– Ez a legnagyobb mértékű ukrán betörés a háború kezdete óta?
– Sem a méretét, sem a kiterjedését tekintve nem ez a legnagyobb ukrán támadás, bár kétségtelenül ez keltette a legnagyobb visszahangot a médiában. A tavaly nyár végi ukrán offenzíva ennél nagyobb létszámmal indult, bár kisebb területet foglalt el, de a 2022 nyári, Harkiv és Herszon környékén végrehajtott ukrán támadások voltak eddig a legnagyobbak. A mostani támadás hírértéke azért nagy, mert a történelmi Kurszk régióban történt.
– Korábban nem inkább átlövések történtek ukrán oldalról Oroszország területére?
– Voltak katonai próbálkozások is, ezeket valószínűleg ukrán migráns alakulatok követték el. Egy újabb furcsa jelensége ennek a háborúnak, hogy ezekben a migráns alakulatokban orosz szélsőségesek, sok esetben tőről metszett nácik harcoltak (az ukrán oldalon), akik az orosz faji felsőbbrendűséget hirdették. Így kerültek száműzésre Oroszországból, majd amikor ukrán mundért húztak, már nem voltak annyira finnyásak ideológiai téren.
– A híradásokban ezer négyzetkilométernyi orosz terület elfoglalásáról beszélnek, ez sok vagy kevés?
– Egy húsz kilométer széles és ötven kilométer mély területről beszélünk, ami nem csekély, de ha megnézzük, hogy Budapest körülbelül hatszáz négyzetkilométeren terül el, azért annyira nem is nagy szám. Ezzel a támadással az volt az ukránok célja, hogy minél nagyobb médiahatást érjenek el, amihez nagy számokat kell mondani.
Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemző, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitikai Műhelyének kutatótanára (Forrás: Facebook)– Vagyis egy jól kitervelt PR-húzás lenne az ukrán előretörés?
– Az orosz–ukrán háború szomorú valósága, hogy az ukrán hadsereg egyre kevésbé van fölényben, márpedig támadni akkor tud egy hadsereg, ha fölényben van. Alapvetően az a gond, hogy a Zelenszkij-kormányzat külföldi támogatói olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amelyekkel támadásra ösztönözték az egyébként minél hatékonyabb védekezésben érdekelt ukrán fegyveres erőket. Az ukránoknak meg kell harcolniuk a nyugati sajtó figyelméért, ezért 2023 nyara után másodszor is belekezdtek egy olyan támadásba, amelyből egyértelmű, hogy nem jöhetnek ki győztesen. Sok minden van, ami eltereli a világ figyelmét az ukrajnai háborúról, ilyen volt az elmúlt napokban az olimpia, a közel-keleti feszültségek vagy az, hogy noha két és fél éve tart a háború, jelentős eredmény eddig nem történt. A sajtó kezd belefáradni ebbe, ezt próbálja meg Zelenszkij elnök a támadással kompenzálni.
– Hadtörténészek szerint a mostani ukrán betörés hasonlít a német hadsereg 1944-es ardenneki hadjáratához. Ön mit gondol erről?
– Én magam is használtam, használom ezt a hasonlatot. Nem sokkal ezelőtt tudtam meg, hogy több olyan harcjárművet találtak az oroszok (az ukrán bevonulás útvonalán – a szerk.), amely hibátlan, működőképes volt, de üres volt az üzemanyagtankja. Ez tehát a jelek alapján inkább egy egyirányú jegy, egy rajtaütés, egy öngyilkos küldetés, mintsem tényleges offenzíva az ukránok részéről. Ahhoz ugyanis sokkal komolyabb háttértámogatásra lenne szükség, többek között (az üzemanyag-utánpótlást szállító) tartálykocsikkal, amilyeneket viszont eddig nem nagyon észleltek az inváziós alakulatok között. Ahogy A halál 50 órája című filmben is láthattuk, az üzemanyag és a hatótávolság kritikus. Itt ugyanis az a kérdés, hogy hogyan tudják a tagadhatatlanul megszerzett területeket megtartani az ukránok. Minden egyes hadműveletről akkor lehet mérleget vonni, ha már véget ért. Amíg tart, addig nem lehet azt mondani, hogy kudarcot vallott vagy sikert ért el, mert nem lehet tudni, hogy mi volt a célja. Előfordulhat, hogy ennek az ukrán támadásnak – amely egyébként meglepte az orosz katonai vezetést – a hatására olyan folyamatok indulnak el, amelyeket az ukrán katonai vezetés szeretett volna. Ha így van, abban az esetben ez a támadás egyáltalán nem volt sikertelen.
Ukrán rakéta roncsai által megrongált lakóház és autó az oroszországi Kurszkban 2024. augusztus 11-én. Alekszej Szmirnov, a Kurszki terület kormányzója szerint tizenhárom ember megsebesült (Fotó: MTI/AP)– Úgy tudni, hogy az ukrán hadművelet augusztus 6-án indult. Miért csak most, egy héttel később értesült róla a világ?
– Régóta működik az a szokás a háborús tudósítóknál, hogy csak napokkal később közlik vagy erősítik meg az információkat. Ezzel az a cél, hogy az ellenség ne tudjon következtetéseket levonni. Jellemzően két-három napos késleltetésről beszélünk. Független források – amelyek alatt én az orosz nyelvű katonai bloggereket értem – már a támadás valós idejében beszámoltak arról, hogy ukrán betörés történt orosz területre, ennyit azért lehetett tudni. Hogy az orosz katonai vezetés tudott-e arról, mire készül az ellenség, egyelőre nem tudjuk. Ukrán katonai források beszámoltak az orosz készülődésről Szumi város térségében, de arról, hogy valójában egy ukrán betörés előkészítéséről lenne szó, egy kukkot sem hallottunk. Ezért valószínűnek tartom, hogy komoly tisztogatás következik az orosz hadsereg vezérkaránál.
Kiemelt kép: Az orosz védelmi minisztérium 2024. augusztus 12-én közreadott videójáról készített képen orosz tüzérek Grad rakéta-sorozatvetővel lövik az ukrán állásokat, ismeretlen helyen (Fotó: MTI/AP/Orosz védelmi minisztérium)