– Sajtóhírek szerint Izrael szárazföldi csapatokat küldhet Libanonba. Mindeközben az izraeli védelmi miniszter arról beszélt, hogy hamarosan a háború új szakasza kezdődhet. Milyen célja lehet Izraelnek azzal, ha szárazföldi erőket is bevet Libanonban? Mennyire eszkalálhatja ez a lépés az amúgy is forrongó közel-keleti helyzetet?

– Valószínűleg az izraeli hadvezetés és Netanjahu miniszterelnök (és erről már írtak a nemzetközi sajtóban) felült arra a győzelmi hullámra, amelyet a különféle politikai gyilkosságok, kiiktatások jelentenek – ezek nemrég történtek. A szárazföldi háború nagyon kockázatos, amikor Izrael, illetve a hadserege 1982 és 2000 között Libanonban volt, izraeli áldozatok is voltak – hasonló körülmények között kellett harcolni mint Gázában (bár a gázai településszerkezet még sűrűbb). Ezért ez a lépés a zsidó állam számára is kockázatokat jelent, ugyanakkor a Herzbollahot sem lehet csak a levegőből legyőzni. Természetesen ez eszkalációt jelent, a síita terrorszervezetnek és Iránnak is jócskán vannak tartalékai. Talán az amerikai elnökválasztás eredménye (bármi is legyen a végeredmény) enyhíti a helyzetet, ha addig nem enyhülne magától.

– Válhat Libanon egy úgynevezett második Gázai övezetté?

– Azt nem hiszem, mert teljesen más, mint a Gázai övezet. A Gázai övezet esetében körülzárt területről van szó. Egyiptom és Izrael fallal zárja körül, nincs hova menni. Libanon azért nem ennyire elzárt, ott van a határos Szíria, és Törökország sincsen messze. Nem válhat ilyenné, és Izraelnek nem is célja Libanon elfoglalása.

– Szintén mai hír, hogy Izrael légicsapást mért Libanonra, amelyben meghalt a Hamász libanoni vezetője, valamint a családja. Szombaton hasonló légitámadás áldozata lett a Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah. Milyen jelentőséggel bír ezeknek a vezetőknek a megölése Izrael számára?

– Izrael most tiszta helyzetet akar teremteni. Megindult egy támadó hadművelet, nagyon sok színtéren. Naszrallah sejk, illetve most a Hamász libanoni főnökének meggyilkolása vagy kiiktatása is ebbe a sorba illeszkedik. Nemcsak egyszerűen egy támadásról van szó, hanem arról, hogy új helyzetet akarnak teremteni  a Közel-Keleten, ahol Izrael erősíti a pozícióit, és Iránét pedig gyengíti. Hosszabb távra terveznek, Naszrallah meggyilkolása pedig egy szimbolikus lépés volt.

Novák Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont tudományos főmunkatársa

– Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint a megölése megváltoztathatja az erőegyensúlyt a Közel-Keleten.

– Igen, a Reuters jelentette például, hogy az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah már biztos és ismeretlen, de védett helyre költözött Iránban. Valamint már kerülik a mobiltelefonok és egyéb kommunikációs eszközök használatát a Forradalmi Gárda tagjainál – a csipogók és walkie-talkie-k libanoni felrobbantása óta Netanjahu az ENSZ-ben azt ígérte, hogy Izrael hosszú karja Iránba is elér, vagyis oda, ahol Izraelre nézve veszélyt érzékel. Ettől függetlenül azért nem kell lebecsülni a Hezbollahot, egy sokkal erősebb szervezet annál, rengeteg különféle hatótávolsággal rendelkező rakétákkal, amelyekkel el tudja érni Izrael egész területét, ami egyébként nem nagy dolog, mert egy kis országról van szó, ahol stratégiai hátország nem létezik.

– Mi motiválja az izraeli lépéseket?

