– Öt évvel ezelőtt, amikor az Ausztriában eddig kormányzó néppárti–zöld koalíció megalakult, Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy ez egy Európában egyedülálló kísérlet, és kíváncsian várja, hová vezet majd. Mondhatjuk, hogy a kísérlet kudarcot vallott?
– Meglátásom szerint igen. 2019-ben alakult meg az Osztrák Néppárt (ÖVP) és a Zöldek koalíciója, akkor ez egy teljesen új dolog volt. Németországban is csak évekkel később jött létre az SPD, az FDP és a Zöldek hármas együttműködése, az úgynevezett „jelzőlámpa-koalíció”. Abban a tekintetben igaza volt Orbán Viktornak, hogy akkoriban egy izgalmas kísérletnek tűnt, hogy a Zöldek (Die Grüne) – amely párt korábban ellenzékből politizálva egy szűkebb réteget képviselt – 2019 és 2021 között felemelkedő pályán volt, egyébként számos más nyugat-európai államban is. Akkor úgy tűnt, hogy a zöldek évei következnek az európai politikában. Ma már látszik, hogy ez egy rövid életű korszak volt úgy Németország, mint Ausztria tekintetében, hiszen a zöldpártok támogatottsága mostanra megfeleződött. Amíg néhány évvel ezelőtt 18–20 százalékos támogatottságról beszélhettünk esetükben, ma már csak 9–10 százalékot mutat a mérleg. Ez azt jelzi, hogy bár – jellemzően a nagyvárosi, középosztálybeli fiatal értelmiség köreiben – van egy választói magja ezen pártoknak, a tágabb szavazóbázisuk elpárolgott.
Az ausztriai parlamenti választás nem hivatalos végeredménye 2024. szeptember 29-én (Forrás: X/Kleine Zeitung)– Mi az oka ennek?
– Részben a kormánypártként mutatott tevékenységük, részben pedig az, hogy bekopogtatott az ajtón a realitás. Látszik, hogy a nyugati-európai zöldpártok által kínált megoldások sok esetben nem jelentenek megoldást a valódi problémákra, és a legfontosabb, hogy ezt a választók is látják.
– Az Osztrák Szabadságpárt eddig nem látott mértékben 29 százalékosra növelte támogatottságát. Megtörténhet, hogy a Herbert Kickl vezette formáció mégis ellenzékben marad?
– Az osztrák parlamenti pártok már korábban határozottan jelezték, hogy nem kívánnak együttműködni a Szabadságpárttal, és különösen Herbert Kickl pártelnökkel. Nagy kérdés azonban, hogy az eddig többségben kormányzó Osztrák Néppárt esetleg akarna-e egy nem Kickl által vezetett kormány részese lenni, illetve, hogy a harmadik legtöbb szavazatot szerzett SPÖ (Osztrák Szociáldemokrata Párt – a szerk.) belemenne-e egy ilyen alkuba.
Az FPÖ, bár 29,2 százalékkal kiemelkedően jó eredményt ért el vasárnap, de önmagában nem képes kormányt alakítani. A parlament alsóházában 92 képviselői helyre van szükség ahhoz, hogy egy pártnak többsége legyen, a Szabadságpárt pedig jelenleg 93 mandátummal rendelkezik. Ilyen szoros helyzetben elég egy-két politikus megingása, és máris oda a többség. Ezért is tartom valószínűnek, hogy két vagy három másik párt – a néppárt, az SPÖ és talán a liberális Neos – fog összeállni nagykoalíciót alkotva, a Szabadságpárt pedig ellenzékben marad. Ausztria történetében egyébként ez lenne az első alkalom, hogy három párt alkotna nagykoalíciót.
– Miért gondolja, hogy Kickl nem akar kormányt alakítani?
– Herbert Kickl volt az, aki a 2019-es úgynevezett Ibiza-botrány után bekövetkezett mélypontról újraépítette a pártot, és 5–7 százalékról közel 30 százalékra feltornászta a támogatottságát. Az ő személyiségét, határozott kiállását ismerve nem valószínű, hogy egy ilyen győzelmi helyzetben azt fogja mondani, hogy inkább hátralép és megalkuszik, csak azért, hogy az FPÖ kormányt alakíthasson. Különösen annak fényében, hogy azok a biztonságpolitikai kihívások, a migrációs és egyéb problémák, amelyek miatt a párt most ilyen jól szerepelt, a jövőben is jelen lesznek. Mindezek alapján az FPÖ-nek van még növekedési potenciálja.
– Szeptember elején egy gépfegyveres támadót ártalmatlanítottak a bajor rendőrök Münchenben, akiről kiderült, hogy Salzburgban született, ott radikalizálódott. Néhány nappal korábban az osztrák titkosszolgálatok riasztására lemondták Taylor Swift bécsi koncertjét egy tervezett iszlamista támadás miatt. Ezeknek az eseményeknek milyen hatásuk lehetett az eredményre?
– Az egész kérdéskör úgy bűzlik, ahogy van. Ez alatt értem az uniós menedékkérelmi rendszert, a vontatott ütemű kiutasításokat, az integráció kérdését általában. Sokakat felháborított, hogy egy elutasított menedékkérő milyen könnyen ki tudta játszani a német biztonsági rendszert. Az osztrákok pedig joggal tartanak attól, hogy bármi történik Németországban, az ezer sebből vérző ellenőrzési rendszer továbbra is gyenge lesz Ausztriában. Számos, kétes migrációs hátterű személy ugyanis Ausztrián keresztül érkezik Németországba, hiába is állították vissza évekkel ezelőtt a határellenőrzést. Az integráció németországi kudarca pedig kisebb mértékben, de lenyomata az osztrák helyzetnek. Egyre több az olyan bűncselekmény, melyeket migrációs hátterű személyek követnek el, és egyre égetőbb a radikális iszlamizmus terjedésének kérdése. Elég a pár héttel ezelőtti eseményekre gondolni, amikor néhány, már Ausztriában radikalizálódott iszlamista fiatal megpróbált merényletet elkövetni Taylor Swift amerikai énekesnő bécsi koncertjén. A hatóságok is elismerték, hogy ha bekövetkezett volna az iszlamista támadás, annak rengeteg áldozata lehetett volna.
Kapcsolódó tartalom
– Kissé sarkítva, mondhatjuk azt, hogy Taylor Swift okozott földrengésszerű politikai változásokat Ausztriában?
– Ez meglehetősen sarkos megfogalmazás, de végül is igen. Ausztriában már korábban is voltak terrorcselekmények, 2020 novemberében Bécsben több embert meggyilkolt egy fegyveres ámokfutó a nyílt utcán. Az osztrákok már megtapasztalták, milyen egy tényleges iszlamista támadás, ezért ott egy meghiúsult terrorcselekménynek nagyobb súlya van, mint Magyarországon vagy a régió más országaiban. Az emberek már az utcán is szembesülnek a mindennapi problémákkal. A demográfiai statisztikák szerint az osztrák nagyvárosokban már minden harmadik, ötödik ott élő személy nem osztrák állampolgár vagy nem Ausztriában született. Ez önmagában még nem feltétlenül jelentene problémát, de amikor ez a sorminta a bűnügyi statisztikákban is megjelenik – különösen az erőszakos bűncselekmények tekintetében –, akkor azért az osztrák választók össze tudják párosítani a jelenségeket.
– A szabadságpárt mellett a liberális Neos az idei választások másik nyertese. Az osztrák liberális párt azt a protest irányvonalat képviseli, amit a német újbaloldali BSW? Bárkire szavazok, csak a kormányon lévőkre nem?
– Ausztriában azért ez másképpen működik. Igaz, hogy a Neos közel 9 százalékkal mintegy tízéves fennállása legjobb választási eredményét érte el, de csak minimális mértékben tudta növelni a választói bázisát. Ez azt mutatja, hogy Ausztriában van igény egy tudatos, gazdaságorientált, sok szempontból liberális, de összességében inkább reálpolitikát folytató pártra. Igaz, hogy a Zöldektől elpártolt szavazók egy része a Neoshoz ment át, de ettől még nem nevezném őket protestpártnak.
Kiemelt kép: Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke ünnepel a párt eredményváró eseményén Bécsben 2024. szeptember 29-én, miután megnyerték az osztrák parlamenti választásokat (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)