– Nem sokkal beszélgetésünk előtt jött a hír, hogy az izraeli hadsereg két tartalékos gépesített lövészdandárt vezényelt a libanoni határhoz. Ez és a Hezbollah állásai elleni rakétatámadások intenzitása felveti a kérdést: újabb háborúról beszélhetünk?
– Nemzetközi jogi szempontból nem egyszerű a válasz, ugyanis a Hezbollah nem állam. Elvileg háborút két állam vív egymással, viszont a konfliktus intenzitása miatt és azt a tényt is figyelembe véve, hogy az izraeli bombázásokban már százak, sőt egyes források szerint eddig közel ezren haltak meg Libanonban, ez háborúnak tekinthető. Függetlenül attól, hogy a szárazföldi hadműveletek még nem indultak meg.
– Vajon képes-e az izraeli hadsereg megsemmisíteni a Hamász Bekaa-völgyi rakétakészleteit, tud-e olyan veszteségeket okozni, ami döntő csapást jelenthet?
– Veszteségeket mindenképpen tudnak okozni, ám tudni kell azt is, hogy a Hezbollah sem ma kezdte az Izrael elleni háborút. Rakétakészletei, melynek mennyiségét százezer körülire becsülik – nyilván ebben a vállról indítható rakétáktól a ballisztikus rakétáig minden benne van, ám egész biztos, hogy ezt a teljes arzenált Izrael nem tudja megsemmisíteni. Jelentősen csökkenthetik a rakéták számát: nyilván alapos felderítési információk alapján, már eddig is több föld alatti rakétatárolót, bunkert is sikerült lerombolni, s bizonyára újabb ilyen célpontokat is azonosítanak majd, s azokra is csapást mérnek. Ám a Hezbollah, amely 1982-es létrejötte óta azt az Izraelt tekinti a fő ellenségének, amely mindig is óriási ember-, eszköz és technológiai fölényben volt vele szemben, már megtanult az elsöprő izraeli túlerővel szemben védekezni.
Izraeli légicsapás a Hiam-völgyben, a dél-libanoni Mardzsajunból nézve 2024. szeptember 24-én. Libanoni források szerint az előző napokban 558 ember vesztette életét a Dél-Libanon elleni izraeli légitámadásokban (Fotó: MTI/EPA)– Milyen stratégiát jelent ez a rakéták esetében?
– Valószínűleg több száz vagy akár több ezer raktárban vannak szétszórva ezek a rakétakészletek. Ráadásul a Bekaa-völgy túloldalán az a Szíria van, és az az Aszad-család, amelynek a túlélése nem kis részben azon múlott, hogy a Hezbollah a szíriai háború legválságosabb időszakában – valószínűleg iráni sugallatra – több ezer katonával, (vagy terroristával, nézőpont kérdése), támogatta Aszadékat. Szíria síita milíciái által ellenőrzött területek összeérnek az iraki síita milíciák uralta területekkel, tehát máris Iránban vagyunk… Lényegében folyamatosan megoldható tehát a Hezbollah fegyverutánpótlása, és ezeken a csatornákon át valószínűleg most is érkeznek különféle szállítmányok. Nyilván Izrael megpróbálja ezeket még menet közben megsemmisíteni, de valamennyi biztos megérkezik Libanonba. Arra számítani tehát, hogy a zsidó állam csak a levegőből képes legyen szétzúzni a Hezbollah katonai szárnyát és megsemmisíteni annak rakétakészletét, irreális. Izrael jelentősen tudja csökkenteni a fenyegetés mértékét, de nem tudja felszámolni a Hezbollah által jelentett fenyegetést.
Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)– Éppen a Hezbollah jelentette ki nemrég: addig folytatják csapásaikat, amíg nem köt Izrael a Hamásszal tűzszünetet. Mennyiben hathat a libanoni katonai akció a gázai műveletekre?
– A gázai konfliktust Izrael katonailag már megnyerte. Szinte az övezet teljes egészét ellenőrzik. Csakhogy ott él mintegy 2-2,2 millió polgári lakos, s ezek között rejtőzik tíz-egynéhány ezer Hamász-harcos. Ők egyébként békés civilnek tűnnek, terroristává akkor válnak, amikor előveszik a rejtekhelyről a fegyvert – vagy még azt sem, hiszen például logisztikai támogatást szolgáltatnak a szervezet számára. Beleolvadnak tehát a lakosságba. Politikailag tehát nagyon nehéz megnyernie Izraelnek a gázai háborút. Gázában elvileg már „csak” az volna hátra, hogy megtalálják a szervezet jelenlegi vezetőjét, Jahja esz-Szinvárt, ugyanis ő volt az értelmi szerzője és parancsnoka a tavaly október 7-i támadásnak. Ezért Szinvár sokkal inkább felelőssé tehető, mint Iszmail Haníje, a Hamász közelmúltban meggyilkolt vezetője, hiszen ő már nagyon régóta emigrációban élt. Nyilván vannak párhuzamok a két konfliktus között, hiszen a Hezbollah tavaly október 8-án, egy nappal a Hamász október 7-i támadását követően kezdte rakétákkal támadni Izraelt. Vélhetően mindkét támadást Irán „rendelte meg”, Teherán javasolhatta az október 7-i akciót a Hamásznak, és utána a Hezbollahnak is a támadás megindítását.
– Szívesen engedelmeskedtek.
– A Hezbollah vezetése eleve gyűlöli Izraelt és a zsidó államot. Vegyük figyelembe, hogy a Hezbollah vezetője, Hasszán Naszrallah elsőszülött fia 1997-ben egy izraeli rajtaütésben halt meg, és az izraeliek még a holttestet is elvitték (izraeli kommandósok földi maradványaira akarták elcserélni a holttestet), amit csak 2004-ben kapott vissza a család egy fogolycsere keretében. Tehát nem nagyon kellett a támadások megindítására biztatni.
Lebanon today. pic.twitter.com/L8OnOfl0vL
— TIMES OF GAZA (@Timesofgaza) September 23, 2024
– Egy gázai békemegállapodás hatással lehetne a libanoni konfliktusra?
– Nyilván, ha lenne Gázában egy tűzszünet, vagy körvonalazódna valamilyen megállapodás, aminek sajnos most az esélyét sem látjuk, akkor vélhetőleg a Hezbollah is abbahagyná a rakétatámadásokat. Sőt, nem kizárt, hogy a jemeni húszik, részben szintén Irán által felszerelt, kiképzett és finanszírozott erői is abbahagynák a Vörös-tenger déli részén, a Bab el-Mandeb-szoros, a „Könnyek kapuja” térségében zajló, nemzetközi hajóforgalom elleni rakétatámadásokat. Ezek ugyanis, ahogy Irán nevezi, az ellenállás tengelyének akciói. Többnyire Teherán által kiképzett erőkről beszélhetünk, melyeknek hadműveleteire Iránnak, mondjuk úgy, komoly ráhatása van.
– Mi okból mérsékelné aktivitásukat egy ilyen megállapodás?
– Mind a Hezbollah, mind a húszik arra hivatkozva követik el a támadásaikat, hogy palesztin testvéreiknek nyújtanak segítséget. S azt is állítják: így próbálnak nyomást gyakorolni a nemzetközi közösségre, hogy tegyenek valamit a palesztin ügyben. Nyilván Izraelt mindez nem hatja meg, mivel – mint minden modern állam – a saját biztonságát igyekszik garantálni. Az azért nem normális dolog, hogy egy szomszédos ország területéről egy ott lényegében autonóm tartományt üzemeltető terrorista szervezet, katonai milícia, politikai párt – hiszen a Hezbollah nagyon sok minden egyszerre – napi szinten rakétatámadásokat intéz ellenük.
Izraeli harckocsizók Észak-Izraelben 2024. szeptember 27-én. Izrael és a Hezbollah libanoni Irán-barát síita milícia között napok óta rakétaháború zajlik (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi).– A jelenlegi izraeli kabinet a 2026-os választásokig próbálja „kihúzni”, s a kormányfőt, Benjámin Netanjahut sokan hibáztatják a konfliktusok során magas civil áldozatszám miatt is, melyet főleg Izrael ellenfelei kénytelenek elszenvedni.
– Ezeknek a konfliktusoknak a borzalmas velejárója, hogy az izraeli támadások rengeteg civil áldozattal járnak, mert a másik fél sokszor élőpajzsnak használja a civileket. Ám Izrael számára saját polgári lakosságának a védelme az első. Más kérdés, hogy ezek a mostani háborús eszkalációk mennyiben szolgálják Netanjahu politikai túlélését. Nyilván az ő politikai motivációi is befolyásolják az izraeli döntéseket.
Before you get excited about Israel 🇮🇱 bombarding the Lebanon 🇱🇧, Hezbollah are capable of striking all of Israel. Many of the Hezbollah missiles have and can bypass iron dome #CNN. pic.twitter.com/9rq2x8kbyE
— Dr Tariq Tramboo (@tariqtramboo) September 24, 2024
– Ha már Netanjahu sikereiről vagy kudarcáról beszélünk, stratégiai győzelmet jelentett-e, hogy „lefejezte” Izrael ellenfeleit a nemrég egy robbanó csipogó akcióval megkoronázott, a Hamász és a Hezbollah vezetői elleni merényletsorozat?