– Sok szempont motiválja, ezekhez hozzátartozik, hogy a Hezbollah gyakorlatilag a gázai háború kitörése óta támadja különféle intenzitással Észak-Izraelt. Nagyon sok embert evakuáltak, illetve a régióban nagy az instabilitás. És ide tartozik az izraeli belpolitika is, hiszen Netanjahu népszerűsége a tavaly október 7-i Hamász-támadás után csökkent. Érthető módon mindig a miniszterelnök viszi a politikai felelősséget. Továbbá csökkent a hadseregbe és a biztonsági szolgálatokba vetett bizalom is, ezek a lépések pedig alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a bizalmat, és a Közel-Keleten újfajta tekintélyt kölcsönözzenek az izraeli államnak. Hozzátéve, hogy humanisztikus szempontból nem szép látvány, ami történik.

– Sok vezetőt gyilkolt meg az izraeli hadsereg a konfliktus kirobbanása óta. Izrael katonai stratégiája volna, hogy likvidálja a militáns vezetőket?

– Ezt régóta csinálja. A Hezbollah korábbi vezetőjét, Abbász al-Muszavit 1992-ben szintén meggyilkolta, és jött most Haszan Naszrallah. Izrael csomó Hezbollah-vezetőt kiiktatott, például azt is, aki a dróntámadásokért volt felelős. És akkor ott van a nemrég történt úgynevezett csipogós támadás, amely alkalmas volt arra, hogy a Hezbollahba vetett társadalmi bizalmat csökkentse, hiszen behatoltak az információs rendszerébe. Ráadásul úgy, hogy Naszrallah még tavasszal figyelmeztette a Hezbollah vezetőit és tisztjeit, hogy – félve az izraeli behatolástól – ne használjanak mobiltelefonokat.

– Milyen hatása lehet ennek az eseménynek a Hamászra?

– A Hamászt most legyőzték, a területet Izrael ellenőrzi. Ugyanakkor a  túsztárgyalások megakadtak, és a Hamász kezén még mindig vannak élő és holt izraeliek, akiket tavaly október 7-én raboltak el. De a konfliktust tekintve Izrael győzelemközeli helyzetet ért el, bár azt is meg kell említeni, hogy nagyon sok izraeli katona halt meg a művelet során. Persze nagyon sok gázai civil is meghalt a harcokban.

– Már a hónap elején gázai tűzszünetről beszélt Joe Biden elnök. Amerika, Franciaország és sokan mások tűzszünetet szorgalmaznak azóta Libanonban is. A vezetők egy regionális háború kirobbanása miatt aggódnak a Közel-Keleten. Mikor beszélhetünk már regionális háborúról, és milyen messze vagyunk attól, hogy erről beszéljünk a Közel-Keleten?

– Háborúról már beszélhetünk, az izraeli sajtó is a harmadik libanoni háborúnak hívja azt, ami most folyik. Libanon teljes területére kiterjedt, csak aszimmetrikus a helyzet, mert a Hamász is le van gyengülve, de a Hezbollah és Irán sincs olyan jó állapotban, hogy visszatámadjon, de azért lehetnek különféle erősségű reakciók. Nem egy megnyugtató helyzet, ami most kialakult. Az amerikai politika korábban kontrollálta ezt a térséget, de úgy tűnik, hogy ez eltűnni látszik. Az elnökválasztás időpontjáig biztosan. Irán eddig mindig a proxyjain keresztül támadott, soha nem közvetlenül, most áprilisban pedig már nem a szövetségesei, hanem ő maga irányított drónokat és rakétákat Izraelre. Összegezve több határátlépés van ebben a közel-keleti konfliktusban, Izrael, úgy tűnik, hogy le akarja rendezni a helyzetét egy hosszabb időre, hogy az ellenségeit legyengítse. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy sikeresen, hiszen több valódi és szimbolikus komoly győzelmet is aratott az ellenségein. Ugyanakkor még nem vagyunk az út végén, a régiós stabilitástól pedig messze kerültünk.

Kimelt kép: Izraeli harckocsik egy észak-izraeli gyülekezési ponton 2024. szeptember 30-án, amikor az izraeli hadsereg folytatja libanoni szélsőséges szervezetek elleni támadásokat (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi).