– Vuhledar elfoglalása és számos kisebb település bevétele után elmondható-e, hogy összeomlott a donyecki front?

– Az összeomlás szót nagyon elinflálták az ukrán háborúban. Összeomlásról tehát nincs szó – ám arról már beszélhetünk, hogy az ukrán haderő sorra veszít el olyan pozíciókat, amelyek rendkívül jól védhetők – és Vuhledar ilyen. Magaslaton van, vasbeton épületekkel, a terep innen belátható. Az ellenálló képesség tehát ebben a térségben meggyengült.

– Miért?

– Részben azért, mert Kurszkba vezényelték át a legjobb alakulatok egy részét. Arról beszélhetünk tehát, hogy az orosz előrenyomulás a szokásosnál gyorsabb, és 10-20 ezres lakosságú településeket foglalnak el. Így például Ukrajnszk jelentősebb volt, éppúgy mint a 14 ezres Vuhledar. S most már nem hónapok, hanem hetek alatt vesznek be egy-egy ilyen települést.

– Zelenszkij ukrán elnök mindeközben újabb fegyvereket próbál „begyűjteni” nyugati partnereitől , miközben azzal fenyegetőzik, hogy ellenfelei Oroszországban egyetlen ponton sem érezhetik magukat biztonságban. Mennyiben tűnik életszerűnek ez a fenyegetés?

– Az nem reális, hogy Oroszország teljes területét be tudnák lőni akár ezekkel a nyugati eszközökkel is. Ahhoz interkontinentális rakéták kellenének. Azok nélkül nemhogy az orosz Távol-Keletet, de még csak Szibériát sem tudja elérni. Más kérdés, hogy ha minden, a kezében levő amerikai, brit és francia eszközt korlátlanul felhasználhatna, az további kellemetlenségeket okozna Moszkvának. Már olyan régóta zajlik ez a vita arról, hogy milyen mélységben használhatja fel Ukrajna a fegyvereit, hogy minden olyan célpontot, amelynek eltalálása az oroszok számára kellemetlen volna, vagy megerősítettek, vagy elvitték onnan a vadászgépeket, illetve -bombázókat. Nem lenne meg tehát a meglepetés ereje, amivel eddig Ukrajna nagyon nagy veszteségeket tudott okozni. Ha ezeket a képességeket mégis növelni tudná Kijev, annak a politikai oldala a fontosabb: leginkább a Nyugatot húzná be még jobban a háborúba.

Demkó Attila Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

– Miért törekszik ennyire Kijev partnerei bevonására?

– Ukrajnának két reménye lehet még: vagy az, hogy Oroszország valamiért „megbukik” valamilyen belső okból, másrészt az, ha a Nyugatot teljesen belevonják ebbe a konfliktusba. Ezzel a harmadik világháborút is kockáztatnák. Csakhogy ez rendkívül kockázatos lenne, hiszen a harmadik világháborúnak a legnagyobb valószínűség szerint nem lenne nyertese.

– Új szereplőként jelenik meg a konfliktusban Románia, amely Moszkva állítása szerint orosz drónokat vett tűz alá.

– Az orosz vád szerint nem román terület fölött lőtték le Bukarest harci gépei az orosz drónokat, így közvetlenül beavatkoztak a konfliktusba. Ha ez így történt, az eszkaláció, ám ha román terület fölött lőttek le drónokat, vagy pedig olyanokat semmisítettek meg, amelyek ország területe felé tartottak, az önvédelem. Egyelőre csak orosz források vannak a történtekről, s azok nem a legmegbízhatóbbak. Román részről jóval óvatosabban kezelték az orosz–ukrán kérdést, mint Lengyelország vagy a balti államok, tehát meglepő volna, ha Bukarest hirtelen ilyen agresszíven lépne fel.

– Várható-e, hogy az idő elteltével s az egyre csekélyebb eredmények miatt valamilyen szemléletváltás áll be a nyugati támogatásokat illetően?

– Bizonyos, hogy a Nyugat támogatása már nem tud ugyanaz lenni, mint egy-két évvel ezelőtt: elsősorban az európaiak nem tudnak ugyanannyit adni. A britek bejelentették, hogy már a saját védelmüket fenyegetné a további adományozás, és sok egyéb ország is úgy véli, hogy hadrafoghatóságát tenné kockára a további fegyverszállítás. Tehát nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy mit akar adni a Nyugat, hanem arról is, hogy mit tud adni. Az európaiak készletei kezdenek kiürülni, míg az Egyesült Államoknak Izraelt is támogatnia kell, hiszen az izraeli hadsereg nagymértékben rászorul az amerikai segélyekre, s adott esetben számolniuk kell egy „Tajvan-közeli” forgatókönyvvel is… Washington tehát nem tud és nem is akar odaadni mindent Ukrajnának, ami egyébként megvan az amerikai raktárakban.

– Úgy tűnik tehát, nem csak a frontvonalakon gyengültek meg Kijev pozíciói.

– Ukrajna, miközben a frontvonalakon gyengül, visszaszorul, és gyengül a nyugati támogatása is. Ez a két tényező persze összefügg, bár a frontokon való visszaszorulásában része van a katonai hibáknak is.