– Valóban nagyon ügyesen készítette elő Izrael ezt a háborút: több nagyon fontos csapást mért főleg a Hamász katonai szárnyának különféle vezetőire. Olyan személyt is likvidáltak (Ibrahim Akilt, a katonai szárny parancsnokát), akit az Egyesült Államok is körözött még az 1983-ban a bejrúti amerikai nagykövetség és az amerikai tengerészgyalogosok laktanyája elleni terrortámadások, bombamerényletek miatt. (Akil elődjével Fuad Sukrral is az izraeliek végeztek még júliusban.) Nagyban megkönnyíti az újabb izraeli hadműveleteket az is, hogy a csipogókba, illetve a walkie-talkie-kba rejtett bombákkal súlyos csapást mért a Hezbollah kommunikációs hálózatára. Nagyon nehéz a parancsokat eljuttatni most a szervezet katonai alakulataihoz, hiszen a mobiltelefonokban teljes joggal nem bíznak – ha csak a Pegazus-ügyre gondolunk, Izrael igen hatékony a mobiltelefonok meghekkelésében –, s most már el kellett tenniük a megmaradt csipogókat és a walkie-talkie-kat is. Így tehát nagyon nehéz működtetni a parancsnoki láncot – ám a Hezbollah terrorszervezet abban az értelemben is, hogy minden egyes egység, alegység képes az önálló műveletek folytatására. Az aszimmetrikus hadviselés lényege viszont éppen az, hogy a nemzetközi jognak nem feltétlenül megfelelő eszközökkel, de relatíve hatékonyan tud fellépni a sokkal erősebb ellenféllel szemben is, kihasználva a modern technológia adta lehetőségeket.
– Az Egyesült Államok 40 ezer katonával erősítette meg jelenlétét a térségben. Elképzelhető, hogy az izraeli konfliktus további eszkalációja egy amerikai–iráni háborúhoz vezet?
– A jelenlegi iráni elnök, Maszúd Peszeskján éppen nem ezt akarja. Őt azért választották meg, elsősorban a fiatalabb szavazók, mert egy a Nyugattal megegyezni kívánó alternatívát tudott nyújtani a hagyományos, szélsőségesebb jelölttel szemben. Nem gondolom, hogy Irán háborút akarna, legalábbis nagy háborút semmiképp. Nyilvánvaló, hogy a helyettesein keresztül továbbra is folytatja a „szurkálódást”, az alacsony intenzitású támadássorozatokat. S azt sem gondolnám, hogy Izrael vagy a Nyugat komolyabban gondolná az Irán elleni háborút, mivel egy majd 90 milliós országról beszélünk. A nemzetközi térben ráadásul Teherán már rég nem olyan elszigetelt, mint volt sokáig, hiszen Oroszország Ukrajna elleni agresszióját – különösen a nagyvárosok elleni folyamatos légitámadásait – nem kis részben az iráni fegyverszállításoknak köszönhetően tudja folytatni. Az iráni öngyilkos drónok vagy a tüzérségi lőszerek fontos szerepet játszanak az orosz–ukrán konfliktusban, tehát Moszkva révén legalább egy barátja van Iránnak az ENSZ BT-ben. És Kína is ebben a ligában játszik. Ettől persze még bekövetkezhet az eszkaláció, de Iránnak és térségbeli szövetségeseinek (az ellenállás tengelyének) a jelenlegi helyzet sem rossz: ők az „áldozatok”, Izrael pedig „az agresszor”.
Libanon területéről indított rakétákat semmisít meg a Vaskupola izraeli légvédelmi rendszer az észak-izraeli Szafed városa felett 2024. szeptember 25-én, a palesztinokat támogató Hezbollah síita milícia és az izraeli erők harcai idején (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi)– Hogy sikerült állandósítaniuk ezt a szereposztást?
– Abban, hogy az izraeliek támadtak, annak a Hezbollah szinte napi rendszerességgel becsapódó rakétáinak komoly szerepe van. Mivel viszont Izrael a Vaskupolával és egyéb kifinomult, s egyébként borzasztóan drága védelmi rendszerekkel korlátozni tudta a polgári áldozatok számát, a nemzetközi média azzal van tele, hogy újabb száz áldozat itt, újabb kétszáz amott. A Hezbollah is tudja azt, amit a Hamász, hogy az ellencsapás esetén biztos, hogy lesznek polgári áldozatok, és gyakran mellé is megy a bomba. Még rengeteg polgári áldozat fog tehát meghalni Libanonban, s ebből az iszlám világ, különösen a radikális része világszerte kommunikációs sikereket fog elérni. A nemzetközi sajtó ugyanis azzal lesz tele, hogy a zsidók már megint „szakmányban ölik” az arabokat, a muszlimokat. Izrael katonailag ugyan mindéképpen meg fogja nyerni ezt a konfliktust – ám kérdés, hogy az infokommunikációs térben mire fog menni. Az emberek – már akikhez egyáltalán eljutnak az információk, illetve érdeklődnek a konfliktus iránt – világszerte inkább a gyengébbik féllel tudnak szimpatizálni, azzal, amelyik rengeteg áldozatot veszít.
– Indíthat-e a Hezbollah is egy, a tavaly októberi, a Hamász által elkövetetthez hasonló betörést izraeli terültre?
– Nem hiszem, hogy október 7-ét meg lehetne ismételni, s a Hezbollah okosabb is annál, hogy egy ilyen, a saját megsemmisülését hozó terrortámadás-sorozatot kezdeményezzen Izraellel szemben, ők előrelátóbbak ennél.
Kiemelt kép: Izraeli katonák a Ciszjordánia északi részén fekvő Dzsenín város menekülttáborában hetedik napja zajló hadművelet során 2024. szeptember 3-án (Fotó: MTI/EPA/Alaa Badarneh)