A határozottabb hatósági fellépés és a szigorított törvényi háttér ellenére a már többször is felszámolt, ám az illegális migránsok által minduntalan újra benépesített calais-i „dzsungel” lakói a partra kirajzva egyre sűrűbb rajokban ostromolják tengert – derül ki a Politico cikkéből. A brüsszeli lap helyszíni riportja felidézi, hogy a 75 ezer lakosú Calais történelmi városát 1990 óta sújtják az egymást követő migránshullámok.

Az első, akkor még valóban és szinte kizárólag háborús cselekmények elől menekülő áradat az 1990-es években, a jugoszláv polgárháború idején ért el ehhez a szoroshoz, ahol mintegy 30 kilométeresre szűkül a csatorna, a túloldalon Dover szikláival. Azóta Szudántól Irakon át Pakisztánig többezres tömegekben érkeznek a többnyire illegális migránsok Calais szomszédságába.

Mint arról a hirado.hu több ízben is beszámolt, ezeknek a migránscsoportoknak a több mint 90 százaléka fiatal férfiakból áll.

Nem jó Bagdad, se Berlin

Egy, a családjával az egyik illegális menekülttáborban élő iraki asszony – aki elmondása szerint a férjével és a lányával együtt igyekszik átkelni Nagy-Britanniába, egy tengeri közlekedésre egyébként teljesen alkalmatlan vízi eszközzel – a Politico riporterének elmondta: odahaza,

Irakban kevés a munkalehetőség és nem megfelelő az egészségügyi ellátás.

Az iraki család igényeit a németországi Köln városában kapott szolgáltatás sem elégítette ki, a német hatóságok ugyanis deportálni, azaz repatriálni próbálták őket. A tervezett tengeri átkeléssel veszélyezteti a két kiskorú fiú, a 12 éves Ayad és a 15 esztendős Amir életét annak reményében, hogy Nagy-Britanniában majd jobb lesz.

Angliában jobb lesz?

„Anglia jobb, az angol könnyebb, Angliában pedig jó iskolák és állások vannak” – mondta a riportban Ali, egy 17 éves, a szudáni Kartúmból érkezett fiatalember. A Politico adataiból kiderül: az ENSZ 2016 óta 207 olyan esetet dokumentált, amikor a Franciaországban nem üldözött, mégis Nagy-Britanniába vágyó migránsok életüket vesztették vagy eltűntek a La Manche csatorna vizében, miközben a tengeri hajózásra rendszerint alkalmatlan eszközökkel próbáltak meg partot érni.

Irány Ruanda!

Kevés jele van annak, hogy a csatornán az átkelést akadályozó erőfeszítéseknek nagy hatása van. Az idei év első felében közel 13 ezer embernek sikerült megtennie az utat – ez rekordmagas a 2018-as adatgyűjtés kezdete óta hasonló időszakhoz képest – írja a brüsszeli lap.

Az Egyesült Királyság vonzerejének egyik oka a lap szerint éppen a Brexit.

Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból egy második esélyt ad azoknak a migránsoknak, akiket kitoloncolnak az EU-ból, hogy menedékjogot kérjenek – állítja a lap.

Az sem hat visszatartó erővel a migránsokra, hogy London 2022 óta az illegális bevándorlók Ruandába toloncolásával fenyegetőzik.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent)