfliktusoknak is azt keretet adni, hogy a tekintélyelvűség és demokrácia közötti harc zajlik. Ezzel az a gond, hogy ennek jegyében arra törekszik, hogy az amerikai demokráciafelfogást olyan módon próbálja más országokba exportálni, ami nem feltétlenül tartja tiszteletben más államok szuverenitását. Akár szövetséges országokat is ide értve, mint például Magyarország. Miközben szerintem Trumpnak sokkal szerényebbek az elképzelései arról, hogy mit lehet és mit kell elérnie az amerikai külpolitikának a más országok szuverenitásába és belpolitikájába való beavatkozás révén.