– Onnan indulnék, hogy a Demokrata Párt országos jelölőgyűlése meglehetősen érdekes volt, hiszen csupán csak egy hónappal a kezdete előtt még úgy volt, hogy Joe Biden lesz az, aki elfogadja az elnökjelöltséget. Nem ez történt, hanem inkább egyfajta politikai búcsúbeszédet mondott, lezárva hosszú politikai pályáját is. Lát, illetve, látott, érzékelt bármiféle meglepetést ezekben az elmúlt napokban?
– Nem láttam semmi meglepőt, kivéve, hogy milyen hosszúra nyúlt minden este a program, illetve azt, hogy mennyire nem volt semmi ellenkezés a küldöttek körében amiatt, hogy valaki olyat neveztek meg elnökjelöltnek, akinek a neve alig egy hónapja merült fel.
– Sztárként ünnepelték Kamala Harrist. Ez így volt rendjén?
– Két hónappal korábban nem tettem volna fel pénzt a jelöltségére. És visszaemlékszem arra is, hogy, amikor négy évvel ezelőtt már elindult az elnökjelöltségért, akkor még az előválasztási folyamat megkezdése előtt kilépett a versenyből, amikor széles körben alkalmatlannak találták. Most viszont az elmúlt napokban volt alkalmam beszélni a Demokrata Párt floridai elnökével, aki azt állította, hogy az államban ismét látnak esélyt a győzelemre. Azt mondta, hogy a szenátorjelöltjük és Kamala Harris körül nagy a lelkesedés, mert hogy ki ne lelkesedne érte. Szóval megváltozott a hangvétel a négy évvel ezelőtti helyzethez képest.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza:
– Maga a jelölőgyűlés tükrözte a tagadhatatlan lelkesedést. Vajon ez Kamala Harris személyének, feltűnésének tudható be, inkább a megkönnyebbülésnek Joe Biden eltűnése okán?
– Olyan emberként, aki Joe Biden politikai tevékenységéről hosszú idő óta követi, azt tudom elmondani, hogy négy évvel ezelőtti jelöltsége idején az ő indulását is körbelengte egyfajta lelkesültség, pusztán amiatt, hogy Donald Trump ellen indult. És akik erről döntenek, úgy látták, hogy ő lehet az a demokrata, aki képes Donald Trump legyőzésére, és akkor igazuk is volt. Arra is rámutatnék, hogy nem lenne méltányos ezt a mostani jelölőgyűlést a négy évvel ezelőtti helyzettel összevetni, merthogy akkor a világjárvány miatt nem tartották meg. Mindent virtuálisan, internetes videóhívásokon keresztül szerveztek meg. Mindig megemlítem, hogy 1988 óta minden demokrata jelölőgyűlésről tudósítottam, bár ez abban az értelemben nem igaz, hogy 2020-ban nem volt lehetséges közelről végignézni az egész jelölési folyamatot. 1980 óta pedig minden republikánus gyűlésen is ott vagyok.
– A gyűlés egyik célja is az, hogy fellelkesítse az embereket, hogy megmutassák magukat, politikai show-műsort is csináljanak. Viszont, ha csak ezeket a napokat nézzük, akkor gyakorlatilag a szakpolitikai kérdések nyilvánvalóan hiányoztak. Sokszor említik, illetve a republikánusok és Donald Trump is azzal érvel, hogy Kamala Harris egy radikális baloldali és alelnökjelölte, Tim Walz is. Ez a politikai érvelés, az ilyen megállapítások működnek? Vagy a független szavazók odafigyelnek erre? Illetve számítanak Kamala Harris politikai, illetve korábban hangoztatott politikai állásfoglalásai?
– Ebben nem vagyok teljesen biztos. Először is, mert embereknek változhat a politikai véleménye. Csakhogy Kamala Harrisnek, mint korábbi kaliforniai legfőbb ügyésznek és az amerikai szenátus tagjának megvan a politikai múltja, mert a Demokrata Párt erősen baloldali szárnyához tartozik. Ugyanakkor, ha megnézzük Obama elnököt, a jelölése idején, akkor ő folyamatosan elmozdult mérsékeltebb irányba, és nyolcéves elnöksége jó részében középről is politizált. Kamala Harris előtt tehát van példa, hogy a radikális nézetektől eltávolítsa magát. Egy másik tényező: Trump elnök sokszor nevezi őt Harris elvtársnőként. A szovjet sarló és kalapács jelképpel festik le Kamala Harrist. Csakhogy időben a hidegháború nagyon messze van már, ezért pusztán csak kommunistának nevezni valakit már nem elegendő az emberek igazi felrázásához.
