– A szakma, majd a nagyközönség is találkozhat az új felvidéki magyar dokumentumfilmmel. Hol kerül sor az első „randevúkra”?
– Észak-Komáromban volt a film ősbemutatója. Ez a város azért is kedves a számunkra, mert a film sok jelente forgott itt, például a komáromi Erődrendszerben vagy a Nagyléli-szigeten, amely egy több száz éve érintetlen természetvédelmi terület Komárom mellett. A Duna túlpartján a Monostori erődben forgattuk a börtönjeleneteket. A tornaljai ősbemutató október 3-án lesz, (a beszélgetést még ez előtt rögzítettük – a szerk.) ettől a naptól kezdve vetítették a filmet a szlovákiai mozikban.
– Milyen visszajelzéseket kaptak, sikeres volt a film bemutatója?
– Már az is egy siker, hogy ez a film meg tudott születni. Nagyon hosszú ideig, négy éven keresztül készült. Sok problémával kellett szembenéznünk, de volt társadalmi megrendelés arra, hogy ez a film elkészüljön. Ahhoz, hogy a gyártást véghez tudjuk vinni, a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásán túl közösségi finanszírozásra is támaszkodtunk. Magánszemélyek, vállalkozók is beszállhattak a film költségvetésébe, s ezt meg is tették. Tehát egy olyan filmről beszélünk, amelyre volt igény és „társadalmi megrendelés”. Szerintem azt, hogy van érdeklődés iránta, mutatja a mozivetítésinknek a száma is.
Jelenet a Hancsovszky című filmből (Forrás: hirado.hu)– Merrefelé vetítik a filmet?
– A film mintegy 15 helyszínen kerül moziba, 5.1-es hanggal, olyan szlovák nyelvterületeken is, ahol csak nagyon kevés magyar él. Megtekinthető lesz Eperjesben, Nagyszombaton és Pozsonyban is, próbálunk tehát minden irányban nyitni, és behozni ezt az elfeledett korszakot a köztudatba.
A stáb (kameracsapat) tagjai a komáromi díszbemutatón: Linn Patrik operatőr, Bódog Krisztián és Hirling Imre kameraasszisztensek, Laczkó Sándor filmrendező, Faragó Péter kamerasszisztens. (Forrás: hirado.hu)– Milyen nehézségekbe ütköztek a forgatás során?
– Meg kell különböztetni a produceri és a „kreatív” akadályokat, melyeket rendezőként éltem meg. Nagyon sok helyről éreztem azt, hogy nem szeretnék, ha ez a film elkészülne, mert megosztó témáról szól, ám aki elolvasta a forgatókönyvet, az nyugodt szívvel mellé tudott állni. Azt hiszem, ez is egy sikere a filmnek, fel tudtunk sorakoztatni mindenkit a közös ügy mögé, függetlenül a véleményétől vagy a politikai álláspontjától. Sikerült egy olyan produkciót létrehoznunk, amely nem szétválaszt, hanem összeköt minket.
– Ki volt Hancsovszky Béla?
– Egy 19 éves fiatalember, aki fel akarja hívni a világ figyelmét arra, hogy mi történik Tornalján. A történet 1945-ben játszódik, miután a front végigvonul Csehszlovákián, s miután Magyarország elveszíti felvidéki területeit, és az új csehszlovák közigazgatás olyan retorziós intézkedéseket tesz, amelyek nagyon mélyen érintik az itt élő magyar embereket.
Jelenet a Hancsovszky című filmből (Forrás: hirado.hu)– Milyen intézkedésekről volt szó?
– Sajtócenzúra van, elszedik az emberek rádióit, megtiltják, hogy magyarul beszéljenek az utcán. Elkezdik a magyar iskolák bezárását, s ez fokozódik egészen a kassai kormányprogramig, ahol kimondja a csehszlovák kormány, illetve Benes elnök a magyarok kollektív bűnösségének vádját. Történetünk főhőse egy 19 éves tornaljai fiú, aki egy kézigránátot vág be a helyi nemzetbiztonság, a csendőrség ablakán, és felrobbantja azt. Nemcsak ezt a történetet vizsgálja ez a film, hanem mélyebb kérdéseket is próbálunk feszegetni, így a szabadság kérdését. Hogy meddig lehet elmenni, s hogy az erőszak minden helyzetben ugyanazt jelenti-e. Próbálunk rámutatni arra, hogy nem minden fekete-fehér, és hogy nem lehet ítélkezni a tények teljes ismerete nélkül.
– Mintha ő lett volna a magyar Pillangó, Hancsovszky mindig, minden fogságából megszökött. Vajon hogy sikerült ezt megtennie?
– A három szökésből egyet mi is vászonra vittünk. Az biztos, hogy nem egy hétköznapi ember volt, bizonyára volt sütnivalója: korábban a miskolci líceum diákjaként folyékonyan beszélt szlovákul és franciául is, ez előre jelzi, milyen képességű emberről beszélünk. Meg tudott szökni a rimaszombati börtönből, sőt testvére, István a magyarországi fogdájába álkulcsot csempész, így ott sem tartózkodott hosszú ideig. Ha mindez nem lenne elég, a szovjet NKVD is letartóztatta, de a hatóságok eljárási hibára hivatkozva szabadon engedték egy hónap után.
– Hancsovszky ügye fölveti azt a dilemmát is, hogy hol van a terrorcselekmény és a szabadságharc határa, ami napjaink nemzetközi konfliktusai kapcsán is gyakran megfogalmazódik.
– Amikor elkezdtük írni a forgatókönyvet, még az orosz–ukrán katonai konfliktus sem létezett. Érdekes volt, ahogy egyre inkább aktualitást nyertek azok a kérdések, amelyeket feszegettünk. Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, súlyosabban hatottak a forgatókönyv oldalai. Nem az a célunk, hogy kategorikus válaszokat adjunk minden kérdésre, inkább az, hogy szembeállítsuk magunkat velük. S hogy próbáljunk meg egyrészt egyénként, másrészt közösségként is választ keresni.
A Hancsovszky című film forgatásán. Oszlík Péter filmszínész (b) és Laczkó Sándor filmrendező– Miért nehéz a válasz? Az elnyomás teremtette helyzet végül is egyértelmű.
– Mint már mondtam, nem minden fekete-fehér. A történelmet fontos a maga kontextusában, nem pedig a mai szemüvegünkön keresztül értelmezni. Azt hiszem, hogy mindenki valami mást fog elvinni ebből a történetből még akkor is, ha vannak univerzális értékei is: ne teremtsünk olyan helyzet, amelyben ez a történet megismétlődhet, és hogy a történelmet mi, egyének írjuk. Ettől függetlenül azt hiszem, mindenkinél más csengőt fognak lenyomni ezek a kérdések.
Kiemelt kép: Laczkó Sándor szlovákiai magyar filmrendező (j) a film főszereplőivel, Hégli Bencével és Gál Réka Ágotával (Forrás: hirado.hu)