– Komoly átrendeződés zajlik Kijevben: lemondott Dmitro Kuleba külügyminiszter, Denisz Maljuszka igazságügyi miniszter, Olekszandr Kamisin, a stratégiai iparágakért felelős tárcavezető, valamint Ruszlan Sztrilec környezetvédelmi miniszter is. Mi lehet az oka a váratlan kormányátalakításnak?
– Erre a kérdésre leginkább Volodimir Zelenszkij elnök tudna válaszolni, és megmondani a minisztercserék valódi okát. Azt gondolom, hogy az ukrán kormányon belül komoly ellentétek lehetnek, illetve vélelmezhetően a kormány tagjai számos esetben markáns ellenvéleményt fogalmazhattak meg az elnökével szemben. Egy ilyen belső konfliktus esetén pedig nyilvánvalóan azoknak távozniuk kell, akik nem osztják a vezető, jelen esetben Zelenszkij elnök politikai elképzelését, annak credóját.
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szeptember 4-én benyújtotta lemondását (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)– Oroszország megtámadása, Kurszk megye lerohanása is a háború új szakaszát jelezheti. Esetleg ez is közrejátszhatott a kormányátalakításban?
– Az tény, hogy Ukrajna megtámadott orosz területeket, és ott elért bizonyos eredményeket. Ugyanakkor eközben az orosz csapatok a donbasszi térségben értek el sikereket. Vagyis az ukrán támadás nem tehermentesítette a donbasszi frontot. Ennek fényében biztos, hogy az ukrán vezetésnek újra kell gondolnia stratégiáját, értékelnie kell, hogy valójában milyen eredményt értek el. Ha visszaemlékezünk, a konfliktus kirobbanásakor az ukrán fél arról beszélt, hogy ragaszkodik Ukrajna 1991-es határaihoz, amibe így a Krímet is beleértették. Ám az idő előrehaladtával a nyugati nagyhatalmak és az Egyesült Államok korábbi alapelve, hogy az ukrán határok sérthetetlenek, enyhén módosulni látszik.
– A Poltava elleni, nagyon sok áldozatot követelő, újabb orosz támadást ballisztikus rakétával hajtották végre. Technika kérdése innentől kezdve, mikor szerelnek fel nukleáris robbanófejet egy ilyen hordozóeszközre. Lehet-e erre irányuló orosz fenyegetés az újabb lépés mögött?
– Kétségtelenül jelzésértékű is lehet, hogy a konfliktus résztvevői milyen fegyverrendszereket alkalmaznak. Megítélésem szerint az orosz vezetés tisztában van azzal, hogy atomfegyver bevetése egyben átlépése lenne egy „vörös vonalnak”. Oroszország a kérdésben említett csapásokkal inkább azt jelezte, hogy lényegében nincs olyan pontja Ukrajnának, amit ne tudnának elérni, ha akarnak. Ehhez kell viszonyítani, hogy az ukránok is elérnek kisebb-nagyobb területei sikereket, nyilván a nyugat-európai államok és az Egyesült Államok segítségével. Ám nem szabad elfelejtenünk: Oroszországnak is vannak szövetségesei, de legalábbis támogatói a világban.
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója (b) látogatást tett az orosz megszállás alatt álló zaporizzsjai atomerőműben, a délkelet-ukrajnai Enerhodarban 2024. szeptember 4-én (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata)– Egyre gyakrabban hangzik el, hogy nyugati szövetségesei engedélyezik Ukrajnának, hogy Oroszország teljes mélységében a rendelkezésre bocsátott fegyverzetek teljes arzenáljával csapásokat hajtson végre. Vajon beváltják ezt a fenyegetést?
– Ha ezt jóváhagyják, akkor valóban új fejezet kezdődik, s nem gondolom, hogy akkor ez a háború megmarad egy lokális konfliktus szintjén.
– Kardcsörtetés vagy valós szándék, de Lengyelország egyre hangosabban jelzi, hogy szintén beszállna ebbe a konfliktusba, akár a NATO jóváhagyása nélkül is. Milyen következményekkel járhat, ha Varsó megteszi ezt a lépést?
– Ha végignézzük az orosz–lengyel történelmet, a két ország viszonyát, akkor azt látjuk, hogy inkább állt hadban egymással, mintsem barátságban. Valóban van egy igen erőteljes vélemény Lengyelországban, miszerint Oroszország újfent veszélyt jelent rájuk. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a lengyel vezetés nem fog önállóan dönteni, valamelyik vele szoros szövetségben lévő nagyhatalmat meg fogja kérdezni a háborúba való belépésről. Az is világos, hogy a lengyelek kommunikációs szinten fel kívánják mutatni, hogy ők egy regionális hatalom, erős hadsereggel és határozott geopolitikai elképzelésekkel. De hogy minden jóváhagyás nélkül is felvállalnák azt, hogy beszállnak egy ilyen fegyveres konfliktusba, annak az esélyét egészen minimálisnak látom.
Kovács Tamás, az NKE Rendészettudományi Kar Rendészetelméleti és -történeti Tanszék vezetője (Fotó: hirado.hu)