Időjárás

Jön a tartós kánikula! – térképen mutatjuk, mi várható

Franciaország választ: ha nem győz a Le Pen vezette jobboldal, jön a „Machiavelli-koalíció”?

| Szerző: Udvardy Zoltán
Úgy tűnik, Emmanuel Macron a franciaországi politikai konfliktus sajátosan machiavellista vízióját fogadta el – írja egy francia lap elemzője. A nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulója előtt a francia elnök saját pártját és minden más erőt a szélsőbaloldallal való összefogásra ösztönöz, csak azért, hogy a középosztály által támogatott, jobboldali Nemzeti Tömörülés ne alakíthasson kormányt. A hirado.hu helyzetelemzése.

A Nemzeti Tömörülés (RN) és szövetségesei az ország vezető politikai erejévé válhatnak, de nem szerezhetnek abszolút többséget a franciaországi előre hozott parlamenti választás második, július 7-i fordulója után – ezt a forgatókönyvet vetíti előre az Institut Elabe felmérése, amelyet a BFMTV televízió és a La Tribune Dimanche című lap felkérésére készített.

Az ötödik köztársaság történetében gyakran előfordult, hogy a parlamenti pártok a politikai paletta különböző térferleiről összefognak, megakadályozva a jobboldali Nemzeti Tömörülés győzelmét a parlamenti, illetve köztársaságielnök-választáson, hogy ez a fajta összefogás már nevet kapott és intézményesült. Az úgynevezett

„köztársasági front” rendszerint a parlamenti vagy elnökválasztások második fordulójánál lép életbe.

Ezúttal azonban homokszem került a gépezetbe, mert a korábban Macron pártját támogató Köztársaságiak párt több képviselője nem hajlandó hasonló együttműködésre. A parlamenti választások második fordulója előtti napokban a Nemzeti Tömörülés a felmérések szerint abban a helyzetben volt, hogy legfeljebb relatív – s nem abszolút – többséget szerezhet a nemzetgyűlésben.

Az érdeklődés óriási: a regisztrált szavazók 68 százaléka jelezte, hogy részt kíván venni a második fordulóban

a Le Figaro által készíttetett közvélemény-kutatás szerint.

Már ez is komoly siker lehet, hiszen ezáltal a konzervatív párt vezető politikai erővé válhat a Palais Bourbonban, a törvényhozás helyszínén. Az áttörés tehát várhatóan jelentős lesz: a Nemzeti Tömörülés és szövetségesei akár 200-230 mandátumot szerezhetnek, szemben a nemzetgyűlés feloszlatása előtti 89 mandátummal.

Iszlamista párti vezérhajó

A felmérések szerint eközben akár 190 mandátumot is szerezhet a szélsőséges, antiszemita felhangoktól sem visszariadó,

vállaltan a bevándorlókat támogató Engedetlen Franciaország (LFI) pártja mögé besorolt egyesült baloldal,

és 140-et az európai választáson csúnyán elbukott elnöki tábor.

Emmanuel Macron pártja, a Reneszánsz és támogatói június elején 245 mandátummal rendelkeztek, ez a zuhanás az elnök súlyos népszerűségvesztését is tükrözi. A baloldali pártok az Új Népfront és a Divers gauche nevű csoportokba szerveződnek. Messze lemaradva követik ezeket az élbolyokat a Köztársaságiak és a Divers droite, amelyek együttesen 35-50 mandátumot szerezhetnek a nemzetgyűlésben.

Az Új Népfront szavazóit egyetlen cél mozgatja: hogy elzárják a konzervatív Nemzeti Tömörülés elől a kormányzáshoz vezető utat. A felmérés szerint 62 százalékuk egy Macron-párti jelöltre szavazna a „nemzeti” párt ellenében, 32 százalékuk tartózkodna, és mindössze 6 százalékuk voksolna a Jordan Bardella által támogatott jelöltre.

Szakértői kormány?

Valószínűnek tűnik, hogy a választások első fordulójában vezető három politikai erő közül sem az elnököt támogató Együtt, sem az Új Népfront, sem a Nemzeti Tömörülés nem éri el

a 289 képviselői helyet, ami a stabil kormányzáshoz szükséges „abszolút” többség az 577 képviselőből álló törvényhozásban.

Ebben az esetben relatív többségű kormányt nevezhet ki Macron, ami nem jelente változást, hiszen 2022-ben a kormányzó többség mindössze 250 képviselői helyet bírt az országgyűlésben. Ez még nem akadályozta meg Élisabeth Borne-t és Gabriel Attalt abban, hogy kormányozza az országot, ám ennek ellenére 23 alkalommal alkalmazták az alkotmány 49.3. cikkelyét, hogy megkerüljék a parlamentet.

Ha még a relatív többséghez szükséges erőt sem tud valamelyik csoportosulás felmutatni, az államfőnek lehetőségében állna egy szakértőkből (közgazdászok, magas rangú köztisztviselők, diplomaták stb.) álló kormány kinevezésére is, amely az állam működésének biztosításáért felelős.


Egy kissé homályos fogalom Franciaországban, amely még soha nem működött az ötödik köztársaság idején – teszi hozzá a BFMTV elemzője. Macron akár úgy is dönthetne, hogy megtartja posztján Gabriel Attal miniszterelnököt, és megbízza őt a Szocialista Párttól a Köztársaságiakig terjedő plurális koalíció létrehozásával, anélkül, hogy biztos lenne egy olyan többség megszerzésében, amely képes túlélni a legelső bizalmatlansági indítványt.

A fejedelem

Úgy tűnik, a francia belpolitikában Jupiterként emlegetett Emmanuel Macron a konfliktus sajátosan machiavellista megoldását fogadta volna el: a pártok dinamizálását, a közvetítő szervek megkerülését, az intézmények hatalmának erőltetését. A reneszánsz korban élt politikai gondolkodó, Niccoló Machiavelli szerint ezek az eszközök a hatalmasok és a nép közötti konfrontáció elfedésére és a fejedelem függetlenségének megőrzésére szolgálnak – írta a Le Figaro vezető publicistája, Laurence de Charette a lapban. Természetesen ilyenkor a hatalom tehetetlenül áll az erők és indulatok elszabadulásával szemben – teszi hozzá.

Mivel, a gondolkodó szavaival élve,

a fejedelem nem tudta magát megszerettetni, és félelmet kellett keltenie ahhoz, hogy biztosítsa jövőjét,

innentől kezdve csak az instabilitástól retteghetünk – figyelmeztet a szerző. (A félelemkeltés itt a szélsőjobboldali pártként emlegetett Nemzeti Tömörülés démonizálására, az ellene keltett hisztériára utal – a szerk.)

Csendes forradalom

A cikkből az is kiderül: a törvényhozási választások első fordulójának eredményeit elemezve az Ifop francia közvélemény-kutató megállapította, hogy a munkásosztály most már elsősorban nem a baloldali szövetség, az Új Népfront, hanem a Nemzeti Tömörülés felé fordult.

A felmérések szerint a középosztálybeliek (háztartásonként havi 1300–1900 euró közötti kereseti sáv), a „szerényebben élők” (900 és 1300 euró között) és a szegények (900 euró alatt) többségében a Bardella-listára szavaztak a választások első fordulójában.

A biztonságra való törekvés és az ellenőrizetlen bevándorlás elleni harc tagadhatatlanul

nem elsősorban „populista”, hanem népi gondot jelent

– jelenti ki a cikk szerzője.

Mindeközben a francia többségi média a legkevésbé sem foglalkozik ezekkel a változásokkal, mint ahogy figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a baloldal vezető ereje, a trockista Jean-Luc Mélenchon által elnökölt LFI burkoltan újabb rendőrgyilkosságokra bujtott fel a kampány során.

Nyilvánvalónak tűnt, hogy a Franciaországba törvénytelenül beáramló, a rendőrgyilkosságok túlnyomó többsége mögött álló,

agresszív, többmilliós tömbbel senki nem kíván ujjat húzni Franciaországban

– ahogy a hatalmas összegekkel megtámogatott, agresszív hangvétellel nyomuló, sztárügyvédekkel körülbástyázott szélsőbaloldali-liberális propagandagépezettel sem.

A kiemelt kép illusztráció. A képen: Emmanuel Macron francia elnök Philippe de Gaulle francia tengernagy és politikus állami gyászszertartásán a párizsi Invalidusok épületegyüttes díszudvarán, 2024. március 20-án. (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin)

Ajánljuk még