– Az irániak közel két hete, az Iszmail Haníje elleni merénylet óta ígérik a válaszcsapást Izrael ellen. Mire várnak?
– Biztosra vehetjük, hogy a háttérben magas szintű egyeztetések folynak Irán és az Egyesült Államok között. Iránban is komoly nézeteltérések vannak a nemrégiben megválasztott elnök és a Forradalmi Gárda között, és az sem biztos, hogy Ali Hamenei ajatollah tudott már dönteni a válaszcsapás kérdésében. Ne gondoljuk, hogy Irán politikai értelemben egységes állam. Különféle hatalmi csoportok vannak, s ezek között vannak, amelyek elkerülnék a háborút – kiegyeznének Izraellel és a Nyugattal –, és vannak, amelyek bosszúra szomjaznak a Haníje elleni merényletért. Ami az arab országok esetleges beavatkozását illeti, annyit tudunk, hogy Irán figyelmeztette Jordániát és Szaúd-Arábiát, hogy ne akadályozzák az iráni ellenlépéseket, de ez csak a jéghegy csúcsa. Szinte biztos, hogy ezzel a két országgal, valamint Egyiptommal is tárgyal az iráni vezetés, ezek ugyanis mind fontos szereplők a térségben. Folyhatnak a háttérben egyeztetések akár Katarral és az Egyesült Arab Emirátusokkal is, amelyek a közelmúltban többször feltűntek közvetítőként a fegyverszüneti tárgyalásokon.
– Miért ennyire fontos az iráni vezetésnek, hogy megbosszulja Haníje halálát?
– Egyrészt, mert a merénylet Irán fővárosában, Teheránban történt az új elnök, Maszúd Peszeskján beiktatásának napján. Izrael ennél megalázóbb módon nem is intézhette volna Haníje meggyilkolását, a palesztin vezető ugyanis nem sokkal korábban járt Katarban és Törökországban is.
Ha egy regionális középhatalom eltűri ezt, az óriási arcvesztés; sérül a hírneve, a becsülete egy olyan térségben, ahol a hírnév és a becsület nagy presztízzsel bír.
A másik, a térségre jellemző motivációs erő a bosszú, ami nemcsak elfogadott, de elvárt is. Ehhez képest már viszonylag hosszú ideje, két hete várakoznak.
– Ha lesz iráni válaszcsapás, milyen jellegű lehet?
– Amikor áprilisban izraeli rakétatámadás érte a damaszkuszi iráni nagykövetséget, és egy iráni tábornok meghalt, azt egy kalibrált válaszcsapás követte. Valószínűleg most is a válaszcsapás kalibrálása folyik, mely során nemcsak Iránnak és az USA-nak kell tárgyalni és megegyezésre jutni a válaszcsapás mértékét illetően, hanem Izraelnek és az USA-nak is. Bármilyen furcsán hangzik, az előző eset – a damaszkuszi rakétatámadásra adott válaszcsapás – is egy kalibrált, egyeztetett művelet volt, amikor a felek előzőleg egyeztettek arról, hogy ki, mit fog lépni. Akkor az iráni válaszcsapás nem volt olyan mértékű, ami háborúvá szélesítette volna a konfliktust. Most is sok dolog történik a háttérben, amiből nagyon kevés szivárog ki a nyilvánosság felé.
Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője (Fotó: hirado.hu)– Mely országoknak állhat elsősorban érdekében a konfliktus kiszélesítése?
– Egyes elemzők szerint
alapvetően Izraelnek állhat ez érdekében, hiszen leszámolhat Iránnal, még mielőtt atomnagyhatalommá válna.
Izraelben sokan gondolják úgy, hogy Irán atomhatalommá válása egzisztenciális fenyegetést jelent, ezért ezeknek a csoportoknak érdekükben állhat a konfliktus kiszélesítése. És nem biztos, hogy Oroszországnak nem áll érdekében ugyanez.
– De Moszkva másfél évvel ezelőtt átfogó katonai megállapodást kötött – többek között harci drónok gyártására – Teheránnal. Miért állna az oroszok érdekében egy háborús konfliktus Irán részvételével?
– Való igaz, Oroszország katonai drónokat vásárol Irántól, cserébe légvédelmi rendszereket és vadászrepülőket szállít a perzsa államnak. Nagy kérdés, hogy az oroszok akarják-e a háborús konfliktust, vagy nem. Itt nem Moszkva lesz a mérleg nyelve, de ha az oroszok határozottan Irán mellé állnak, a perzsák keményebb választ adhatnak az őket ért sérelmekre.
– Milyen hatással lehet egy kiszélesedő háborús konfliktus az olajárakra?
– A háború egyértelműen felhajtaná az olaj és a gáz árát is, márpedig Oroszországnak ez a két legfőbb exportcikke. További fontos következmény lenne, hogy a nyugati fegyveres segélyeket átterelné Ukrajnától Izrael felé. Ismét az áprilisi, damaszkuszi légi csapásokra utalnék vissza, amikor
egy maximum 100-200 millió dollár értékű iráni rakétakilövésre kétmilliárd dollárnyi értékű izraeli, illetve nyugati gyártású rakéta ment rá. Egy háború tehát mindenképpen fegyveres erőt és energiát vinne el Ukrajnától Izrael felé.
A másik komoly tétel az olajár: a nyersolaj árának egydollárnyi emelkedése két-, hárommilliárd dollár bevételt hozna Oroszországnak. Másképpen: kaphat Ukrajna akár százmilliárd dollárnyi támogatást is egy évben, ha a Közel-Keleten emelkedik az olaj ára, ezt az orosz gazdaság bőven behozza. Ha a Perzsa-öbölben a háború miatt megszakadna az olaj- és gázszállítás, annak nagyarányú olaj- és gázáremelkedés lenne a vége. Alapvetés az is, hogy minden konfliktus, aminek következtében a Perzsa-öbölben emelkedik az olaj ára, jót tesz a többi nagy olajtermelő országnak. Ebben a térségben azonban egyedül Oroszország húzhatna hasznot ebből.
– Keddi hír, hogy a francia elnök, a brit miniszterelnök és a német kancellár közös nyilatkozatot adott ki, amelyben óva intették Iránt a konfliktus további eszkalálásától. Mit üzennek ezzel a nyugat-európai hatalmak?
– Európai érdek a kedélyek csitítása, és ebben az értelemben ez egy helyes lépés, de Európának ez ügyben nem igazán osztottak lapot. Az, hogy Párizs, London vagy Berlin mit üzen vagy kér Irántól, nem oszt, nem szoroz. Iránnak igazán Oroszország, Kína és az Egyesült Államok véleménye számít. Európa véleménye is számít valamelyest, de „nem ugyanabban a ligában focizik”, mert kevés eszköz van a kezünkben a konfliktus megakadályozására.
– Hétfőn a Hamász egy újabb izraeli tússzal végzett Gázában. Az izraeli védelmi miniszter pedig csupán 20 és 35 közé becsüli a még életben lévő túszok számát, miközben a gázai terrortámadás után még 130–150 túsz szabadon engedéséről tárgyaltak. Mivel magyarázza ezt?
– Egyrészt a Hamász ellen végrehajtott légi csapások nem válogatnak az áldozatokban, de volt olyan eset is, amikor izraeli túszok úgynevezett baráti tűz áldozatai lettek, vagyis az izraeli katonák fegyvereitől veszítették életüket. Emellett a Hamászra és más szélsőséges szervezetekre jellemző, hogy túszok kivégzésével válaszolnak egy-egy vezetőjük megölésére, de igazából csak találgathatunk, miért gyilkolták meg az újabb túszt. Az izraeli túszok száma azzal is csökkent, hogy valakit kimentett az izraeli hadsereg. A gázai háborús körülmények mellett sajnos egyre szűkül azoknak a fogvatartottaknak a köre, akik még életben lehetnek.
Kiemelt kép: Iszmail Hanijét, a Gázai övezetet irányító Hamász palesztin iszlamista szervezet politikai vezetőjét és testőrét búcsúztatják Teheránban 2024. augusztus 1-jén. Az előző napon Hanije és az egyik testőre merénylet áldozatává vált Teheránban, ahol Maszúd Peszeskján új iráni elnök eskütételén vett részt (Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)