Aktuális

Több embert elfogtak a budapesti rendőrök a BKV járművein és a megállók környékén

Soós Eszter Petronella: Jelenleg szkander zajlik a baloldali pártok között Franciaországban

| Szerző: Udvardy Zoltán
„Pillanatnyilag még csak százalékos esélyt sem tudnék mondani: senkinek nincs egyedül többsége, ám mindenki mindenkivel feszült helyzetben van, s mindenki mindenkiről kijelentette már, hogy nem akar vele együtt kormányozni” – így jellemezte a franciaországi kormányalakítás esélyeit a hirado.hu-nak Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa.  

– „Teljes őrület” – így nevezte Bruno Le Maire hivatalban levő gazdasági miniszter a választások győztese, a baloldali Új Népfront programját: a gazdagok megadóztatása, az EU-ból való kilépés alapjainak megteremtése. Miféle programot érvényesíthet hatalomra kerülése esetén az a baloldal, amelynek gazdasági elképzelései a legfrissebb elemzések szerint teljesen idegenek az ország szükségleteitől?

– A legelső kérdés most nem az, hogy mit fog csinálni az új kormány, hanem hogy milyen kormány alakul Franciaországban, ez ugyanis egyáltalán nem magától értetődő. Több forgatókönyv is van, a baloldal legfeljebb kisebbségi kormányt alakíthat.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa (Forás: MTVA)

– Mégis ez foglalkoztatja a francia sajtó jelentős részét: elég komolyan foglalkoznak ezzel az esetleges gazdasági „armagedonnal”.

– Franciaországban van egy igen jelentős hiány- és államadósság-probléma, az Európai Bizottság javasolta is a túlzottdeficit-eljárást. Tehát a kiindulópont az, hogy ha egy kormány megpróbál felelőtlenül költekezni – a baloldal programjában egyébként a növelni szándékozott kiadások fedezésére adóemelések szerepelnek „a jól keresőknek és a vagyonosoknak” –, akkor nagyon erős piaci nyomás alá kerülhet. Volt már ilyen: a baloldali fordulatot, amely 1981-ben, Mitterrand hivatalba lépése után következett be, 1983-ban visszafordulás követte. Ugyanez történt Francois Hollande-dal, aki szintén nagyon komoly újraelosztási ambíciókkal érkezett meg az elnöki székbe, ezt szintén egy ellenkező előjelű fordulat követte.

– Most ismét lejátszódhat egy hasonló forgatókönyv?

– A jelenlegi helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy egy baloldali kormány pár hétnél, hónapnál tovább tudna tervezni, hiszen bármikor megbukhat egy bizalmatlansági indítvánnyal. Ez látszik is nyilatkozataikból. Ezalatt az idő alatt hoznának meg pár olyan döntést, amely a szavazóik körében népszerű, s ha megbuktatják őket, elmondható, hogy ők meghozták ezeket az intézkedéseket.

– Elég képlékeny helyzet alakult ki a választások után Franciaországban. Milyen pártszövetségek, formációk alakíthatnak kormányt ebben a helyzetben?

– Az egyik verzió a baloldali kisebbségi kormány: nagyon erős nyomást gyakorolnak Emmanuel Macronra, hogy nekik adjon lehetőséget, ám még nem tudjuk, kit nevezne meg a baloldali szövetség miniszterelnök-jelöltnek. A lázadók állítólag Clémence Guetté képviselőt látnák szívesen miniszterelnöknek, illetve bejelentkezett Olivier Faure, a Szocialista Párt főtitkára. Jelenleg tehát szkander zajlik a baloldali pártok között, ki legyen a kormányfőjelöltjük. A második forgatókönyv egy nagykoalícó, ebben nem szerepelne a Lázadó Franciaország (LFI). Így kijönne a 289 mandátum, tehát az abszolút többség, ám olyan sokféle érdek találkozna, hogy nehéz elképzelni a stabilitását. A harmadik forgatókönyv egy szűkebb kormány a centrum és a republikánusok részvételével, a negyedik pedig egy technikai kabinet.

– Hogy állnának ehhez a Köztársaságiak?

– A republikánusok éppen többfelé oszlanak: egy részük szeretne együttműködni a centrummal, a párt másik fele ellenzékben maradna 2027-re készülve.

Emmanuel Macron francia elnök és a felesége, Brigitte Macron, miután szavaztak a francia parlamenti választások második fordulójában Le Touquet-ben 2024. július 7-én (Fotó: MTI/EPA pool/Mohamed Badra)

– Szó esett szakértői kormány megalakulásáról is.

– Az esetleges technikai kormány lehetősége is ott lebeg a levegőben, de ezzel párhuzamosan további politikus miniszterelnök-jelöltek is szóba jöttek. A sajtóban felmerült Darmanin belügyminiszter neve, aki az Élysée nyomására Reneszánsz-frakcióvezető lehetne, de elképzelhető hangsúlyosabb szerepben is; Gerard Larcher, a szenátus republikánus elnökének neve is felbukkant esetleges kormányfőként. Macron mindeközben két napra elutazott a NATO-csúcsra, s a pártok közben egymást passzírozzák.

– Mi jöhet ki ebből a káoszból, ki lehet a győztes?

– Pillanatnyilag még csak százalékos esélyt sem tudnék mondani: senkinek nincs egyedül többsége, ám mindenki mindenkivel feszült helyzetben van, s mindenki mindenkiről kijelentette már, hogy nem akar vele együtt kormányozni. Valakinek majd meg kell változtatnia egy alku következtében a véleményét és ezzel színpadra kell állnia, ám nem tudhatjuk, hogy ez hogy lesz megrendezve.

– Mennyiben nevezhetők általánosnak az olyan kilengések, mint például az antifa, rendőrségi nyilvántartásokban szereplő Raphael Arnaud győzelme Avignonban? Befutószerepbe jutott a trockista Jean-Luc Mélenchon, a „lázadók” vezére, és erős szélsőbaloldali tendenciák érezhetők.

– A baloldal összesen három tucat mandátummal többet szerzett meg, mint az előző nemzetgyűlésben. A nagy erőviszony-átrendeződés Macron és a Nemzeti Tömörülés között van. A baloldalon belüli erőviszonyok pedig a szocialisták felé dőlnek. Bár 2022-ben úgy nézett ki, hogy a Lázadó Franciaország a baloldal vezető ereje, az európai parlamenti választáson a lázadók a palesztin konfliktusra építették a stratégiájukat, és „benéztek” 10 százalék alá, a szocialisták pedig fölmentek 13 fölé – az a Szocialista Párt, amely bőven 5 százalék alatt végzett az elnökválasztáson. A mandátumszámokat nézve a lázadók 4 mandátummal szereztek többet, a szocialisták viszont a 30 fölötti mandátumszámból 69-re emelkedtek. Nem véletlen, hogy bejelentkeztek a kormányfői pozícióra, és a köreikben újra jelentkező Francois Hollande volt elnök is bizonyára lát ambíciókat. Viszont a Lázadó Franciaország stratégiájának a középpontjában valóban a radikalizmus, a radikalizáció van – a konfliktusból építkeznek. Bár éppen ők is szakadásban vannak. Elképzelhető, hogy a belőlük is kiválók egy zöld-kommunista frakció létrehozásával próbálkoznak.

Marine Le Pen, az ellenzéki jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) párt vezéralakja érkezik az alsóház, a nemzetgyűlés párizsi épületéhez 2024. július 10-én, a választások második fordulója után három nappal (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

– Mindeközben, ha vereséggel is, de viszonylag kényelmes, erős ellenzéki pozícióba rendezkedhet be a Marine Le Pen–Jordan Bardella-féle Nemzeti Tömörülés. Mi lehet az ő szerepük a választások utáni helyzetben?

– Marine Le Pen ellenzéki pozícióra rendezkedik be, ez világos. Az RN az egyetlen párt, amely semmilyen koalíciós forgatókönyvnek nem része. A következő hetekben-hónapokban várhatóan azzal fognak a politikusaik érvelni, hogy elvették tőlük a győzelmet az összefogással, s a többiek instabilan tudnak csak kormányozni, ha tudnak. Ha a lázadók is kormányra kerülnek, akkor az plusz támadási felületet adhat az RN-nek, megpróbálhatja a mérsékelteket is összetolni Mélenchonékkal. Összességében Le Pen láthat abban lehetőséget, hogy nem kell kormányoznia, megszorítania, pénzt találnia a költségvetésben, megcsinálja majd más – ő pedig kívülről támadhatja.

Kiemelt kép: Az Engedetlen Franciaország (LFI) párt támogatói és tagjai távoznak a párt tagjainak beszéde után, miközben a parlamenti választások második fordulójának eredményét ünneplik Párizsban, Franciaországban, 2024. július 7-én (Fotó: EPA/Andre Pain)

Ajánljuk még