– Elég érdekes, de akkor mi lehet egy járható politikai lépés a republikánusok részéről? Mire mutassanak rá? Arra az egyetlen dologra, amit eddig konkrétumként megtudhattunk tőle? A gazdaságban az árfelhajtás megtiltása, adóemelések, a 25 ezer dolláros egyszeri támogatás első lakást vásárlók számára, ami talán a jelen helyzetben tovább rontana az államadósságon. Szóval akkor mi lenne az út a republikánusok előtt, hogy ellensúlyozzák az említett demokrata lelkesültséget Kamala Harris iránt?
– Tudja Európában, már jóval több mint egy évtizeddel ezelőtt lazítottak a lakáskölcsönhöz jutás feltételein, aminek nyomán olyan emberek is vásárolhattak lakást, akik normál esetben nem lett volna szabad, hogy jelzáloghitelt kapjanak. Ez vezetett a lakhatási válsághoz Európában, illetve ehhez kapcsolódóan a gazdasági pánikhoz. Itt az Egyesült Államokban pedig még ifjabb George Bush republikánus elnök idején enyhítettek a jelzáloghitelezés szabályain, aminek nyomán egyik akkori lakhatással foglalkozó vezető tisztségviselő utólag egy gazdasági lapnak elmondta: olyan emberek vásároltak lakást, akiknek semmilyen anyagi fedezetük nem volt. Ez pedig az amerikai ingatlanválságot eredményezte, előszobájaként a 2008-as pénzügyi pániknak New York gazdasági központjában, a Wall Streeten. Szóval azt tudom mondani, hogy olyan embereknek nem lenne szabad jelzáloghitelt kapniuk, akiknek a körülményei ezt nem teszik lehetővé. Kamala Harris terveire ezzel lehetne válaszolni ma. Van itt még valami, Jimmy Carter elnök idején 1980-ban, az elnökválasztás évében, két számjegyű volt az infláció, amikor is a republikánus kihívója, Ronald Reagan egyszerűen azt mutatta fel a kampányában, hogy mennyit is fizetett az ember négy évvel korábban, ha a heti nagybevásárlásra elment a boltba. Ez visszhangra talált a választók körében, hiszen könnyű volt átérezni. Azt gondolom, hogy amennyiben Donald Trump ezt fel tudná mutatni, akkor az igazi nyeremény lenne a számára.
– Gondolja, hogy Donald Trump tud elsősorban a politikai ügyekre és nem a személyes támadásokra összpontosítani? Szerdán Észak-Karolinában tett ilyen utalást. Megkérdezte választási gyűlési közönségét, hogy legyen-e személyeskedő azokkal szemben, akik őt is személyében támadják. A támogatói ezt helyeselték, viszont azt mondta, hogy a tanácsadói szerint inkább ragaszkodjon a szakpolitikához. Nos, ragaszkodnia kell ehhez?
– Igen. Inflációs korszakban vagyunk, amikor akár a gazdaság is összeomolhat, mondhatni a Wall Streeten a tőzsde hullámvasúton van. Csak két héttel ezelőtt volt egy nagy beszakadás, és ugyan visszapattant az árfolyam, de saját magam tapasztalatáról is beszélek, én magam is nagyobb összeget elveszítettem akkor. És habár aztán ez visszajött anélkül, hogy bármit léptem volna. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy én és sok hozzám hasonló amerikai nem szenvedhet el újabb veszteséget ősszel, és ha ez megtörténik, immár sokadszor, akkor már senki nem tekintheti egyszeri alkalomnak, és az emberek gyorsan kivonhatják megtakarításiakat a piacokról, hasonlóan ahhoz, ahogy 2008-ban volt. Ez pedig a republikánusokat segítheti. Ami Donald Trumpot illeti, sokan nem a politikáját, hanem a személyiségét nem szeretik, a rámenős stílusát, ezért lehetséges, célravezetőbb lenne, ha szakpolitikusi módon viselkedne, és helyenként nem sértegetné ellenfeleit, akkor valószínűleg még több szavazót tudna maga mellé állítani, különösen függetleneket.
Kiemelt kép: Kamala Harris amerikai alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje és férje, Doug Emhoff (b), valamint Tim Walz minnesotai kormányzó, a Demokrata Párt alelnökjelöltje (j) és felesége, Gewn Walz az amerikai Demokrata Párt elnökjelölő gyűlés utolsó napján a chicagói United Centerben 2024. augusztus 22-én. Az elnökválasztást november 5-én tartják az Egyesült Államokban (Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)